Nem vagyok méltó ellenfele Lázár Jánosnak

„Lázár úr tavaly még Orbán Viktor kihívójaként szerepelt az országos sajtóban, most egy sokkal szerényebb feladatot kapott, velem kell beérnie. Az elmúlt másfél évben mindhárom választáson kisebbségben voltak a fideszes szavazók Hódmezővásárhelyen (42%, 48%, 48%), de ha valakinek van esélye visszaszerezni a város feletti uralmat, az kétségkívül Lázár János miniszter úr. Ismertsége és képességei messze minden más szóba jöhető jelölt fölé emelik, jóllehet az utóbbi 10 évben aligha tudunk olyan ígéretét említeni, amit betartott volna (1500 fős munkáltató idehozatala, K-Art kárpótlás, babakötvények, templomok felújítása, sírmegváltási díj eltörlése, TAO-pénzek elvitele Makóra, Tram Train leállítása, dohányzás teljes betiltása, stb.)

Rossz nyelvek szerint Orbán Viktor választása azért esett Lázár úrra, mert ő ezzel a választással mindenképpen győz: vagy tőlem szabadul meg ősszel, vagy Lázár Jánostól.

Nyilvánvalóan nem vagyok méltó ellenfele a volt miniszter úrnak: nincsenek luxusautóim, vadászataim, milliós szállodaszámláim, kastélyom (hozzá önkormányzati utam), borosládáim, de még egy karórám sem – nem véletlenül cikkezik anyagi helyzetemről lekicsinylően a helyi sajtó, igazolandó, hogy »annyit is érek«. Teljesítményem sem mérhető a város földesurához: nem emeltem, hanem megszüntettem az építményadót, nem eladósítottam a várost, hanem visszafizettem az ő adósságait, nem látványberuházásokra költöttünk, hanem olyanokra, amelyek megtérülnek, nem kirúgtam, hanem előléptettem a hozzá hű hivatalnokokat, nem hordtam a gyermekeim hivatali autóval, ugyanis gyalog járok munkába minden nap. Sok kérdésben nem értünk hát egyet, éppen ezért lesz érdekes az a sok nyilvános vita, amit a vásárhelyiek előtt a következő hetekben le fogunk folytatni egymással – immár szemtől szembe, nem plakátokon és nem szórólapokon, hanem tisztességes közéleti beszélgetéseken, ahol tényeket és érveket ütköztetünk, és ahol meghallgattatik a másik fél is.

VÁSÁRHELY ISMÉT PÉLDÁT MUTATHAT!”