Macskával is nehéz albérletet találni, nem hogy gyerekkel – vita az abortuszról

„Az abortusz esetében a legnagyobb válsághelyzetben a baba van, (…) akinek így adhatnánk egy esélyt, hogy életében egyszer kommunikáljon az édesanyjával.”

Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese és Cseh Katalin, szülész-nőgyógyász, a Momentum politikusa járta körül az abortusz és a gyermekvállalás témakörét, nehézségeit szerda este.

Több harcot meg kellett vívnia annak, aki a Momentum ifjúsági tagozata által szervezett vita iránt érdeklődött: először egy regisztráció során kellett helyet stoppolni a véges férőhellyel rendelkező terembe, majd eljutni a helyszínre. Ez nem jelentett volna különösebb problémát, ha a rendezvény előtt ötven perccel nem változtatják meg a helyszínt (a hatodik kerületről a tizenkettedikre), hogy aztán kezdés előtt tíz perccel újra változtassanak – vissza az eredeti címre. A malőrök miatt fél órával későbbi, tehát fél hetes kezdést ígértek, ennek ellenére – két irányváltoztatás után, a fél várost bejárva – 18:18-kor egy már zajló vitába csöppent bele a Mandiner tudósítója. Mint utóbb kiderült, sokról azért nem maradtam le.

Érkezésemkor Dúró Dóra arról beszél, miért lenne fontos a magzatok szívhangját meghallgattatni az abortuszra jelentkező édesanyával, valamint arról, milyen nagy szükség lenne egy szemléletmódbeli váltásra – például

Cseh Katalin első felszólalásában ezekre reagálva kifejti: szerinte a hatályos magzatot védő törvények megfelelőek, ám nem tartjuk be őket, ugyanis a törvényben írottakkal szemben a fogamzásgátlás nem elég széleskörűen hozzáférhető, ahogyan a szexuális edukáció sem megfelelő. „A Momentum azt gondolja, hogy az abortusz nem egy családpolitikai eszköz. Nem az abortuszok, hanem a nem kívánt terhességek ellen kellene küzdeni” – deklarálja.

Mint megtudjuk, a Momentum szerint a fogamzásgátlás állami támogatása és a szexuális edukáció iskolai tantervbe való beépítése hozhatna valós megoldásokat. „Ha a hittan meg az erkölcstan elfér, akkor talán annak is van szerepe, hogy az emberek a saját testükről tanuljanak” – részletezi Cseh. Szerinte a szívhangos javaslat erős túlzás és a „már nehéz, kiszolgáltatott helyzetben lévőket helyez még több terhet”. Hozzáteszi: nem felejthetjük el, sok nő azért jelentkezik abortuszra, mert nincsen abban a helyzetben, hogy felneveljen egy gyereket, éppen ezért lenne szükség egy sokkal átfogóbb családtámogatási rendszerre.

A vita sarkpontjait ezek a felszólalások meg is adják, később a beszélgetőpartnerek ezeket járták körül újra és újra, igyekezvén más-más aspektusokból rávilágítani az ügyre. Elég egyértelműen összefoglalható, miről is szól a vita: Dúró Dóra szerint mindent meg kell tennünk, hogy a magzat esélyt kapjon az életre, míg Cseh Katalin úgy véli, nem az abortusztörvények szigorításával kellene tüneti kezelést nyújtani, hanem a fogamzásgátlás és a szexuális edukáció eszközeivel elejét venni a problémának.

Megelőzés utópiája vs. alkotmányszabta válsághelyzet

A fogamzásgátlás témakörét kibontva Dúró Dóra megfogalmazza: a fogamzásgátlástól várt óriás előrelépés már a huszadik században megtörtént, tehát

„Ameddig nincsen száz százalékos megelőzés, mindig lesz hova fejlődni, de ez talán önmagában is egy utópia” – érvel a jobboldali politikus, aki úgy véli, a megelőzhető abortuszokat nagyrészt már megelőztük. Ezután – statisztikákra hivatkozva – felhívja a figyelmet arra is, a magzatok elhajtásának többségére már gyereket nevelő nők jelentkeznek.

