Az indokolás szerint a Módtv. elvégzi az alkotmánymódosítások teljes körű technikai deregulációs felülvizsgálatát, mivel az ABh. szerint a módosító jogszabályi rendelkezések hatálybalépésüket követően önálló normatartalommal nem rendelkeznek, „azok a módosított jogszabályba épülnek be”. A Honvédelmi és rendészeti bizottság 2007. május 9-i ülésén ezt hangsúlyozta Tordai Csaba is, az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság május 15-i ülésén pedig Papp Imre elmondta, hogy „az alkotmánymódosítások jó részét kívánjuk hatályon kívül helyezni, és arra … készülünk, hogy az alkotmány egységes szerkezetű szövegét közzétegyük”. A Módtv. adta meg tehát a lehetőséget arra, hogy az IRM elkészítse az egységes szerkezetbe foglalt Alkotmányt, ugyanakkor fontos vizsgálni azt is, hogy mire alapozta ekkor a jogalkotó a deregulációt, vagyis a Törvényhez hasonló más jogszabályok kifejezett rendelkezéssel történő hatályon kívül helyezését.
Az ABh. a 2005. évi költségvetésről szóló törvény más törvényeket módosító rendelkezéseit semmisítette meg, ugyanakkor az AB rámutatott arra, hogy ez a módosított jogszabályok rendelkezéseinek érvényességét – a vizsgálat formai jellege miatt – nem érinti (ABh. III. rész 3. pont). Mindez – ahogy Holló András különvéleménye is rávilágít – eltér azonban az AB addigi gyakorlatától, ami alapján a módosító rendelkezés mellett a módosított jogszabály érintett rendelkezése is megsemmisítésre került. Tordai Csaba tehát az AB gyakorlat megváltozásából vezethette le azt, hogy a módosító és a módosított jogszabály sorsa elválik egymástól, mindez azonban az ABh-ban kifejezetten nem jelenik meg így.
A módosító jogszabályok rendelkezéseinek megítélése az ABh. meghozatala előtt legalábbis szoros összefüggésben volt a módosított jogszabály megfelelő rendelkezésével, erre utal az is, hogy az AB a módosított törvény megfelelő rendelkezését veszi vizsgálat alá (8/2003. (III. 14.) AB határozat). Ezzel a felfogással látszólag Tordai értelmezése sem megy szembe, azonban az általuk levont következtetés lényege szerint nincs jelentősége többé annak, hogy hatályos-e egy módosító törvény, így mégiscsak elválik egymástól a két jogszabály sorsa, és erre alapozva a 24. § (5) bekezdés is visszacsempészhető az Alkotmányba.
Fontos ugyanakkor tisztázni, hogy nemcsak vitatott ez az értelmezés, hanem a gyakorlatban sem az ABh. meghozatala előtt, sem pedig azt követően nem tartották hatályosnak az Alkotmány 24. § (5) bekezdését. Több szakirodalmi forrás tanúsítja ezt, pl.:
Jakab András: „Az Alkotmány kommentárjának feladata” 63–64. [174]. in Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja (Budapest: Századvég 2009);
Szente Zoltán: „Az Országgyűlés 24. §. Az Országgyűlés működésének alkotmányos szabályai” [13] 801. in Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja (Budapest: Századvég 2009);
Jakab András: Az Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei (Budapest: HVG-ORAC 2011);
Szente Zoltán: „Az Alaptörvény” in Jakab András – Gajduschek György (szerk.): A magyar jogrendszer állapota (Budapest: MTA JTI 2016);
Csink Lóránt: Mozaikok a hatalommegosztáshoz (Budapest: Pázmány Press 2014) 34.
A szakirodalmi konszenzust tükrözve a Novissima Kiadó által egységes szerkezetben megjelentetett Alkotmány 2002-es, 2003-as, 2004-es, sőt, 2007-es kiadásában sem szerepelt hatályosként a 24. § (5) bekezdés. Ugyanez a helyzet az Árbóc Kiadó 2000-es, 2001-es és 2002-es kiadásaival, melyek hatályon kívül állónak tüntetik fel a 24. § (5) bekezdést, a 2004-es es 2009-es kiadásokban pedig már nem is szerepel ez a rendelkezés. Az Osiris Kiadó 2002-es kiadású, Alkotmányjog című jogszabálygyűjteménye is hatályon kívüli rendelkezésként tünteti fel ezt a jogszabályhelyet. Ezt az álláspontot vallotta a Helsinki Bizottság is az általa az alkotmányozás folyamatáról közzétett dokumentumban: „az alkotmánymódosításhoz, vagy az új alkotmány elfogadásához 1998 óta kétharmados országgyűlési többség szükséges. A 4/5-ös többségre vonatkozó szabály, tehát az Alkotmány 24. § (5) bekezdése már hatálytalan, és ezen az sem változtat, hogy a viták elkerülése érdekében az Országgyűlés a 2010. júliusi 5-i alkotmánymódosítással hatályon kívül helyezte ezt a rendelkezést”.
