Békés Márton: Az antipopulista elit veszélyezteti a demokráciát

A nyugat tagadja a múltat és nem hisz a jövőben

Frank Füredi, az intézet tudományos főmunkatársának előadását videón vetítették le. Füredi kifejtette: az 1980-as években a jobboldal megnyerte a gazdasági harcot, mert tudta, hogy a kapitalizmus erősebb, jobb a szovjet elképzelésnél, és rájött, hogy a nyugati jóléti állam is problematikus. Viszont

Füredi szerint amikor ők voltak kormányon, akkor tört előre az egyetemeken és az NGO-kban is a politikai korrektség. Az emberek pesszimisták lettek, a Zeitgeist, korszellem maga is pesszimista. Gyerekes világban élünk, s az emberek elszakadnak a múltjuktól, a jövőtől pedig félnek. Ma a fiatalok nem akarnak gyermekeket, nem akarnak felnevelni egy új generációt. És sok minden, amit húsz éve abnormálisnak tartottunk, ma normálisnak számít, például a genderek, nemi identitások folyamatosan növekvő száma – fejtegette Frank Füredi.

Ha viszont nem hiszünk a múltban és félünk a jövőtől, akkor nem is érdemes arra gondolni, hoy mi a jó és mi a rossz – mutatott rá a főmunkatárs. A kulturális pesszimizmus pedig az életformánk következménye lett.

A lázadás évtizede

Tíz éve, hogy megfordult a szél, repedések jelentek meg a neoliberális konszenzuson,

– jelentette ki Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója. 

Előtérbe lépett a demokratikus döntéshozatal, a területhez és többséghez tartozás, kulturális lázadás bontakozott ki a neoliberális elitek ellen, s ezt hívják jobb híján populizmusnak – tette hozzá Békés. 

Békés szerint a neoliberális gyakorlat számára nem sok jót ígér, hogy a demokratikus szuverenitás és a kulturális konzervativizmus összefogott egymással. Az új egyenlet szerint a népszuverenitás egyenlő a nemzeti szuverenitással. A globalizációnak ennél erősebb gát nem építhető, ennél gyengébbet pedig nem volna érdemes építeni. 

Korfordulón járunk: a hidegháború végétől a válságig tartó húsz éves korszak volt a posztkommunista korszak, a korlátlan piacosítás, a vámhatárok lebontásának korszaka, ami azonban véget érni látszik. Úgy tűnik, felbomlóban van a globális kapitalizmus és a liberális kapitalizmus frigye és utópiája.

A nemzetek, népek kulturális egységét is megbontották a multinacionális érdekek, amelyek kéz a kézben jártak a multikulturális érdekekkel. A „no borders, no nations” jelszavát a globális neoliberalizmus valósította meg, ennek hasznos idiótái az antifasiszták.

Békés Márton szerint a régi, bal-jobb törésvonalat felváltja egy új. A terület kerül a középpontba, a területhez kötődő szavazópolgárok állnak szemben az elittel. A horizontális felosztást felülírta a fentiek szembenállása a lentiekkel, illetve a kintieké a bentiekkel. Akik bent és lent vagyunk, azok vagyunk mi; a lenti kintiek a bevándorlók; s mindenki más az elit. Létrejött a belpolitikai keresztfront, a fentiek és kintiek ellenében összefogva. A globális világrend kozmopolita elitje áll szemben a nemzetekkel, népekkel. Az egyszerű elitellenesség kiegészül egy másik dimenzióval, mivel

kiszolgálva a mindenkori multinacionális érdeket – foglalta össze Békés Márton.

Hozzátette: ez a folyamat Európa-szerte elitellenes nacionalizmust váltott ki. Ez  küzdelem elsősorban kulturális küzdelem, nem gazdasági. De a populizmus előtérbe kerülése érinti az elitet is, ami nem ostoba, és tudja, hogy ez a játék a bőrére megy. A helyhez kötődő és a mobil életmódot folytatók így szemben állnak egymással. A mindenkori bárhol a sehol politikája alá van vetve, a valaholnak az emberei a nyugdíjasok, a fizetésből élők, az anyanyelvükön beszélők. A nemzetközi osztálynak a területen kívülisége az államhoz tartozó polgárokkal kerül szembe. 

