Kiköltözésében komoly szerepet játszhatott, hogy bécsi és budapesti hitelezői ekkor már elfogatóparancsot kívántak kiadatni ellene. A második világháború után Argentínába emigrál, ahonnan visszatérve előbb Franciaországban, majd Németországban, végül Ausztriában élt.
Emlékirata először német nyelven látott napvilágot, 1920 szeptemberében.
Három hónappal később magyarul szerzői magánkiadásként jelent meg. A német változatból azonnal botránykönyv vált: a benne foglalt állítások miatt ugyanis Otto Bauer osztrák szociáldemokrata politikus becsületsértési pert indított Windisch-Graetz-cel szemben a bécsi büntető-törvényszéken. A bíróság helyt adott a panaszának, és a rendőrség lefoglalta az osztrák főváros könyvkereskedéseiben található példányokat.
Röviddel ezt követően Károlyi Mihály jelentette fel rágalmazásért a herceget a berlini büntetőbíróságon, és 1922-ben sikerült elérnie, hogy a kötetet megjelentető berlini Ullstein Verlag visszavonja a boltok polcairól a művet.