Sohasem csengett még így a himnusz a nyeregben – Soltész Miklós a Mandinernek

Pénteken Klaus Iohannis román államfő azzal dicsekedett a pápának, hogy Románia példaértékűen kezeli az ország területén élő nemzeti kisebbségeket, tiszteletben tartja az ő jogaikat. Ön mit gondol erről?

Valóban sok pozitív lépés történt az elmúlt évek során. Ha összehasonlítjuk a helyzetet Ukrajnával, megállapíthatjuk, ég és föld a különbség a két ország nemzetiségpolitikája között. Ettől függetlenül nekünk

Ilyen volt a marosvásárhelyi iskola ügye, ez nagyjából megoldódott. De sok hasonló ügy van még sajnos, melyeket nem tudunk elfogadni. Legyen szó iskolákról, egyházi ingatlanokról vagy éppen polgármesterek vegzálásáról. A jószomszédi viszonyhoz az is kell, hogy tiszteljük egymást. Szerintem egy kormány akkor jár el helyesen, ha kiemelkedő figyelmet és támogatást ad az ott élő nemzetiségeknek. Magyarország nemzetiségi politikája ilyen. Európai szinten is kiemelkedő, ahogyan a magyarországi nemzetiségek iskoláit, kulturális intézményeit és identitásuk megőrzését támogatjuk. Ha azt szeretnénk, hogy megmaradjanak, ezt csak így lehet. Mi, magyarok a nemzetiségeinkre nemcsak államalkotó tényezőként tekintünk, hanem olyan közösségekként, amelyek a magyarságot mint nemzetet erősítik. Ha Romániában is felismerik, hogy a több mint másfél millió magyarral, akik itt élnek, egészen más együtt élni, mint esetleg ugyanennyi muszlim emberrel lenne, akkor talán a tisztelet és a támogatás is nagyobb lesz. Ünneprontók ugyanakkor most nem lehetünk, nyilván arra, amit az államelnök mondott, oda kell figyelni.

Ez az ügy is olyan, amit nem lehet elfogadni.  Nemcsak azért, mert egy ősi székely településnek az ősi temetőjével kapcsolatos helytelen döntésről van szó, hanem azért is, mert tisztelnünk kell az elhunyt katonák emlékét és sírhelyeit. Ez alapvető szerintem. Mi, Magyarországon tiszteljük és megőrizzük a német vagy a volt szovjet katonák sírjait, bár nagy pusztítást, illetve sok nehézséget és szenvedést okoztak. Ők mégis áldozatok voltak.

De hiszem azt, hogy ezek a rossz lépések, adott esetben provokációk előbb-utóbb abbamaradnak.

Szerintem nagyon fontos, hogy Csíksomlyót Erdély örökségének nevezte. Megemlítette, hogy minden évben, Pünkösd szombatján „elzarándokoltok ide, hogy eleget tegyetek őseitek fogadalmának” – ez szerintem egyértelmű gesztus a magyarok felé. Utalt rá, hogy az itt élő nemzetek között voltak nehézségek, voltak kudarcos időszakok – ezt nem lehet és nem is akarjuk eltagadni. Tudjuk, hogy az itt élőknek milyen szenvedéseket kellett átélniük, a legutóbbi évtizedekig bezárólag. Ettől függetlenül nekünk óriási feladatunk és felelősségünk, hogy mindezek ellenére a nemzetek közötti együttműködést, együttélést segítsük, erősítsük. Nem is tehetünk mást. Ha az itt élő magyarok százegy év óta más fennhatósága alatt meg tudtak maradni, ha a legdurvább kommunista Ceaușescu-rendszerben is megőrizték magyarságukat és hitüket, akkor nem kérdés, hogy ebben most segítenünk kell őket. Segítenünk kell emellett az itt élő magyaroknak azt a törekvését is, hogy azokkal a románokkal, akik az együttműködést szeretnék tovább erősíteni, ezt meg is tudják tenni.

Van erre jó példa. Ilyen a szerbekkel, a szlovákokkal, a horvátokkal való kapcsolatunk. Bízom benne, hogy előbb-utóbb a románokkal is megtaláljuk a hangot, a sok régi sérelem a múlté lesz, és békében tudunk együtt élni.

Erdélyt a katolikus, a református és kisebb mértékben az evangélikus és az unitárius jelenléttel a vallási sokszínűség jellemzi. Fontos, hogy legyenek magyar fiatalok, akik vállalják a papi, szerzetesi és lelkészi hivatást, hiszen nekik fontos szerepük van a keresztény, és tegyük hozzá, a magyar közösség egybentartásában. Ehhez is remek alkalom a Szentatyával való találkozó, vagy a jövőheti csíksomlyói búcsú, ahogy a népszerű katolikus ifjúsági találkozó, a CSIT is, szintén itt Csíksomlyón. 

Nem véletlen, hogy a magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz a templomok, közösségi házak, vagy éppen a csíksomlyói zarándokhely megerősítése, felújítása érdekében. A Hármashalom-oltár megszépülése, a zarándokház felújítása magyar támogatásból valósult meg. Sorra olyan templomok, épületek, zarándok- és emlékhelyek újulnak meg magyar támogatásból, amik az itt élő magyarok számára elengedhetetlenek a mindennapokban a hitük megéléséhez.

Szerintem ezt csak a jó Isten tudja.

Magyarországon leszek, bérmáláson. Igaz, nem többszörin, hanem csak egyszerin.