Fontos rámutatni azonban arra is, hogy az Alkotmány 24. § (5) bekezdésének hatályban léte mellett is jelentek meg érvek – jellemzően 2010-től kezdődően. Érvként hozzák fel egyrészt a Közlönyben megjelentetett, egységes szerkezetű Alkotmányt, a vitatott rendelkezés 2010-es hatályon kívül helyezését, valamint azt is, hogy az objektív teleologikus érvelés alapján lehetne akár az is a Törvény célja, hogy a későbbiekben is 4/5-ös többségre legyen szükség az alkotmánykoncepció elfogadásához.
A Tordai álláspontját erősítő források az alábbiak:
Szigeti Tamás – Vissy Beatrix: Alkotmányozás határok nélkül? Előadás az Eötvös Károly Intézet A kétharmad és az alkotmány című alkotmányjogi teadélutánon, 2010. március 23-án. Budapesti Könyvszemle, 22. évf. 2. sz., 141-142.
Fleck Zoltán [et al.]: „Vélemény Magyarország Alaptörvényéről” in Fundamentum 2011/1. 62.
Bragyova András – Gárdos-Orosz Fruzsina: Vannak-e megváltoztathatatlan normák az Alaptörvényben? Állam- és Jogtudomány. 2016/3. 44-46.
Tordai Csaba érvei az alábbiak szerint is cáfolhatók:
a). a hatálytalanság tényén nem változtat, hogy 2009. október 23-án a Magyar Közlönyben egységes szerkezetben megjelent Alkotmányban a 24. § (5) bekezdés hatályosként szerepel, hiszen a szerkesztési hiba nem vált ki joghatást,
b) azon a tényen, hogy ez a rendelkezés 1998. június 18. óta hatályon kívül volt, az sem változtat, hogy a két piacvezető jogtárban (Wolters Kluwer, HVG-Orac) is hatályosként szerepel, mivel a jogtárak adatbázisa a Magyar Közlönyben megjelenteket veszi alapul.
Az Alkotmány 24. § (5) bekezdésének hatályban létére vonatkozó, eddig fellelt szakirodalmi álláspontok nincsenek tehát számbeli fölényben a hatálytalanságot állító kútfőkhöz képest, és ezek az álláspontok is csak 2010-től kezdődően jelentek meg, az Alkotmány egységes szerkezetben történő megjelentetését követően.
Összegezve, Tordai arra hivatkozik, hogy
a) a jogalkotói szándék nem pótolhatja egy jogszabályi rendelkezés hatályvesztésére vonatkozó jogszabályi szöveget, mert a jogalkotó szándéka csak a jogszabályszöveg értelmezési segédelveként használható fel, ezért az Alkotmány 24. § (5) bekezdése 2009. október 23-át megelőzően nem lett hatályon kívül helyezve;
b) az egységes szerkezetű szöveg szerkesztője nem javíthatja ki a jogalkotó által elkövetett kodifikációs hibákat, mert betűhíven követnie kell a jogszabály Magyar Közlönyben kihirdetett szövegét.
Az a) pont cáfolata esetén nem szükséges a b) pontra válaszolni, ezért azt kell tisztázni, hogy az a) pontot mi támasztja alá. Az a) pontot az ABh.-nak tulajdonított érv magyarázza, ami azonban a múltbeli viszonyok újraértékelését jelentené: ha ezt elfogadnánk, akkor megdőlne a legalitás elve is, ami az 1990. május 2-át megelőzően elfogadott jogszabályok fennmaradásának a záloga volt. Nem léphet újra hatályba pusztán az AB döntése alapján egy korábban hatálytalannak tartott rendelkezés, és ha valaki mégis beleszerkeszti a jogszabályszövegbe a hatálytalannak tartott rendelkezést, lényegében felülírja a jogalkotó akaratát. Éppen az Országgyűlés jogállami hozzáállását mutatja igazán, hogy az Alaptörvény 28. cikkének módosítását követően nem írta elő visszamenőleg a törvények indokolásának kifejezett értelmezési segédeszközzé tételét. Tordai gondolkodása alapján tehát a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényt ugyanúgy annak a pártállami képviselők által elfogadott indokolása szerint kellene értelmezni, mint a 2019. évben elfogadott törvények bármelyikét. Ez az érvelés nyilvánvalóan tarthatatlan, ezért – függetlenül a kérdést övező vitáktól – tartható az Alkotmány 24. § (5) bekezdésének hatálytalanságával kapcsolatos álláspont.