Cseh Katalin erre reagálva arról beszél, egy nőnek évente negyvenezer forintba kerül, ha fogamzásgátló tablettákat szed, amíg azonban erre nem telik mindenkinek, az államnak kötelessége lenne segíteni. Ha pedig mégis egy nem kívánt terhességről kell beszélnünk, az abortusz tiltása sem jelent megoldást, ugyanis a „nők kezéből nem lehet kivenni egy ilyen döntést”. Jelenleg válsághelyzetre hivatkozva kérhet magzatelhajtást egy anya, ám fontos, hogy „ne az alkotmány szabja meg, mi a válsághelyzet” – állítja Cseh.

A vita némiképp megfeneklett ezen a ponton, mert mint Dúró meg is fogalmazza: eltérő emberfogalommal rendelkeznek, ebből fakadóan pedig másképpen viszonyulnak egy magzathoz is. Véleménye szerint ha – a mai szokásjoggal szemben – embernek tekintenénk az embriót, akkor nem lenne létjogosultsága a nők önrendelkezési jogáról ilyen módon vitázni. Mindezzel együtt a Mi Hazánk politikusa is egyértelműnek látja, hogy a magyar társadalom nincsen felkészülve az abortuszok betiltására – ám olyan kis lépéseket, mint a szívhang meghallgatása, megléphetnénk. Ezen a ponton újra kiemeli: a problémák valós orvoslásához egy szemléletmódbeli változásra lenne szükség, hiszen a társadalom „óriási bűnt” követ el akkor, mikor „a gyermeknevelést, az élet legszebb dolgát képes annyira lemancsolni, hogy fiatal férfiak és nők ne akarjanak gyereket”.

A gyermekvállalás örömeire reagálva Cseh Katalin azzal érvel, mégis mire alapozna ma egy fiatal, mikor a gyerekvállalás szegénységi faktor. Véleménye szerint ma Magyarországon „nem maradsz teljes értékű nő, ha anya vagy”, ugyanis számos dologban hátrányba kerül egy anyuka, például a munka világában.

– villant fel újabb érvet Katka.

Abban, hogy nagy változásokra lenne szükség mindkét politikus egyetért. Dúró szerint jelenleg a legnagyobb gond, hogy a szülők semmilyen tekintetben nincsenek elismerve, anyának és apának lenni sem anyagilag, sem társadalmilag nem jövedelmező. Véleménye alapján a családbarát felsőoktatással, az apa-hónapok bevezetésével vagy éppen az anyaságról festett reális kép bemutatásával hatékonyan lehetne jó irányba változtatni a szülőségről való gondolkodást.

Az egyetértés nem tart sokáig, ugyanis Dúró Dóra szerint az – esetleg abortusz előtt álló – nőket arról kellene meggyőzni, sok jót hozhat életükbe a gyermekvállalás, míg Cseh Katalin szerint az anyákat nem kellene befolyásolni, hiszen felnőtt nők, akik tudatosan hoznak döntést. Dúró válaszként hangsúlyozza: az édesanyák abortusz esetén érzelmileg felindult állapotban hoznak visszafordíthatatlan döntést, amit – statisztikák szerint – utóbb ők maguk is nagy számban megbánnak. Cseh ellenvetése szerint egy abortusz igénylésének folyamata jelenleg is elég macerás, hosszú ideig elnyúlik, így a nőknek van kellő ideje mérlegelni.

„Nagyon fontos, hogy két dolgot tutira elérjünk: azt, hogy ne essen teherbe az, aki most éppen nem akar gyereket és azt, hogy aki szeretne, azt támogassuk abban, hogy a gyermekét megfelelő körülmények között tudja nevelni. Ettől fog csökkenni az abortuszok száma és nem különböző törvénybeli szigorításoktól” – zárja a vitát Cseh Katalin.

