Meglepő vallomást tett a szlovák kormány, minden egykori magyar földet az állam tulajdonának tekint

A szlovák kormány válasza a Beneš-dekrétumok ügyében benyújtott petícióra olyan jogértelmezést tárt fel, amely aligha nyugtathatja meg azokat, akik fontosnak tartják a tulajdonbiztonságot. A Paraméter beszámolója szerint a kabinet lényegében azt állítja, hogy minden egykori csehszlovákiai magyar és német mezőgazdasági tulajdon már 1945. március 1-jén az államra szállt át, függetlenül attól, hogy a konfiskációs eljárás ténylegesen végbement-e. 

A petíciót Fiala-Butora János emberi jogi szakértő, Orosz Örs, a Magyar Szövetség politikusa és Stubendek Attila aktivista indította. A kezdeményezést több mint nyolcezren írták alá, és a kormánynak, a parlamentnek, valamint Peter Pellegrini államfőnek címezték.  A három intézmény nevében végül a kormányhivatal válaszolt, amely elutasította a követeléseket.

A tiltakozók szerint azonban ez a megközelítés nem igazolja az állam jelenlegi gyakorlatát. A kormányhivatal álláspontja szerint ugyanis minden Csehszlovákiában élő magyar és német nemzetiségű állampolgárt a Beneš-dekrétumok alapján 1945. március 1-jei hatállyal megfosztottak mezőgazdasági tulajdonától. Eszerint ma már nem is szükséges vizsgálni, hogy a negyvenes években az adott elkobzási eljárás valóban lezárult-e, vagy hogy az érintetteket egyáltalán értesítették-e róla. A petíció megfogalmazói szerint ebből az következik, hogy minden egykor magyar vagy német tulajdonban lévő földterületet potenciálisan állami tulajdonnak lehet tekinteni. Ahogy fogalmaznak: 

A Beneš-dekrétumok és a jogbiztonság kérdése

A kezdeményezők szerint a kormány érvelése messze túlmutat az egyedi ügyeken. Állításuk szerint ha az állam logikáját követjük, akkor minden olyan ingatlan esetében felmerülhet az állami igény, amelynek tulajdonosa 1945-ben magyar vagy német volt. Szerintük ez súlyos jogbiztonsági problémát jelent, hiszen elegendő lehet egy egykori magyar vagy német tulajdonosra hivatkozni ahhoz, hogy az állam saját jogot formáljon egy adott területre.

A Paraméter által ismertetett esetek többségében olyan földekről van szó, amelyeknél a háború után valóban megindult a konfiskációs eljárás, ám azt valamilyen okból nem fejezték be. Az ingatlannyilvántartásban ezért az eredeti tulajdonosok maradtak feltüntetve, a földeket pedig azóta leszármazottak örökölték meg, vagy más tulajdonosok szerezték meg. Egyes esetekben már vállalatok birtokolják az érintett területeket, amelyekkel szemben most az állam lépne fel.

Szerintük a logika egy másik, különösen kellemetlen következménnyel is járhat. Ha ugyanis elegendő arra hivatkozni, hogy egy vagyon valamikor a törvény erejénél fogva az államra szállt volna át, akkor ugyanez az érvelés elvileg olyan zsidó tulajdonok esetében is felmerülhetne, amelyeket a második világháború idején elkobozni szándékoztak, de a tulajdonjog-változást végül nem jegyezték be. Ezért teszik fel a kérdést a petíció megfogalmazói: 

A tiltakozók szerint a kormány válasza világosan megmutatta, milyen alapokra épül a jelenlegi gyakorlat. Álláspontjuk szerint az állam nem visszavonul, hanem egyre szélesebb körben igyekszik igazolni a 2018-ban újraindult vagyonelkobzási eljárásokat, miközben ezzel egyre távolabb kerül az emberi jogi normák által elvárt megoldásoktól.

Nyitókép: Alex Brandon / POOL / AFP