Szakértők: A muszlim bevándorlóknak vallásilag tilos az integrálódás

Nehéz megmondani, hogy mi volt a könyvem célja, de fel akartam tárni a tömeges bevándorlás minden aspektusát – mondta előadásában Christopher Caldwell, a Weekly Standard munkatársa az MTA épületében. Caldwell az Akadémia, az Európai Néppárt EP-frakciója és a Danube Institute szervezésében látogatott Magyarországra, hogy Reflections on the Revolution in Europe: Immigration, Islam and the West című kötetét bemutassa. A kötet tíz évvel ezelőtti, de mint a szerző mondta, úgyis tíz-húsz évvel későbbi olvasóknak íródott inkább.

Meg lehet-e tartani ugyanezt az Európát más népekkel? – ez a kötet egyik fő kérdése. Caldwell úgy látja, hogy a döntéshozók ma úgy állítják be döntéseiket, mintha azoknak ne lenne ára – pedig az életben minden jónak ára van. A bevándorlás valóban sokszínűséget, új tapasztalatokat és jobb konyhát kínál, de ennek ára van. És ez a jogaink ára. A Mohamed-karikatúrákat közlő dán lapokat beperelték iszlamofóbia miatt, a Charlie Hebdo francia szatirikus lapot pedig terrortámadás érte. A bíróság pedig nem a szólásszabadságra hivatkozva védte meg a dán lapot, hanem arra hivatkozva, hogy más monoteista vallásokkal szemben is ugyanolyan negatív hozzáállást tanúsítottak. 

Caldwell leszögezte: elsősorban az európaiak hozzáállását vizsgálta, és az iszlámot, mint szociológiai jelenséget. Európáról azonban eleve problémás, ha egységesen beszélünk. Európa egyik felén ugyanis az iszlámot a szekularizmusra leselkedő veszélynek tartják, a másik felén azonban a kereszténységet féltik tőle. S hasonlóak a hibák ahhoz, amit az Egyesült Államok Irakban elkövetett. Végül nehézség volt a könyv megírásában, hogy nincs igazán egységes európai megközelítés, mivel több alkotmányos hagyomány él a kontinensen, és sok a kulturális különbség. „Az emberek gyakran az európai értékek védelméről beszélnek. De ha az intézkedések szintjét nézzük,

– szögezte le Christopher Caldwell. A könyv írásakor két megközelítés volt: a francia és a brit. A francia a francia kultúrába való integrációról szólt, hogy a bevándorlók öltözzenek úgy, ahogy a franciák, tagozódjanak be, és legyenek maguk is franciák. A brit megközelítés szerint a francia út az egyéni jogok totális megsértése volt. A két megközelítés teljesen kizárja egymást. A két megközelítésről az emberek a hatékonyság szempontjából beszéltek, mint ami új értékké válhat Európában. „Attól félek azonban, az érték az nem ezt jelenti.” 

Mindkét rendszernek, az angolnak és a franciának is megvoltak a védelmezői és kritizálói. 2015 óta azonban, főleg mióta Angela Merkel meghirdette a Willkommenskulturt, nem beszélünk az angol rendszerről úgy, mintha rosszabb lenne a franciánál – folytatta Caldwell. – Ma inkább az univerzalizmus és a nyugat hagyományos politikájának ellentétéről beszélhetünk, azaz az egyetemes emberi jogok és az állampolgári jogok közti különbségről.

Maróth: A kereszténységet a keresztényektől kell félteni

Nem csak ismereteket szerezhetünk Christopher Caldwell könyvéből, hanem megismerhetünk egy másik embert, aki ugyanúgy érez és gondolkodik, mint mi – jelentette ki Maróth Miklós professzor, arabista akadémikus. Hozzátette: ezzel együtt Caldwell nem a levegőbe beszél, hanem rengeteg konkrétummal támasztja alá mondanivalóját. 