A történész úgy látja: a populizmus inkább egy stílus, nem pedig ideológia, amelynek számos árnyalata lehet, sőt jobb- és baloldalon is előfordul. Minden populizmus nemzeti, minimum bevándorlás ellenes és minimum eurorealista. A 33 európai országban minden negyedik választópolgár szavaz popoulista pártokra, az elmúlt tíz évben az európai szavazatok 28 százaléka esett rájuk – ismertette a kutatási igazgató.

Békés Márton szerint

A normatív imperializmus ereje, amit érvényesíteni próbáltak, csökkenni látszik, saját várukban is egyre inkább ellenállást vált ki. Lehet, hogy Brüsszel Vietnamja a V4 lesz, s évek óta tart az átrendeződés a szavazófülkékben, ami a 2010-es magyar választásokkal kezdődött, Lengyelországgal, Svájccal, Donald Trump megválasztásával és a Brexittel folytatódott.

Dönteni kell, hogy a liberalizmussal vagy a demokráciával megyünk az új századba. A demokrácia reterritorializálódik, újra területhez kötődik. A bevándorlók az iszlám internacionálé képviselői. A nemzetközi bíróságok és a bevándorlók demokráciaellenesek. A plebejus demokrácia megszabadul a felette uralkodó burzsoá nagybácsitól. A liberalizmus és a demokrácia sosem járt kéz a kézben – mondta Békés Márton.

A kutatási igazgató Ortega y Gassetet idézte: lehet valaki nagyon liberális és nem demokrata, vagy nagyon demokrata, de egyáltalán nem liberális. Békés szerint mára kiderült, hogy a liberális demokrácia inkább liberális, semmint demokrácia.

– szögezte le.

Békés azzal foglalta össze mondanivalóját: 2008 után felbomlik a neoliberális konszenzus, véget és a liberális világrend. A korszakváltás ennek a talaján megy végbe, s tanúi lehetünk a demográfiai válság, a gazdasági válság és a bevándorlás egymásba csúszásának, a katasztrófák konvergenciájának. Ez a liberális világrend végzete. A korforduló a liberalizmus kríziséből fakad, és minden, ami ma korszerű, a liberalizmus tagadásából származik. A XXI. század legfontosabb fordulata a szociális igazságosság és a kulturális konzervativizmus összekapcsolása. Az antidemokratikus liberalizmus után a nem liberális demokrácia korszaka jön, s egy politikai rendszer minél kevésbé liberális, annál demokratikusabb. Jön a népek tavasza – szögezte le Békés.

Behódolás vagy depresszió?

Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója, műfordító Michel Houellebecq két művét, a Behódolást és a magyarul még nem olvasható Szerotonint állította előadása középpontjába. Mint megjegyezte:

A programigazgató felidézte, hogy Houellebecq az Oswald Spengler-díj átvételekor azt mondta: Comte csak a vallást vizsgálta ahhoz, mennyire egészséges a társadalom. A vallástalan, szekuláris társadalomról azt gondolta, hogy az rövid és boldogtalan életre van kárhoztatva. 

Az individualizmus a kereszténységgel együtt sokat adott a nyugati kultúrának: utóbbi az abroncs, ami mértéket szabott. A felvilágosodással és a felemelkedő polgárság emancipációs törekvéseivel olyan folyamat vette kezdetét, aminek száz évnyi siker után egyensúlyvesztéshez vezetett. A kiágyazódott ész deszakralizálta és kilúgozta a valóságot – mutatott rá Tállai Gábor.

Mint mondta: a Szerotonin antihőse a néhai középosztály valamikori tömegét képviseli. Nem huszadik századi értelmiségi, nem képes többször is lecserélni az elveit, nincsenek is tudatosan vallott elvei, csak eszik és iszik, igényesen, antidepresszánsokat szed és olvas. Az európai átlagpolgár prototípusa, aki tudja, hol rontotta el és hányszor, de képtelen révbe érni a társas kapcsolatok által.

Houellebecq sosem volt még ennyire egyértelműen próféta. Kérdés, szükség van-e erre az egyértelműségre. Úgy látszik, igen – zárta előadását Tállai Gábor.