„Nagyon kalandos a története, felbukkannása előtt 1936-ban szerepelt utoljára a Fränkel Szalon kiállításán. Csontvárynak tulajdonképpen ez volt az első nagy kiállítása. Ott reprodukálták fekete-fehérben a képet, így a festmény nem volt ismeretlen az utókor számára. Feltehetően ott vásárolta meg Neményi Bertalan, aki az egyik legfontosabb magyar műgyűjtő volt a II. világháború előtt. Fantasztikus nemzetközi gyűjteménye volt, Chagall-, Renoir-, Gauguin-művek mellett magyar mesterektől is számos kép volt a birtokában. Csontváry akkor még nagyon különc figurának számított, jó érzék kellett hozzá, hogy Neményi meglássa a tehetségét” – nyilatkozta Kelen Anna, a Virág Judit Galéria művészettörténésze a Mandinernek.
A II. világháború alatt a műgyűjtők biztonságosnak hitt bankoknál helyezték el a gyűjteményeik nagy részét. Ezeket a bankokat fosztották ki később az erre specializálódott szovjet különítmények azzal a szándékkal, hogy megalapozzák a Sztálin Múzeum állományát. A múzeum végül sosem nyílt meg, a felbecsülhetetlen értékű kollekciók viszont máig ismeretlen helyen tartózkodnak, feltehetően Oroszországban – remélhetőleg épségben. Neményi is így próbálta biztonságba helyezni képeit, gyűjteményének egy részét a Magyar Hitelbankba adta be, ezekről máig szinte semmit nem tudunk. Több képet viszont barátaira bízott, a most felbukkant festmény is így menekülhetett meg.
Az Olasz halász lesz a hatodik Csontváry, ami a rendszerváltás óta nyilvános árverésre kerül. A festmény tulajdonosa most látta elérkezettnek az időt arra, hogy aukcióra bocsássa a művet, amely 100 millió forintos kikiáltási árról indul. Ez új rekordnak számít a magyar árverések történetében. „Csontváry a legkülönlegesebb festő a magyar művészettörténetben. Piaci árát az is indokolja, hogy nincs még egy magyar festő, akinek ilyen kicsi az életműve. Nagyon nagy dolognak számít, ha felbukkan egy aukción, a gyűjtőknek van, hogy 5-10 évet is várniuk kell egy festményre. Minden magánkézben lévő képe amiről tudunk, stabil gyűjteményben van, Csontváryt szinte senki nem ad el” – hangsúlyozta Kelen Anna.
Csontváry 1901 körül a Taormina óvárosát keresztül szelő Corso Umbertón végigsétálva négy képet festett, ennek a képciklusnak első stációja az Olasz halász. A hiányzó láncszem felbukkanásával teljessé vált a sorozat. „Megfigyelhető Csontvárynál, hogy olyan helyszíneket választott, amelyek akkor is és mai is turisták által kedvelt, népszerű célpontok voltak. Így próbálta közelebb hozni a művészetét az emberekhez, érdekes, hogy mennyire hatott rá korának tömegkultúrája” – tette hozzá.