Maróth szerint Caldwell nem nagyhatalmi pozícióból, hanem empátiával tekint Európára, és azt is érti, miért van ellenérzés az Egyesült Államokkal szemben Európában. A migráció ismertetése után taglalja az problémakör kiindulópontjául szolgáló olyan európai illúziókat, mint hogy pár éves megállapodásokat kötünk vendégmunkásokkal, akik azután hazamennek; s bemutatja, hogyan eszkalálódott a folyamat. Maróth elmondta: a szerző egyik érzékletes példája szerint a bevándorlók nagyon szeretik az olasz tájakat és kerteket, de ezeket az olaszok már csak bevándorlók segítségével tudják fenntartani amúgy is. 

Az akadémia professzora rámutatott: a tömeges vándorlás más, mint a természetes vándorlás. Vándorlás mindig volt, a tömeges vándorlás az új jelenség, ami visszavonhatatlanul megváltoztatta Európa képét – a szerző ugyanakkor elsősorban Nyugat-Európára koncentrál. 

A kötet ugyan tíz éves, de állandóan vissza kellett lapoznom, hogy mikor adták ki a könyvet, annyira frissnek hat – jegyezte meg Maróth Miklós. – A szerző bátran értekezik az európai értékekről is.

Ezért mikor felmerül a kérdés, hogy a kereszténységet kell-e féltenünk az iszlámtól, akkor az a válasz, hogy alapjában véve igen, de egyébként a kereszténységet a keresztényektől kell félteni – hangsúlyozta a professzor, feltéve az ellenkező kérdést is: vajon kell-e félnie az iszlámnak a kereszténységtől, ha mindig „mi vagyunk azok, akik népboldogító szándékkal a demokráciától kezdve mindent viszünk magunkkal keletre, és nem kérdezzük meg őket, hogy a hagyományaikkal kompatibilisek-e ezek az értékek”. Keleten ugyanis az az elképzelés, hogy egy Isten van az égben, egy uralkodó van a Földön, aki minden segítséget megkap az Istentől, és ha erényes, akkor boldog lesz a nép, ha nem erényes, akkor boldogtalan. Európából nézve ez az uralkodó-ideál a zsarnok, „s mivel szoktuk megokolni, hogy miért megyünk keletre fölforgatni a világot? Azért, mert harcolunk a zsarnokság ellen. Pedig ők ebben érzik otthon magukat, ez számukra a természetes. A sok vezető káoszt jelent.” Az ő elképzeléseik és a mi elképzeléseink alapvetően eltérnek egymástól. 

Az igazi bajok csak ezután jönnek

Caldwell könyvéből viszont hiányzik a migráció okainak leírása – jegyezte meg Maróth Miklós, aki szerint 1970 körül annyira túlnépesedett a Föld, hogy már többet vesz ki a Földből, mint amennyit adni tud neki, s ez a túlnépesedés a migráció oka. A mostani helyzet pedig a következő évtizedekben tovább fog romlani, mivel hárommilliárddal fog szaporodni a Föld lakossága. 

Maróth Miklós kifejtette: kiszámolta a maga ökológiai lábnyomát, ami 1,4, s mivel ő maga szerinte átlagos magyar fogyasztónak számít, nagyjából Magyarországnak is ekkora lehet az ökológiai lábnyoma. „Nem csodálkozhatunk, ha célpontjaivá válunk egy migrációnak.” Az arab országokban az előző évtizedekben megkilencereződött a lakosságszám, a szubszaharai országokban megtízszereződött a lakosságszám. Kenyának száz éve egymillió lakosa volt, most  negyvenmillió van. Tehát ami most van,

Nem mi integráljuk őket, hanem ők minket

Amikor arról vitatkoznak Európában, hogy be kellene-e vezetni a saríát, akkor elfeledkeznek arról, hogy a saría nem államjog, hanem vallási kánonjog, tehát ha bevezetnénk, akkor ezzel együtt a katolikus egyház és más felekezetek kánonjogát is be kellene vezetni – szögezte le az akadémikus. De Európában a vallás nem tényező, csak az iszlám. A kereszténység nem számít, az iszlám szempontjai számítanak. 
1990 után kidolgozták a más országban kisebbségben élő muzulmánokra vonatkozó jogrendet. Eszerint pedig nem iszlám országban csak átmenetileg, speciális céllal lehet lakni, mint a gyógykezelés vagy a tanulás. Maradni két feltétellel lehet: hogy a saría szerint tud élni, és hogy térít. „Tehát miközben

Ezért aztán az iszlám enklávék, iszlám környékek létrejötte, a gettósodás nem szociológiai probléma, mivel maguk a muzulmánok települtek össze direkt, hogy megteremtsék maguknak a közösségi iszlám élet lehetőségét. Ezeken a területeken pedig informálisan a saría és a közösség saját szokásjoga váltja fel az állami jogot, esetenként például a becsületgyilkosságok. 

