A kommunista diktatúra legsötétebb epizódjai sejlenek fel a Rákosi-korszak bányászpereiben. Recenziónk a témáról született új kötetről.
Kevés szerző mondhatja el, hogy olyan mértékben ismeretlen terepre tévedt kutatási témájával, mint a Rákosi-korszak bányászpereit vizsgáló Cserényi-Zsitnyányi Ildikó, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa, akinek a minap jelent meg Aknamunka. Szabotázsperek a Rákosi-korszakban. című kötete a Jaffa Kiadónál.
Az első látásra talán kevéssé érdekfeszítő gazdasági téma mögött
s mint arra a szerző is utal munkájában, a kutatás különösen fontos a teljes kép megismerésének céljából: a bányászok állítólagos szabotázsakciói nyomán lefolytatott pereknek az iratanyagát ugyanis valamilyen okból nem semmisítették meg, de még csak meg sem bolygatták: 16 ezer oldal érintetlen, sorrendben lévő nyomozati anyag állt a kutató rendelkezésére, melyekből – kiegészítve néhány feltárt hagyatékkal – lényegében teljesen rekonstruálni tudta a korabeli koncepciós perek ezen fejezetének működését.
Cserényi-Zsitnyányi bevezetőjében egyértelművé teszi, hogy az 1945 után kiépült rendszer egy teljesen életképtelen gazdasági rendszert erőltetett a magyar társadalomra, s a gazdaságpolitika igazolására is megalkotott büntetőjog vasszigorral fordult a munkások felé, amennyiben azok nem tudták teljesíteni az életidegen elvárásokat. Dacára annak, hogy a kommunista párt évtizedes gyakorlattal rendelkezett szabotázsok, sztrájkok és egyéb akciók megszervezésében, gazdálkodói tapasztalattal kevéssé rendelkezett, és
A könyvből kiviláglik, hogy az ÁVH kiemelt helyen kezelte ezeket az eseteket, és azokból meglátszanak a hatóság erőszakos nyomozatai módszerei. A szerző a kutatás során több olyan kulcsfontosságú problémába ütközött, amelyek elengedhetetlenek az állambiztonság történetének feltárásához.
Külön érdekesség, hogy a gazdasággal kapcsolatos ügyek összetettsége sokszor meghaladta az állambiztonsági szervek beosztottjainak képességét, és bár rendelkeztek szakértői véleményekkel, azokat sokszor nem vették figyelembe, illetve esetenként nem is értették meg azokat. A feltárt ügyekkel kapcsolatban tehát sok volt a szabálytalanság, pontatlanság és visszaélés.
A szerző szerint a szabotázsvádakkal perbe fogott bányászok esetei mögötti megfontolás elsősorban a magángazdaság felszámolása és az állami egyeduralom kiépítése volt. A társadalmi viszonyok újrarendezésének időszakában főleg razziákkal, bírósági eljárásokkal, internálásokkal kívánták megzabolázni nem csak a feketézőket és az árdrágítókat, de azokat is, akik ragaszkodtak a hagyományos gazdasági kapcsolatokhoz. Ezek mellett szempont volt még az ország valós teherbírását meghaladó erőltetett hadiipar-fejlesztés és a hidegháborúra való felkészülés. Cserényi-Zsitnyányi szerint a gazdaságpolitikára is igaz lehetett Révai József 1945-ös ítélete, miszerint
A szénbányászat helyreállítása már 1945 után rövidesen megkezdődött, azonban a hatékony termelés kialakítására még több időre volt szükség. Ezt nem segítette, hogy a kitelepítések és a német származásúak eltávolítása a déli területek bányásztársadalmát fokozottan érintették. Utóbbi olyannyira veszélyeztette a termelést, hogy a bányáknál dolgozóknak felmentést adtak például a Volksbund-tagság bűne alól.
A bányászati vezetők vegzálása már a népbírósági eljárásokon megkezdődött, a szerző olyan eseteket idéz, mint Korompay Lajos bányamérnöké, akit az egyik ellene való egyén – egy bányász, akinek a korabeli szabályok miatt csak mérsékelt segélyt tudott juttatni munkahelyén – Korompay szavait idézve „már akasztófán szeretett volna látni”.
Az 1950-es szabotázsperek során megvádolt bányászok nemezise az ÁVH Baranya Megyei Osztályának akkori vezetője, Komlós János áv. százados, későbbi újságíró, humorista volt, akinek megdöbbentő módszereit részletesen mutatja be a szerző.
Komlós – akinek hányattatott életútjára, így például rabbiképzőben való tanulmányira lábjegyzetben utal Cserényi-Zsitnyányi –
Hogy csak egy részletet említsük: az éjszakai kihallgatások, az alvásmegvonás mindennapos jelenségek voltak az ÁVH eszköztárában.
A könyv közöl egy táblázatot is (135. oldal) mely szerint a makacsabb vádlottakat éjjel-nappal, esetenként nyolc-tíz órán keresztül hallgatták ki. Egy másik közölt dokumentum szerint M. Rezső kihallgatását egy kihallgatótiszt tervezetében szenvtelenül 6 órás procedúrának tervezte. A korszak eljárásaira jellemző volt, hogy az ártatlanság vélelme helyett eleve a bűnösséget vélelmezték, s a sztálini gyakorlatnak megfelelően a bírói döntések sokszor már előre megszülettek.
Az Aknamunka a korszak egy különösen sötét és kevéssé ismert fejezetébe vezeti be az olvasót, melynek gazdagon megmaradt forrásai a kommunista diktatúra mindennapi retteneteit, a munkásosztályt sem kímélő erőszakos valóságát mutatják be.
Cserényi-Zsitnyányi Ildikó: Aknamunka. Szabotázsperek a Rákosi-korszakban. Budapest: Jaffa, 2019.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Rés az ellenzéki pajzson. Petri Lukács Ádám írása.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
Évtizedeken át csak úgy hivatkoztak rá, mint a világ egyik legjobb filmje. A BLM óta mégis örülhetünk, hogy egyáltalán megemlékezhetünk az Elfújta a szél 85. születésnapjáról.
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
