Egy félreértett házi feladatnak köszönhetően indult el az irodalmi pálya felé – mondta el az MTI-nek Kalász Márton dél-baranyai sváb költő, író, műfordító. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres József Attila- és Kossuth-díjas alkotó vasárnap lett 85 éves.
„Tulajdonképpen német vagyok. Lent, Baranyában születtem, ott voltam tízéves koromig német gyerek” – emlékezett gyökereire Kalász Márton, aki iskolás koráig csak a helyi frank dialektust beszélte. Szülőfalujában, Sombereken németek, magyarok és délszlávok éltek, a közös nyelv azonban a német volt. A faluba a háború végén telepítettek bukovinai székelyeket, Kalász Márton tőlük kezdett magyarul tanulni. Ezt a világot a szerző később egyik főművében, a Téli bárány című regényben is megírta. Mint felidézte, először édesapjáról készült életrajzi regényt írni. „De aztán rájöttem, ahhoz hogy az ő alakját megértsem, ezt az egész világot meg kell írnom, a harmincas évektől az ötvenes évek végéig” – jegyezte meg.
Christmannból Kalász
Kalász Márton a költészettel tanítója révén találkozott, aki gyakran olvasott és elemzett verseket az osztályban. Egy nap Arany Jánostól vitte be a Családi kört, majd házi feladatként a gyerekeknek azt kellett megírniuk, mit csinál a családjuk esténként. A legmegbízhatóbb tanuló Kalász Márton volt, ezért a tanító másnap az ő füzetét ellenőrizte először, abban azonban egy vers állt: „Este van, este van / a nap már lement / a hold az égen / már megjelent”. „Ez őt úgy feldühítette, hogy kaptam egy pofont, viszont amikor megnyugodott, azt mondta: gyerekek, itt most valami történt” – idézte fel Kalász Márton.
Mint rövidesen kiderült, a falu szeretett papja maga is írt verseket, így a tanítóval együtt szívügyüknek tekintették, hogy a tehetséges diák továbbtanulhasson. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban Kalász Márton irodalomtanára szintén egy költő: Ágoston Julián lett, akinek akkor jelent meg az első verseskötete. „Mikor megtudta, hogy verset írok, a szünetekben mindig megnézte őket. Tőle aztán rengeteg dolgot kaptam, egyik nap például elküldte a verseimet a Vigiliába, Rónai György szerkesztőnek, aki biztatott, hogy küldjek még verseket” – mondta el Kalász Márton. Mint hozzátette, Pécsett akkor „lelkesítő irodalmi világ volt", amely az ifjú költőt is befogadta, egy feltétellel: addigi családnevét – Christmann – változtassa magyarosabbra, így 1955 karácsonyára már Kalász néven jelent meg első verseskötete.