A legsötétebb kommunizmus: utazás a bányászperek mélyére

Kevés szerző mondhatja el, hogy olyan mértékben ismeretlen terepre tévedt kutatási témájával, mint a Rákosi-korszak bányászpereit vizsgáló Cserényi-Zsitnyányi Ildikó, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa, akinek a minap jelent meg Aknamunka. Szabotázsperek a Rákosi-korszakban. című kötete a Jaffa Kiadónál.

Az első látásra talán kevéssé érdekfeszítő gazdasági téma mögött

s mint arra a szerző is utal munkájában, a kutatás különösen fontos a teljes kép megismerésének céljából: a bányászok állítólagos szabotázsakciói nyomán lefolytatott pereknek az iratanyagát ugyanis valamilyen okból nem semmisítették meg, de még csak meg sem bolygatták: 16 ezer oldal érintetlen, sorrendben lévő nyomozati anyag állt a kutató rendelkezésére, melyekből – kiegészítve néhány feltárt hagyatékkal – lényegében teljesen rekonstruálni tudta a korabeli koncepciós perek ezen fejezetének működését.

Cserényi-Zsitnyányi bevezetőjében egyértelművé teszi, hogy az 1945 után kiépült rendszer egy teljesen életképtelen gazdasági rendszert erőltetett a magyar társadalomra, s a gazdaságpolitika igazolására is megalkotott büntetőjog vasszigorral fordult a munkások felé, amennyiben azok nem tudták teljesíteni az életidegen elvárásokat. Dacára annak, hogy a kommunista párt évtizedes gyakorlattal rendelkezett szabotázsok, sztrájkok és egyéb akciók megszervezésében, gazdálkodói tapasztalattal kevéssé rendelkezett, és

A könyvből kiviláglik, hogy az ÁVH kiemelt helyen kezelte ezeket az eseteket, és azokból meglátszanak a hatóság erőszakos nyomozatai módszerei. A szerző a kutatás során több olyan kulcsfontosságú problémába ütközött, amelyek elengedhetetlenek az állambiztonság történetének feltárásához.

Külön érdekesség, hogy a gazdasággal kapcsolatos ügyek összetettsége sokszor meghaladta az állambiztonsági szervek beosztottjainak képességét, és bár rendelkeztek szakértői véleményekkel, azokat sokszor nem vették figyelembe, illetve esetenként nem is értették meg azokat. A feltárt ügyekkel kapcsolatban tehát sok volt a szabálytalanság, pontatlanság és visszaélés.

A szerző szerint a szabotázsvádakkal perbe fogott bányászok esetei mögötti megfontolás elsősorban a magángazdaság felszámolása és az állami egyeduralom kiépítése volt. A társadalmi viszonyok újrarendezésének időszakában főleg razziákkal, bírósági eljárásokkal, internálásokkal kívánták megzabolázni nem csak a feketézőket és az árdrágítókat, de azokat is, akik ragaszkodtak a hagyományos gazdasági kapcsolatokhoz. Ezek mellett szempont volt még az ország valós teherbírását meghaladó erőltetett hadiipar-fejlesztés és a hidegháborúra való felkészülés. Cserényi-Zsitnyányi szerint a gazdaságpolitikára is igaz lehetett Révai József 1945-ös ítélete, miszerint

A szénbányászat helyreállítása már 1945 után rövidesen megkezdődött, azonban a hatékony termelés kialakítására még több időre volt szükség. Ezt nem segítette, hogy a kitelepítések és a német származásúak eltávolítása a déli területek bányásztársadalmát fokozottan érintették. Utóbbi olyannyira veszélyeztette a termelést, hogy a bányáknál dolgozóknak felmentést adtak például a Volksbund-tagság bűne alól.

A bányászati vezetők vegzálása már a népbírósági eljárásokon megkezdődött, a szerző olyan eseteket idéz, mint Korompay Lajos bányamérnöké, akit az egyik ellene való egyén – egy bányász, akinek a korabeli szabályok miatt csak mérsékelt segélyt tudott juttatni munkahelyén – Korompay szavait idézve „már akasztófán szeretett volna látni”.

Az 1950-es szabotázsperek során megvádolt bányászok nemezise az ÁVH Baranya Megyei Osztályának akkori vezetője, Komlós János áv. százados, későbbi újságíró, humorista volt, akinek megdöbbentő módszereit részletesen mutatja be a szerző.

Komlós – akinek hányattatott életútjára, így például rabbiképzőben való tanulmányira lábjegyzetben utal Cserényi-Zsitnyányi –

Hogy csak egy részletet említsük: az éjszakai kihallgatások, az alvásmegvonás mindennapos jelenségek voltak az ÁVH eszköztárában.

A könyv közöl egy táblázatot is (135. oldal) mely szerint a makacsabb vádlottakat éjjel-nappal, esetenként nyolc-tíz órán keresztül hallgatták ki. Egy másik közölt dokumentum szerint M. Rezső kihallgatását egy kihallgatótiszt tervezetében szenvtelenül 6 órás procedúrának tervezte. A korszak eljárásaira jellemző volt, hogy az ártatlanság vélelme helyett eleve a bűnösséget vélelmezték, s a sztálini gyakorlatnak megfelelően a bírói döntések sokszor már előre megszülettek.

Az Aknamunka a korszak egy különösen sötét és kevéssé ismert fejezetébe vezeti be az olvasót, melynek gazdagon megmaradt forrásai a kommunista diktatúra mindennapi retteneteit, a munkásosztályt sem kímélő erőszakos valóságát mutatják be.

Cserényi-Zsitnyányi Ildikó: Aknamunka. Szabotázsperek a Rákosi-korszakban. Budapest: Jaffa, 2019.