Vigyázzunk rájuk! – Időskorúak a járvány fenyegetettségében

„Adná az Isten, hogy mindazt az értéket, mit bennük kiérleltek a hosszú évtizedek, azt meg tudják osztani velünk.

S bennünk legyen annyi alázat, hogy befogadjuk azt a bölcsességet, mi gazdagabbá teheti világunkat!”

(Böjte Csaba)

Nyitókép: Gönczy Tamás

***

A koronavírus-járvány az időskorú népességre különösen veszélyes, ezért ezekben a hónapokban a szokásosnál is jobban oda kell figyelnünk erre a korosztályra. Egyre többen tartoznak az időskorúak közé: hazánkban 2019-ben csaknem 1,9 millió 65 éves és annál idősebb lakos élt. Ez a népesség közel egyötöde.

A 65 éves vagy annál idősebb emberek száma (Forrás: KSH)

Fontos, hogy a családtagok az eddigieknél is jobban figyeljenek idős hozzátartozóikra! Segítsék őket bevásárlással vagy a rendszeresen szedett gyógyszereik beszerzésével. Ha valaki korábban fertőzött területen járt, most lehetőség szerint kerülje az érintkezést idősebb szüleivel, nagyszüleivel.

Mivel ez a korosztály jobban ki vannak téve a fertőzés kockázatának, nagyon fontos, hogy kerüljék azokat a helyeket, ahol sokan vannak, különösen a zárt tereket, a csoportos rendezvényeket és lehetőség szerint a tömegközlekedést is. Fontos, hogy mossanak kezet gyakran, szellőztessenek többször, és egyenek sok gyümölcsöt, zöldséget, vitamindús ételt. „Ha tüneteik vannak (láz, száraz köhögés, izomfájdalom) akkor ne személyesen, hanem telefonon jelentkezzenek háziorvosuknál!” – tájékoztat a koronavírus.gov.hu oldal, és már egyre több településen helyeznek ki figyelemfelkeltő plakátokat is.

„Itthon vagyunk. Nem megyünk sehova” – meséli T. László, aki 85 éves. „A feleségem nehezebben viseli, ő sokat járt ki a piacra eddig.

a gyógyszereket is ők váltják ki. Az orvosi kontrollvizsgálataink is későbbre lettek áttéve a veszélyhelyzet miatt. Ennek nem örülünk.” A jogszabályok értelmében a 70 éven felüli személyek ellátásáról mindenekelőtt családtagjaik kötelesek gondoskodni. Erre azonban számos esetben nincs lehetőség. Ezért a települések önkormányzatai vállalják, hogy gondoskodnak azoknak a 70. életévüket betöltött helyi lakosoknak az ellátásáról, akik vállalják, hogy lakóhelyüket vagy tartózkodási helyüket nem hagyják el.

„Gyógyszerekből két hónapi adagot írattunk fel, úgyhogy gyógyszertárba nem kell mennünk egy darabig. Az üzletbe szigorúan 9-12-ig megyünk, mert nekünk most csak akkor szabad” – meséli a 82 éves Á. Bálint. „Félni nem félünk, mi már a háborút is átvészeltük gyerekként, Marika is meg én is. Akkor sem lehetett tudni, hogy mi lesz, most sem lehet tudni. Szerintem ez, ami most van, alattomosabb. Akkoriban, amikor jöttek az oroszok, akkor mindig kolompoltak, így jelezték a veszélyt, mentünk fel édesanyámmal a padlásra, bújtunk el. Most pedig nem lehet tudni, nem lehet látni a bajt. Napközben mindig dolgozgatunk valamit a kertben, és most több időm van olvasni is.”

***

Egyedül, elszigetelve

Magyarországon is komoly gondot jelent a társadalom elöregedése és ezzel együtt az idősek elmagányosodása. Nemcsak a korábbi családi modellek alakultak át, hanem a demográfiai folyamatok sem kedvezőek hazánkban, ehhez járul még hozzá a fiatalok elvándorlása is.