Schöpflin György: A két rendszer aligha kompatibilis egymással

A mecsetépítések lényege pedig az, hogy visszavonhatatlanul megteremtik az intézményes hátterét az Európában jelen lévő iszlámnak. 

Schöpflin György fideszes EP-képviselő kifejtette: kereszténység és iszlám közt régóta vannak súrlódások, háborúk, de kereskedelem is. Az Európára nehezedő iszlám nyomás csökken a 17-18. században, és fordul kocka, ekkortól egyre erősebb az európai nyomás az iszlám világon. 
Az iszlámban nagyon fontos a nagycsalád, míg az előző évszázadok alatt az európai mércévé a nukleáris család, a kiscsalád vált. A keleti mintában az egyén csak a nagycsalád hálózatában létezik. Emellett Európában az egyházi és állami jog elvált egymástól, ott nem – hangsúlyozta Schöpflin. – Ugyancsak kiemelt fontosságú az iszlám kultúrában a becsület, ami viszont halottnak mondható Európában. Ha azonban valaki eljátssza becsületét, az szégyent hoz a muszlim nagycsaládra is, amiért a család megbünteti – fejtegette Schöpflin György. 

„Ez a két rendszer aligha kompatibilis egymással. Főleg ami a nemeket, az állampolgári hűséget és a nemzethez, államhoz való hűséget jelenti” – mutatott rá az EP-képviselő. – Az alkotmányos patriotizmus és a republikánus modell, ami más bevándorlók esetében működött, nem működik a muzulmánok esetében. 

A felvilágosodás és a racionalizmus képviselői sok esetben ellenségként tekintettek a kereszténységre, de mindkettő megőrzött és tovább éltetett magában keresztény elemeket. „A haladás a kereszténység szekuláris változata.” A keresztény eszkatológia azonban nyitott az érvekre, míg a jövő iszlám felfogása sokkal kevésbé. Európában azonban a felvilágosult racionalizmusnak köszönhetően nincs előnyben részesített tudás, mindent meg lehet kérdőjelezni. Persze a gyakorlatban ez nincs teljesen így, például azt mondani, hogy a gyarmatosítás jó volt, bűnnel ér fel. Mostanában ugyanez igaz arra, aki szerint a nemzeti mivolt, nemzeti gondolat jó. Az iszlám viszont nem kérdőjelezi meg a saját alapjait. Európában talán különböző definícióink vannak arra, mi a modernitás, de „nem vagyok biztos abban, hogy az iszlámnak egyáltalán van fogalma arról, mi a modernitás” – jelentette ki Schöpflin György. Mint megjegyezte: az iszlám országok mesterségesek, a gyarmatosítás relikviái, s nincs az állampolgárságnak olyan koncepciója ott, mint nálunk.

„Amire ki akarok lyukadni, az az, hogy

– hangsúlyozta a képviselő, hozzátéve, hogy ez nem jelenti azt, hogy a mindennapokban ne tudnának valamiképp egymás mellett élni, de a szétesés veszélye folyamatosan fennáll. Az európai politikusok azzal kecsegtetik az ide érkezőket, hogy felszabadítják őket kötöttségeik alól, minthogy Európa felszabadította magát a kereszténység és a nemzeti gondolkodás „láncai” alól, a bevándorlók azonban visszakérdeznek: miről beszéltek, mi nem szeretnénk emancipálódni, sőt szeretnénk továbbra is a szokásaink szerint élni. Nem akarnak integrálódni, a saját világukat szeretnék fenntartani. 

Nem látom a megoldást – fejezte be előadását Schöpflin György.