Eladtuk az erdélyi magyarságunk?

„Mostanában kijárok tüntetni annak az országnak a demokráciájáért, ami kiállította a születési bizonyítványom, annak az országnak a demokráciájáért, aki eladja a hargitai erdőket zéró felelősséget vállalva a következményekért, annak az országnak a demokráciájáért, ahol a gyerekeimet akarom felnevelni, ahol szeretnék meghalni.

Mostanában azon gondolkodom, hogy a lassan száz éve tartó egészséges kisebbségi nacionalizmusunk mire vezetett, hogy vajon végig azon dolgoztunk-e, hogy az érzelmeinket kielégítsük, és hogy a többségi nacionalisták elismerjenek, befogadjanak, elárasszanak pénzzel? Mert, ha igen, akkor az semmi értékfelmutatással nem kellett járjon, csak jó helyen jó mukikkal való ebédeléssel és nyalizással. Ennyit érne vajon a szabadságunk? Hogy jobb azoknak eladni a szabadságunkat, akik legalább a mi nyelvünket beszélik? De van bármi egyéb közük hozzánk?

Tele vagyok kérdésekkel, mert lehetetlen lesz szabad sajtónak dolgozni és szabad, független sajtót olvasni. Mi legyen most? Ennyi? Egy pármillió forintért eladtuk az erdélyi magyarságunkból fakadó összetett identitásunkat? Ezt jelenti magyarnak lenni? Ennyi?”