A KSH adatai szerint napjainkban az idős nőknek 38%-a, a férfiaknak pedig 16%-a egyedül él. Ráadásul a karantén bevezetésével az idősek elszigeteltsége majdnem 100%-os az országban. Alig van kihez szólniuk, most pedig ki sem mozdulhatnak otthonról. Ezt ismerte fel a Teszünk Szenior Klub, amikor az Önkéntes Központ Alapítvánnyal közösen elindította az Idősek Baráti Program nevű kezdeményezést, melynek keretein belül önkéntesek segítenek idős embereknek. „Hála Istennek, az önkéntesség folyamatosan terjed Magyarországon, azonban a statisztikák szerint ez még mindig csak eseti önkénteskedést jelent, és nem állandót” – jegyzi meg Somlai Katalin, a program vezetője.

A programjuk eredetileg személyes találkozásokat foglalt magába, ám most, hogy a legfontosabb koronavírus elleni intézkedések közé tartozik a személyes kontaktusok csökkentése, nekik is, mint oly sok más szektornak, át kellett alakítaniuk a tevékenységüket. Fontos tudni, hogy az önkénteseik nem szociális gondozók, se nem egészségügyi dolgozók, hanem segíteni vágyó laikusok, akik főként beszélgetéssel, bevásárlással, gyógyszer kiváltással tudnak segíteni, de van, hogy például felolvasnak, ha valamelyik idősnek gyenge a látása.

– ezek azok, amik hiányoznak az egyedül élő idősek életéből.

„A legfontosabb célunk, hogy az ő magányukat fel tudjuk oldani” – emeli ki Katalin. „Az önkéntesek toborzási felhívásainkra maguk jelentkeznek, ha érdeklődnek egy ilyen típusú segítségnyújtás iránt. Az elszigetelt időseket viszont meg kell keresni. Általában a szociális gondozóhálózatok és családgondozók segítségével jutunk el hozzájuk. Kikérjük a véleményüket, tudnak-e olyan idős emberről, aki rászorulna efféle segítségre. Ez azért kiemelten fontos, mert ha az idős ember olyan betegségben szenved, akihez nem mehet ki laikus, csak szakmabéli (mert előfordulhat, hogy hirtelen egészségügyi segítségre van szüksége), azt mi nem vállalhatjuk be.”

Miért veszélyes, ha az idősek magányosan élnek?

Sok idősnek nem túl aktívak a szociális kapcsolatai. És ebben a rendkívüli időszakban ez még inkább lecsökken.
„Nagyon nehezen tűrik. Egy egész élet leélése után, amikor már nehezen mozognak, fizikailag érzik, hogy a testük öregszik, és egyre inkább akadályozza őket abban, amit akarnak, ez bosszantja, irritálja őket. És akkor még hozzá jön a magány, ez így együtt nagyon sokakat depresszióba tud sodorni.

Fizikailag korlátozottá válik, még jobban megijed, és lelkileg is elkezd leépülni” – magyarázza Katalin, majd hozzáteszi: ha leállítani nem is lehet, azon érdemes dolgozni, hogy megpróbáljuk visszafordítani ezt a romlást. Egy-egy ilyen telefonhívás nagyon sokat tud segíteni. Így, húsvéthoz közeledve kiemeli: ünnepekkor a magány még jobban felerősödik, mikor mindenki más a családjával, barátaival van. „Ilyenkor minden helyzetben igyekszünk ott lenni az idősek számára, akiknek erre szükségük van.”

Alkalmazkodás a helyzethez

Eddig az idős embereknek csak egy része, de most hirtelen minden idős izolálva lett. „Mi most alkalmazkodtunk, és a személyes találkozókról átálltunk a telefonos beszélgetésekre, azok, akik eddig látogattak, most rendszeresen telefonálnak. Az új önkéntesek bevonzása is folyamatosan zajlik. Nagyon sokan jelentkeznek, ez a legnépszerűbb segítési forma most, annak ellenére, hogy a telefonálások díját maguk fizetik. Olyan is előfordult, hogy valakinek a cége mondta azt, hogy a céges telefonját használhatja erre a célra. Ez csodálatos dolog!” – meséli Katalin.