Ezt követően a közönség bevonásával folytatódik a beszélgetés: bárki kérdezhet, megoszthatja gondolatait, aggályait, így olyan témák is említésre kerülnek, amikről eddig nem esett szó. Ezek közül kiemelendő az apák esete: mégis mi egy férfi szerepe, kötelessége, joga az abortusszal kapcsolatban? A válaszokban mindkét nőzőpont megjelenik: a klasszikus nő teste – nő döntése szólamok mellett a szintén ismert közös gyerek – közös felelősség álláspontot is képviselik.

A kérdések révén felmerül: ha a demográfia annyira nagy probléma ma a magyar gazdaságra nézve, akkor miért a társadalmat igazítjuk a gazdasághoz, miért nem fordítva? Cseh véleménye szerint valóban „fordítva ülünk a lovon”,  mert bár „adjusztálni kell a kiadásokat a forrásokhoz, az ideológia által mozgatott kormányzás, ami főleg a Fidesz-kormányt jellemzi, teljes mértékben téves. Van egy céljuk, ami szerintük helyes és minden egyes policy-t ahhoz igazítanak, nem ahhoz, hogy mire lenne szüksége a társadalomnak”.

A folytatásban arról esik szó: szerinte a fideszesek „kitalálták, hogy ez egy ilyen konzervatív ország, ahol mindenki nagycsaládban lakik, anyuka-apuka együtt van, középosztálybeli – mert a többi az el van felejtve: aki elvált el van felejtve, aki meddő, az el van felejtve”. Cseh úgy véli, ez egy „teljes mellékvágány és borzasztó nagy szemléletváltásra lenne szükség, hogy a politikusok felismerjék, a társadalmat alkotó emberek nem az ő politikai eszközeik, hanem a közösség, amit szolgálnak”.

Dúró Dóra a kérdés kapcsán felhívja a figyelmet, vannak tények, amiket nem szabad elfelejteni: van egy korfa, vannak nyugdíjkifizetések és dolgozó emberek,

„Egy társadalom akkor fenntartható, ha van elég bevétel arra, hogy fedezze a kiadásokat. Ha ez nem lesz meg, lehet fizetőssé tenni az oktatást vagy az egészségügyet, esetleg lehet csökkenteni a nyugdíjakat, de szerintem egyik sem lenne jó. Az lenne a jó, ha az a két-három gyerek, akit terveznek a magyar fiatalok, megszülethetnének” – mondja Dóra.

A közönség felszólalói között egy szülészeten dolgozó nő is megosztja gondolatait. Mint megtudjuk, szakmában dolgozóként nehéz helyzetben van mikor alapvetően rossz érzelmi állapotban lévő, síró nőkkel dolgozik, akik szenvednek a helyzettől, amibe kerültek. Felmerül, hogy az egészségügy dolgozóira milyen hatással lenne az, ha „még mélyebbre löknék az illetőt ebben a szakadékban” azzal, hogy a magzat szívhangját kell hallgatniuk. „A te világnézeted miatt kell kitennem a pácienst egy szakmailag indokolatlan vizsgálatnak” – hangzik a Dúró Dórának címzett állítás. A politikus válaszából kiderül: lelkiismereti okokból bármelyik szakmabeli megtagadhatja a vizsgálatot, ez esetben más végezné el a kötelező feladatot.

A beszélgetés során még számos érv, nézőpont és gondolat megjelenik, az azonban egyértelmű: egyetlen rendezvény alkalmával lehetetlen egy ilyen mélységű témakört százszázalékosan átbeszélni. A politikusok sebtében elcsípett búcsúzkodása alapján azonban bizakodhatunk, hogy a jövőben is összeülnek még egy-egy ilyen vitára.