Ami Németországgal történt, megmutatta, milyen törékeny valójában az európai hatalmi egyensúly

Hosszú időn keresztül Németország jelentette az Európai Unió gazdasági motorját és politikai stabilitásának egyik legfontosabb pillérét. Ha Berlin megszólalt, arra Brüsszelben, Párizsban és a többi európai fővárosban is figyeltek. Az Euractiv elemzése szerint azonban ez az időszak lassan a múlté. A német gazdaság megtorpant, az ország nemzetközi súlya csökken, és ezzel párhuzamosan politikai befolyása is látványosan erodálódik.

Ahogy az Európai Unió súlya fokozatosan csökken a világgazdaságban, úgy veszít jelentőségéből az unió legerősebb tagállama is. A különbség csupán annyi, hogy Berlin hanyatlása sok esetben még gyorsabbnak tűnik, mint az egész kontinensé. A Nemzetközi Valutaalap adatai alapján az Európai Unió jelenlegi 27 tagállamának részesedése a globális gazdasági teljesítményből 1980 és 2025 között csaknem a felére zsugorodott. Míg négy és fél évtizeddel ezelőtt a világ gazdasági kibocsátásának 27,43 százaléka az EU-hoz kötődött, addig ez az arány idén már csupán 13,99 százalék.

Ez nem csupán a világ többi részének felzárkózását jelzi, hanem azt is, hogy Berlin az Európai Unión belül is veszített súlyából. Míg korábban az uniós össztermék több mint negyedét adta, ma már alig valamivel több mint egyötödét. Az IMF előrejelzése szerint ráadásul egyik folyamat sem áll meg a közeljövőben. 

Persze önmagában az, hogy India, Kína vagy más feltörekvő gazdaságok egyre nagyobb szerepet játszanak a világgazdaságban, nem feltétlenül rendkívüli jelenség. Az Európai Unió lakossága a világ népességének mindössze 5,5 százalékát teszi ki, Németországé pedig még ennél is kisebb arányt képvisel. A kontinens és benne Berlin gazdasági jelentősége így továbbra is meghaladja demográfiai súlyát.

Németország már nem tudja keresztülvinni az akaratát

A probléma nem pusztán az, hogy más országok gyorsabban fejlődnek. Az Euractiv szerint a német gazdaság gyakorlatilag 2019 óta stagnál. Miközben más államok növekednek, Németország egy helyben toporog, így természetes módon veszít korábbi előnyéből. Ennek következményei már az európai politikában is érzékelhetők. Az elmúlt időszakban több olyan ügy is volt, amely korábban elképzelhetetlen lett volna:

• Berlin nem tudta megakadályozni, hogy az Európai Unió vámokat vessen ki a kínai elektromos autókra,
• nem sikerült keresztülvinnie a befagyasztott orosz vagyon felhasználására vonatkozó kezdeményezését sem,
• az Ukrajna uniós csatlakozásának felgyorsítására tett javaslat sem talált kedvező fogadtatásra,
• de a német kormány hiába ellenezte az uniós költségvetési szabályok lazítását is, Brüsszel végül figyelmen kívül hagyta álláspontját.

Mindez azt a benyomást kelti, hogy a korábban meghatározó szereplőnek számító Németország ma már egyre kevésbé képes meghatározni az európai napirendet. Persze felmerül a kérdés, hogy valóban gazdasági okok állnak-e a háttérben. Az Euractiv által idézett Linn Selle szerint a folyamat mögött legalább ennyire fontos tényező a politikai vezetés hiánya. A Német Külkapcsolati Tanács Európa-központjának vezetője úgy véli, hogy az európai rendszer átrendeződését inkább a politikai kezdeményezőkészség gyengülése és a kockázatvállalás hiánya magyarázza, mintsem önmagában a gazdasági teljesítmény visszaesése.

Logikusnak tűnhetne, hogy ha Berlin gyengül, akkor más országok veszik át a helyét. Az Euractiv szerint azonban éppen ez nem történik meg. Spanyolország gazdasága az elmúlt években lényegesen gyorsabban növekedett a németnél. Lengyelország pedig jelentős katonai fejlesztéseket hajtott végre, és az orosz–ukrán háború nyomán az európai biztonságpolitika egyik kulcsszereplőjévé vált.

Linn Selle szerint jelenleg ugyan a hatalom távolodik Berlintől és Párizstól, de nem látszik, hogy pontosan hová kerülne át. Az eredmény nem egy új egyensúly, hanem egyre nagyobb bizonytalanság. Ezt jól mutatta az Európai Unió legutóbbi brüsszeli csúcstalálkozója is. A tagállamok szinte minden fontos kérdésben megosztottak voltak. Vita alakult ki a bővítésről, a migrációról, Oroszországról és a hosszú távú költségvetésről is. Az egyes ügyek mentén különböző koalíciók jöttek létre, de senki sem volt képes egységes irányt szabni a vitáknak.

Nem többpólusú világ, hanem növekvő széttagoltság

A jelenség nem csupán Európára jellemző. Fabian Zuleeg, az Európai Politikai Központ vezetője szerint félrevezető azt állítani, hogy a világ egyszerűen többpólusúvá válik. Szerinte a folyamat inkább széttagolódásként írható le. A többpólusú világrend azt feltételezné, hogy a hatalom egyik központból a másikba vándorol. A valóságban azonban inkább azt látni, hogy a szereplők egyre kevésbé képesek közös döntéseket hozni és összehangoltan fellépni.

Az Euractiv által idézett szakértők szerint a növekvő gazdasági nacionalizmus, a populizmus térnyerése és a nagyhatalmi verseny fokozódása olyan folyamatok, amelyek hosszú távon tovább nehezíthetik az együttműködést. Mindez különösen rossz hír Európa számára. A kontinens gazdasági súlya csökken, politikai egysége gyengül, és közben Németország sem tölti be már azt a vezető szerepet, amelyet hosszú éveken át természetesnek tekintettek. Az Euractiv elemzése szerint a kérdés ma már nem az, hogy Berlin veszít-e befolyásából, hanem az, hogy ki tudná átvenni a helyét. Egyelőre azonban nem látszik olyan európai szereplő, amely képes lenne erre. A végeredmény így nem egy új erőközpont felemelkedése, hanem egy egyre inkább széttagolt és döntésképtelen Európa lehet.

Nyitókép: RALF HIRSCHBERGER / AFP