A telefonos önkéntesség mellet, szájmaszkvarrókat is folyamatosan keresnek, erre is mindig akadnak jelentkezők, ők pedig igyekeznek ezeket eljuttatni az idősekhez. Ezen kívül bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban segítenek, valamint adományokat is gyűjtenek, legtöbbször tisztítószert, vitaminokat vagy maszkokat. Többször működnek együtt a Budapest Bike Maffiával, akik rengeteget segítenek nekik. „Legutóbb vitaminokat szereztek és küldtek nekünk, mi pedig szétosztottuk. Nagyon hálásak vagyunk nekik.”

Sok idősnek azonban hiába mondják el, hogy maradjon otthon, többen úgy érzik, ki kell menniük, vásárolniuk kell. Nagyon félnek idegeneknek ajtót nyitni. Ezért mennek naponta le az utcára. Attól is tartanak, hogy fizikai akadályozottságuk és/vagy pénzügyi helyzetük okán nem tudnak nagy tételben vásárolni. Félnek, hogy elfogy az élelmiszer, és nem tudnak majd mit enni. „Szerencsére van egy olyan cég is, amely különösképp szívén viseli ezt a kérdést: a Cherrisk. Velük is kapcsolatban vagyunk, ha valaki gyűjti náluk a kuponokat, be tudja váltani az Idősek Barátai támogatási goodie-ra, így közvetetten hozzá tud járulni az idősek szorongásának és kijárkálási ingerének csökkentéséhez. Már több mint 660 ezer forint gyűlt össze így, ez fantasztikus!” – mondja Katalin.

***

Idősotthonok

Jelen helyzetben különösen veszélyeztetett intézményeknek számítanak az idősotthonok, hiszen ezeken a helyeken tömegesen élnek a vírus által legveszélyeztetettebb csoportba besorolt emberek. Különösen fontos az ő esetükben az elővigyázatosság és a rendelkezések kivétel nélküli betartása. Ugyanis, ha egy idősotthonban felüti a fejét a vírus, ott bizony számítani lehet rá, hogy nagyon hamar továbbterjed, és akár jelentős áldozattal is járhat a fertőzés. Számtalan ilyen esetről tudunk Olaszországban vagy Spanyolországban, de ahogyan korábban megírtuk, itthon is számoltak már be olyan esetről, ahol nyolc fertőzöttet azonosítottak egy idősotthonban.

Azonban szívmelengető példák is adódnak. Az elmúlt napokban híre ment, hogy van egy idősotthon Somogy megyében, ahol az ott dolgozó ápolók vállalták azt, hogy összecsomagolnak és beköltöznek az öregek közé, ezzel is óvva őket az esetleges megfertőződéstől. Felkerestük tehát a Zselici Rózsakert Idősek Otthonát, és Tóth Fonai Györgyné intézményvezetőt kérdeztük erről a nem mindennapi kezdeményezésről.

„Hála istennek nagyon sokan követték a példánkat azóta. Hívtak az egész országból minket, hogy hogy csináltuk, mint csináltuk” – meséli Erika. „Korábban mi sem gondolkodtunk rajta, de miután minden dolgozónk tömegközlekedéssel járt be dolgozni, ez egy olyan nagy veszélyforrást jelentett, aminek úgy gondoltuk, hogy az időseinket nem tesszük ki.

Látogatási tilalom, és egyéb korlátozások

Az országos tisztifőorvos március 8-tól visszavonásig látogatási tilalmat rendelt el Magyarország valamennyi fekvőbeteg-ellátó és bentlakásos szociális szolgáltatást nyújtó intézményében az új koronavírus miatt. A legújabb rendelkezések szerint pedig minden 65 év feletti személy élelmiszerüzletbe, drogériába, piacra, patikába csak reggel 9 óra és déli 12 óra között mehet. Ennek az a célja, hogy időben és térben is elválasszák az időseket és a fiatalabbakat egymástól, mert egy fiatalabb – akár tünetmentes – ember könnyen megfertőzheti az idősebbet.

