Féloldalas seregmustra

„Lássuk egyben  az eddigieket.

1./ Valakik egy több évszázados, szorgosan, nagy erudícióval és nagy erővel végrehajtott folyamatban Európa keresztény intézményeit szétbontották, meggyengítették, kiürítették. Európát szekularizálták, lepusztították. Keresztény és nemzetekre épülő öntudatát, szervezettségét elvették. 

2./ Az így lepusztított Európára – paradox módon immár nagyrészt saját beleegyezésével – fölépítettek (egyebek közt a párizsi ’68-asok) egy óriási csiki-csuki politikai felépítményt. Ez alapjaiban – minden olyan kérdésben, amelyben a szabadkőműves parlamenti befolyás biztosítva van – demokratikusan, az elfogadott, megkötött szerződésekben lefektetett eljárásoknak megfelelően dönt. Esetleg őrjöngve, habzó szájjal „vitatkozik” a neki nem tetsző nézeteket vallókkal (Cohn-Bendit, Verhofstadt, Schulz és az utánzó nyikhajok Orbán ellen stb.). Egyéb kérdésekben, gyakran a legfontosabbakban – hogyan, hogyan nem – a különleges hatalommal rendelkező, ám senki által sem megválasztott, többségükben szabadkőműves ihletésű apparátusok kezében van a kezdeményezés, a döntés-előkészítés és nem ritkán maga a döntés. (Ez újabban valahogyan az ENSZ-re is átterjedőben van.) 

3./ Az a nagyobb szerkezet, amelybe ezek az itteniek is tartoznak, az utóbbi harminc-negyven évben Európa elfoglalásával párhuzamosan a Közel-Keleten és Észak-Afrikában először talán véletlen melléktermékként, aztán tudatosan célra irányulva megtermelte a menekülőket és a példájukon okuló migránsokat. Sok-sok milliónyit. 

4./ Most pedig immár elég erősnek érzik magukat, hogy ezeket az embereket – a demokratikus döntéshozatalt megkerülve – az eszméiben letarolt Európára elkezdjék rázúdítani és az államok közt szétteríteni. Itt tartunk. Ami történik: szándékosan, nyílt vagy titkos vezetői döntésre történik.

Az aktuális európai politikával kapcsolatban a sajtóban nap mint nap türelmetlenül emlegetett negatívumok (nem védik a határt, nincs közös migrációs politika, erőltetik a kvótát, ostoba és álságos „szolidaritáselveket” vetnek fel stb.) nem a Václav Klaus által (a Népvándorlás c. kötetben) vélelmezett tudatlanságból, gyengeségből, politikusi alkalmatlanságból származnak, hanem  ezek a hatalom elfoglalása utáni szándékos célmegvalósítás eszközei. Azért nem tesznek semmit, mert azt akarják, hogy ne történjen semmi. Minden úgy menjen tovább, mint eddig. Azért nincs közös európai bevándorláspolitika, mert Merkel kezében ez a közös bevándorláspolitika. 

5./ A ködösítés mögül a további haditerv részletei is kibukkannak. Ez már a sejthető jövő. A behívott, bezúdított migránsok nagyobb része a jelenleg hatalmon lévők leendő választói majoritását van hivatva biztosítani. Országonként végül esetleg többszázezer szavazatot. Ami döntő lehet. Egy kisebb részük egy új janicsárosztály megalapozását szolgálja. A hatalom bölcsen látja, hogy erre a megfélemlítő szerepre vallási elkülönültségük, agresszivitásuk, robbantgató, késelő kedvük és kiképzettségük, ösztönös szadizmusuk kiválóan alkalmassá teszi őket. A társaságot megszelídíteni és pórázra venni pedig igen egyszerűen a „bennszülöttek” által – általunk – megtermelt jövedelmek és vagyon megfelelő újraosztásával lehet (ház, kocsi, pénz, nők). Vagyis az eredeti behívási ígéretek, kecsegtetések az arra alkalmasnak tartottak esetében teljesülnek is. Az ötlet töredékei már az európai politikai közbeszédben is fel-felbukkannak.

6./  Valamivel hosszabb távon felsejlik az új uralmi struktúra is. Modellje az „egyokospásztor-ötdühösterelőpuli-ötezerbutabirka” szerkezet. A Popper-féle magánügyesítés alapján közösségeitől, intézményeitől, szervező eszméitől, moráljától megfosztott, összeszerveződésre képtelen, csak egyénekként létező társadalmat az információ és a szervezeti tudást birtokló pásztorcsoport, elit néhány kegyetlen harapású janicsárral oda tereli, ahová akarja, s abból az állatból főz magának gulyást vagy piláfot, amelyikre éppen kedve szottyan. (Szamuelyt és a parlamenti kínzókamrát ne feledjük!)

7./ Vigyázat: a felvonult ellenfél nemcsak a kerítésen kívülről nyomul. Más alakban már itt van bent. Érdemes ebből a szempontból az ellenzéki pártok és a különböző „civil” szervezetek kérdését és – mondjuk – Soroshoz való viszonyát figyelemmel kísérni. És mögötte Merkelnek Junckerhez fűződő kapcsolatát. És fölötte Junckernek Soroshoz fűződő kapcsolatát. Ehhez tessék a napilapokat olvasni.  

8./ Sorossal kapcsolatban újra megjegyzem: az itt leírt rendszer nem az ő találmánya. Nem is Popperé. A dolog messzebbről jön, és messzebbre megy, mint az ő lehetőségeik. Ők pusztán ügyintézői egy nagyobb működésnek. Némileg megtévesztő, hogy az ő nevükkel – főleg Soroséval – van tele minden.”