Az orbáni Magyarország mutat utat a Nyugatnak?

„A mintakövetés gondolatát a reformkor hozza a magyar közgondolkodásba, s itt az olyan gyakorlatias dolgoktól, mint az angolvécé, a legelviebbekig, mint például a nyugati típusú felelős kormányzás, kell elgondolkodnunk. A reformkori magyar elit angolszász orientációjú, onnan örököltük, hogy a magyar politika feladata elérni a nyugati társadalmak képviselte nívót.

Meghökkenve állunk azonban azon politikaelméleti és ideológiai hagyaték előtt, mely a reformkor előtt képződik, s mely szemben áll reformkori nagyjaink gondolkodásával. Ebben az örökségben a magyarság nem »követő«, hanem »teremtő« géniusz, s ahelyett, hogy a Nyugatot követné, valójában attól eltérő úton kell európainak lennie. (...)

Akármennyire »illik« is reformkori nagyjainkat zászlónak tekinteni, a mai magyar kormány mintha nem az ő Nyugat-követő magatartásukat tartaná irányadónak, hanem azon évszázadok európaiságát, mely – Bajcsy, Joó és még sokak szerint – éppenséggel irányt mutatott Európának. Ebben a logikában minden fordítva van ahhoz képest, ahogyan elgondolnunk szokás: e logikában Magyarország feladata nem (csak) az alkalmazkodás, hanem (a régiek írják, nem én mondom) az iránymutatás.

Ami, meglehet, totálisan irreális. Viszont egy jó mélyen rögzült hagyomány. A mai magyar kormány pedig akkurátus régész: kiásta ezt a hagyományt a törmelékek alól, s ahelyett, hogy múzeumba helyezte volna, politikája centrumába tette.

Nem árt mindezt tudnunk, amikor a Bajcsy és az Andrássy metszéspontján állunk vagy netán ott andalgunk épp.”