A vasárnapi séta során egyértelmű választ nem kaptunk a fenti kérdésre, nem is szeretnénk pontos definícióval előállni. Annyi bizonyos: a street art – a legalitás és illegalitás közti határmezsgyén mozgó, meg-megújuló, folyamatosan változó művészeti ág – sok mindent rejt magában, pont mint a nagyvárosok hátsó utcái, házai és falai.
A Beyond Budapest által szervezett sétán az elmúlt években kidekorált tűzfalakra koncentrálva ismerkedtünk meg a bulinegyed street art-kultúrájával. A budapesti tűzfalforradalom 2010-ben kezdődött, amikor a Színes Város Csoport a Merlin Színház falát Victor Vasarely stílusában díszítette ki. Azóta a város számtalan pontján találkozhatunk hasonló művekkel.
A változó megítélésű alkotások esetenként a jelenre reflektálnak, máskor éppen történelmi figurákat, eseményeket idéznek meg, de nonfiguratív, projekciós felületként szolgáló falakat is láthatunk.
Rögtön a második tűzfal a huszadik század egyik hősének, a „budapesti angyalnak” állít emléket. Ángel Sanz Briz spanyol diplomata több mint 5000 zsidót mentett meg a vészkorszak idején. Az alkotást 2016-ben készítette az Okuda nevű spanyol street artos az emlékezetművészet jegyében.
2013-ban a Neopaint Works nevű csoport az évszázad mérkőzését idézte fel, a mű felavatására az Aranycsapat még élő tagjait is meghívták. A szemközti ház falán egy Rubik-kocka látható. Az alkotások arra hívják fel az arra járók figyelmét, hogy a történelmi emlékek, a múltunk meghatározó részei mai napig velünk élnek.
A sétán megtudtuk: nem egyszerű az utcai művészek dolga. Nehéz engedélyt szerezni, hogy a szabad felületekre festhessenek – sokszor ez csak az adott épület szigetelésének, állagmegóvásának fejében történhet meg –, ahogyan a felkerülő képekről is hosszas tárgyalások után döntenek. A megvalósuláshoz pedig támogatókra is szükségük van a művészeknek.
Mint kiderült, a városvezetés pozitívan áll a street arthoz, de világviszonylatban – akár például Varsóhoz viszonyítva – még lemaradásban vagyunk. A magyar street art-kultúra azonban nem korlátozódik a fővárosra: jelenleg kazincbarcikai épületeken dolgoznak falfestők. A jövőben tehát talán nem csak a bulinegyedben tarthatunk majd street art-sétát.
Nem véletlen, hogy a budapesti tiszás képviselők nevét sem tudtam megjegyezni, annyira súlytalanok. Bár ha rombolni és hergelni kell, akkor elemükben érzik magukat! Krupincza Mariann írása.
Ha tíz percre is, de pénteken leállhat a tömegközlekedés a fővárosban. Káosz uralkodik Budapesten. A kommunikációban arról nincs szó, hogy mennyi pénzzel vette át a kasszát Budapest baloldali vezetése.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 27 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
a hun
2018. augusztus 05. 11:30
(A bit OFF)
A Baross téren, közvetlen a Keleti pu. főhomlokzata előtt/alatt ülve egy deck padján fölnéztem a csarnok melletti (jobb)szárnyépületre:-az ablakok-még fából készültek-olyan siralmas állapotban vannak, mint egy-egy zsákfaluban a 40 éve gazdátlanul, az enyészet által lakott házakéi.
SZÉGYEN!
Én határozottan szeretem ezeket, meg az ilyen “falfirkákat” Mindaddig, amíg nem lesznek erőltetetten. Vagy túl sok belőlük. De az meg nagyon messze van.
Csodálatosak, főleg, ha melléjük tesszük, hogy hogyan néztek ki a felújítás előtt. Mert bizony nem csak festenek, hanem le is szigetelik a tűzfalakat.
Itt van néhány előtte-utána kép:
https://szubkult.blog.hu/2015/06/25/a_7_legmenobb_tuzfal_budapesten
Itt pedig 31 tűzfalfestmény:
https://neopaint.hu/munkaink-kategoria/tuzfalfestmenyek/