Magyar hegymászó halt meg a Mont Blanc egyik hegyén

Atek tragikus mászóbalesetéről. Értékelés és rövid búcsú FÖLDES ANDRÁS·2018. JÚLIUS 31., KEDD Ezekben a percekben éppen 24 órája történt halálos baleset barátunkkal, Gyetvai Attilával. Atekról lehetne írni, hogy a középgenerációs magyar mászótársadalom egyik legtapasztaltabb és legismertebb figurája volt, de ezzel nem mondanánk sokat. Szerencsésebb azt írni, hogy Atek egy két évtizede aktív baráti társaság egyik szeretett tagja volt, és ez a baráti társaság történetesen mászókból állt. Ateket negyven éves korában veszítette el családja, és mi, a barátai egy alpoki nagyfalas mászáson történt balesetben. A közösségünk most még sokkos állapotban van, ugyanakkor a sajtóban már feltűnt a hír. Ezért itt röviden összefoglalom mindazt az infót, amit többek közt az egyetlen hiteles informátortól, az esetnél jelen lévő mászótárstól tudtam meg. Röviden a balesetről: Barátunkat egy híres alpesi sziklamászó úton július 30-án 13 órakor lesodorta a falról egy kőlavina, amely elvágta a kötelet is. Atek több száz métert zuhant, és azonnal életét vesztette. A mászótársa szabályosan, a biztosítási ponthoz kikötve várta, hogy partnere befejezze az adott szakaszt. Mivel a pozíciója nem esett a kőhullás irányába, ezért őt nem érték a kövek és a kötél elszakadása után is a sziklához kötve maradt. A mászótárs hívta a hegyimentőket, akik leszállították őt, és később megtalálták barátunk testét is. A helyszínről és a nehézségekről: A mászás az olasz Aosta völgy egyik csúcsát célozta meg. Atek és skót mászótársa július 29-én kezdte mászni a híres Aiguille Noire de Peuterey déli útját. A tragédia a második nap, 30-án történt a Pointe Welzenbach nevezetű kiszögellés alatt, 3000 méter környékén. A mászóút stílusa úgy nevezett nagyfalas sziklamászás volt. A nehézséget az ilyen típusú mászásoknál négy tényező adja. 1. Az út hossza. A mászóknak közel másfél kilométernyi falat kell megmászniuk. Ebből a nehéz rész 1100 méter. Ez azzal jár, hogy a mászóknak legalább két napig tart a túra, azaz a falon kell éjszakázniuk. Ehhez megfelelő sziklamászó-ismeretek és jó felszerelés kell. Ismerni kell az időjárási viszonyokat is, hogy csak megfelelő körülmények közt induljanak el. 2. Az út nehézsége: Azaz, hogy az adott sziklafalon milyen nehéz felmászni. A feladat a kategóriájában közepes nehézségű volt. A szakembereknek ezt a következő kód jelöli: TD 5c-5b P2. 3. Orientáció: Az út falak és kisebb csúcsok láncolatán keresztül vezet. Nagy tapasztalat kell ahhoz, hogy a mászó ne tévedjen el a hatalmas és időnként zegzugos sziklarendszerben. Az eltévedés időveszteséggel jár, amely alatt elfogyhat a mászók élelme, vize, és bejöhet a rossz idő is. 4. Biztosítás: Az ilyen alpin falakon elvétve találni előre elhelyezett biztosítási pontokat (szögeket, nitteket, standot). A mászóknak maguknak kell elhelyezni a falban azokat az eszközöket, amelyek esetleges esésnél megtartják őket. Ez a rendszer az ilyen típusú mászásoknál szokásos és általános. Sőt, ennek a stílusnak az egyik lényege, hogy a mászó érintetlen falon halad. A biztonsághoz itt alapvető, hogy a mászó ismerje ezeknek az eszközöknek a használatát, és persze rendelkezzen is az amúgy igen drága, de nagyon megbízható felszereléssel. Milyen hiba okozta a tragédiát? Kétfajta veszély létezik: az obejktív és a szubjektív. Az objektív veszélyre az áldozatnak nincs ráhatása: az embert elgázolja egy telefonját nyomkodó sofőr, a fejére esik egy tégla, megtámadja egy kerítésen átugró kutya. A szubjektív veszély az, amire fel lehet készülni, amelyek az ember saját felelősségét jelentik. A mászótárs megkérdezése, az út és a környék áttanulmányozása után a fenti négy veszélyforrást a következőképpen értékeltem: 1. Az út hossza: Barátunk és skót mászótársa is évtizedes hegymászómúlttal rendelkezik. Mindketten számos hasonló jellegű utat másztak már, és – személyes tapasztalatból tudom – rendelkeztek a megfelelő felszereléssel is. A mászás idején tökéletes és tiszta idő volt a környéken, ahogy a baleset másnapján, ezen sorok írása idején is. Mind felkészültségük, mind a felszerelés, mind az időjárás alkalmas volt a feladatra. 