Erika szerint a legnagyobb óvintézkedés, amit tehettek az, hogy beköltöztek az otthonba,

A csomagokra és minden másra is vonatkozik ez, hozzájuk most nem vihetnek be semmit. Amit mindenképpen át kell venniük – élelmiszert, újságot –, azt fertőtlenítik. Ami pedig olyan, hogy nem tudják fertőtleníteni (például kenyér vagy pénz), azt beteszik a sütőbe, és 60 fokon melegítik. „Mi úgy gondoljuk, hogy így megfelelően hőkezeljük. A gyümölcsöket meleg vízzel mossuk át, a banánnak, narancsnak, almának lehúzzuk a héját.”

Na, de milyen a hangulat odabent ezekben a rendkívüli időkben?

Az intézményvezető szerint nincsen pánikhangulat: „Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy a lakóink sokkal-sokkal nyugodtabbak, mint úgy egyébként. Teljesen jól vannak. Ismerik a helyzetet: minden nap beszélgetünk velük, tudják, hogy mi történik, nagyon hálásak, hogy mi ezt megtettük értük.” Megemlíti, hogy néha azért nehezményezik, hogy nem hoznak nekik ilyen-olyan dolgokat, mint korábban, de többnyire azért megértik, hogy ez az ő biztonságuk érdekében van így. „Nézik a TV-t, de mondjuk is nekik, hogy miért van ez most, és hogy nem tudjuk, mikor lesz vége, de kitartás, együtt átvészeljük!”

Miután most nem hajtja őket a tatár, próbálnak minél többet a lakókkal lenni. Az intézményvezető szerint ez az időseknek rendkívül megnyugtató. „Tudják, hogy ott leszünk reggel is, éjjel is, hajnalban is, tehát bármikor itt vagyunk, bármi gond van. Emiatt sokkal nyugodtabbak.” Elmeséli: ugyan kicsit szomorkodnak, hogy „mikor jöhet a fiam vagy a lányom”, de a személyzet lehetőséget biztosít, hogy videóüzenetben vagy videótelefonon beszélgetni tudjanak a hozzátartozóikkal. „Mi visszük a telefont nekik, a közösségi oldalakon ismerősök vagyunk a hozzátartozóikkal, meg tudjuk oldani. Támogatjuk, hogy a kapcsolattartás ne szűnjön meg.”

Mennyire stresszes számukra ez az időszak? – fogalmazódik meg részünkről a kérdés.

„Stressz, az nincsen, annyi a stresszhelyzet, hogy nem tudjuk mikor lesz vége. A másik, hogy olyan fáradtak vagyunk, hogy nem érünk rá ilyesmin gondolkodni. Én mindig azt szoktam mondani, hogy aki a szociális szférában szívvel-lélekkel dolgozik, az fordítva van összeszerelve. Ezt a fajta munkát hétköznapi ember nem tudná ellátni, legalábbis nem így, ahogyan mi” – feleli az otthon vezetője, majd hozzáteszi: hála Istennek van bennük elég humor, hogy átvészeljék a nehezebb napokat. „Amikor leülünk, és végre mi is tudunk szusszanni egyet, akkor egy kicsit elengedjük magunkat, és nagy nevetések közepette feltöltődünk. Tartjuk egymásban a lelket, mondhatom azt, hogy egyforma bolondok vagyunk mindahányan. Támogatjuk egymást, ha van egy-két nehezebb periódus.”

***

Ha valaki kedvet kapott az önkénteskedéshez, vagy ismer olyan idős személyt, aki segítségre szorul, társaságra vágyik, ne habozzon jelezni az [email protected] e-mail címen, vagy a +36 20 3579 700-as telefonszámon!