2. Az út nehézsége: Személyes tapasztalataimat kell megemlítenem. Jómagam is másztam együtt Atekkel a Tátrában, az Alpokban, mínusz 20 fokos télben, és nyári körülmények közt egyaránt. Az út nehézsége messze alatta volt a mászótudásának. Ez egyébként követelmény is ilyen falaknál: a mászó nem a tudásának határán, hanem jóval az alatt választ feladatot, hogy uralja a helyzetet. Itt is így történt. Nem az okozta a balesetet, hogy nem tudtak felmászni az adott szakaszon. 3. Orientáció: A mászópáros az út kalauzában, leírásában is jelölt vonalvezetést követte. Ott másztak, ahol az a könyvekben is szerepel, így találhatták meg a túlélőt a hegyimentők. 4. Biztosítás: Feljebb már említettem, hogy a páros mind a szükséges ismeretekkel, mint a megfelelő felszereléssel rendelkezett. A mászótárs leveléből tudom a baleset részleteit. Atek egy kéményben (szűkebb repedés) mászott, skót társa lejjebb biztosította. „Számos eszközt helyezett el a falban, és nagyon biztosan haladt felfelé. 12:56-kor hatalmas sziklahullás hangjait hallottam. Ekkor már kívül volt a látókörömön [mivel egy szűk kéményben mászott, ahova oldalról nem lehetet belátni]. Hallottam a sziklákat, és a kiáltását, majd megjelentek a sziklák és őt is megpillantottam. Azt hiszem 5-10 köbméternyi szikla zuhanhatott le, némelyik darab hatalmas volt. A kötél megfeszült, ő azonban elhallgatott, gondoltam nekiverődött a kémény falának, és elájult. Aztán éreztem, hogy a kötél laza, és rájöttem, hogy a sziklák elvágták, és ő valahol eltűnt. Ekkor hívtam a hegyimentőket, akik jöttek, és kimentettek arról a helyről. Aztán elmentek megkeresni a testet, amíg én a Monzino menedékházban vártam.” A fentiek alapján a sziklamászók pont olyan elővigyázatossággal jártak el, ahogy azt a helyzet megköveteli. A sziklaomlás olyan körülmény, amely a hegyekben időnként előfordul, de azt kiszámítani nem lehet. Az út leírása sem említi, hogy ez egy jellemző veszélyforrás lenne az adott területen. Update: egy információt utólag küldött el a mászótárs. Nem az ilyenkor szokásos dupla kötelet használták (amikor két, igaz vékonyabb kötéllel haladnak), hanem egy gyorsabb haladást biztosító szimplát. Jellemző dilemma, hogy ilyen falakon mire helyezzék a hangsúlyt: a gyorsaság kevesebb biztosítással jár, viszont a mászók rövidebb ideig vannak a hegyen, tehát rövidebben vannak veszélynek kitéve. Az akkurátus biztosítás (ilyen a dupla kötél használata) rövid távon okoz nagyobb biztonságot, hosszabb távon viszont lassít, így ezért lehet kockázat. Összefoglaló megállapítások Minden hegymászóbaleset felkavarja a közvéleményt, amely jóindulatúan, de az ismeretek hiánya miatt, hajlamos szélsőséges és moralizáló véleményeket megfogalmazni. Ezeket megelőzendő jegyzem meg, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a balesetet nem emberi hiba, nem felelőtlenség, hanem a kiszámíthatatlan körülmények okozzák. Egyetlen vitatható pontja van az esetnek: jó ötlet volt-e egyetlen kötéllel mászni, vagy a dupla lett volna a megfelelő. Ezen a ponton feltételezések állnak szemben más feltételezésekkel. A lényeg úgyis az: aki a megfelelő ismeretekkel és felszereléssel rendelkezik, bátran elindulhat egy ilyen vállalkozásra. Ugyanúgy, ahogy bárki, aki megszerezte a jogosítványt, nem ivott és rendelkezik a vezetéshez szükséges rutinnal, elindulhat az autójával a horvát tengerpartra. Az, hogy az autópályán és a tengerparti szerpentinen előfordulnak balesetek, nem jelenti azt, hogy bárkit le kellene beszélni arról, hogy egyáltalán valaha autóba üljön. Ugyanígy van a mászással is. Barátunkkal olyan tragédia történt, amely a fejre eső téglához hasonlítható. Hiányát és fájdalmunkat mindez nem csökkenti, de hozzásegít ahhoz, hogy emlékét tisztán őrizhessük meg. Atek felelősségteljes mászó, jó barát és még jobb családapa volt. Összetörtünk, hogy a sors kiszakította közülünk, de örülünk, hogy teljes és értékes életet élt. Bejárta a világot, szép hegyeket mászott, építészi karrierje szárnyalt, és csodás családja volt. Most arra kell koncentrálnunk, hogy nekik segítsünk.

minekmentoda

Sokféleképpen bír szuicíd lenni az ember.

a franc egye meg a hülye zergéket,Istenem,bocsáss meg,nyugodjon békében