Vona Gábor a Spinoza-házban szerecsenmosdott

A beszélgetésen nem nyílt lehetőség közönségkérdéseket feltenni, a hallgatóság csak Rangos kérdésein keresztül ismerhette meg Vona néppárti irányba változó világnézetét. Annak a Vona Gábornak a nézeteit, akik elöljáróban elmondta, hogy nyitottsággal érkezett a beszélgetésre: ha nem is értenek mindenben egyet, meghallgatják egymást, ami már önmagában egy hatalmas lépés. Hozzátette, hogy amikor meghívták, valójában nem gondolta volna, hogy megvalósul a beszélgetés. A meghívása körüli felhördülésekről is szólt, megérti, hogy sokan hitetlenkedve, illetve gyanakodva figyelik azt a fajta politikát, amit ő képvisel. Hiszen, mint kifejtette, a cukisodás szerinte valódi néppártosodás: fontos különbség van a két kifejezés között, mert akik azt mondják, hogy ez pusztán cuki kampány, azok azt akarják sugallni, hogy ez egy taktikai lépés, valamilyen piaci résbe akart benyomulni a Jobbik. Míg a valóság ezzel szemben az, hogy ez a világnézeti váltás, egy belsőleg megélt, átélt változás. Kiemelte, hogy az elmúlt időszakban számos kritikus pillanat volt a magyar közéletben, amikor a Jobbik bizonyította néppártos fordulat hiteleségét. Példaként emelte ki a CEU-ügyet vagy a civil törvény körüli vitát. 

Rávilágított, hogy párton kívül is és belül is komoly harcokat vívott meg annak érdekében, hogy egy nap eljuthassanak oda, hogy most a Spinozában beszélget. Arra a moderátori kérdésre, hogy az egész néppártos színjáték, nem csak egy taktikai helycsere-e, aminek következtében a Jobbik középre húz, míg a Fidesz bemegy szélsőjobbra, illetve mikorra datálja a változás megindulását, Vona azt válaszolta, hogy, nem egy pillanathoz köti, nem egy nagy felismerésre vezeti vissza a saját politikai hitének a megváltoztatását. Azonban saját számításai szerint 2013-ban érezte azt, hogy el kell ezen az úton indulni. Az évszámnak azért van jelentősége, mert akkor nem volt üresedés középen, politológiai értelemben irracionális lépés volt a néppártosodás. Nem remélhetett tőle politikai hasznot, mint ahogy az egyre jobbra tartó Európába is példátlan, hogy egy radikális párt középre húzzon.

Szemben a múlttal – Felhúzná-e újra a gárdamellényt Vona?

„Amit az Orbán-kormány csinált és csinál, az a 2010-es fejemmel, az nekem tetszett volna. Mintha az a folyamat zajlana le, hogy a jelenlegi Orbán Viktor, olyan, mint a 2010-es Vona Gábor, én pedig úgy érzem magam picit, mint a 98-as Orbán Viktor” – fejtegette a pártelnök.
Hozzátette, hogy az a konszenzuskereső politikai kommunikáció, ami az első Orbán-kormányt jellemezte, az közel áll hozzá, azzal nagyon tudott azonosulni. Korábban tagja volt a polgári köröknek, illetve Fidesz tagsággal is rendelkezett. Azonban saját élménye szerint hiteltelennek érezte Orbán Viktort. Elgondolkodott korábban azon, hogy talán a fiatalokra jellemző tekintélyelutasító mentalitás miatt nem akarta elfogadni Orbánt, azonban rájött, hogy nem ez van a háttérben. Rájött időközben, hogy a Fidesz elnöke nem az a konszenzuskereső, a nemzet ügyét képviselő politikus, akinek mutatja magát, ő egy hatalomtechnikai zseni. Ez pedig Vona ízlése ellen való volt.

Elmondta azt is, hogy amikor 2010-ben bement a parlamentbe gárdamellényben, az éppúgy önazonos volt, mint az, amit most képvisel, annak ellenére, hogy a kettő között mérföldnyi távolság van. Arra a kérdésre, miszerint most is felvenné-e a gárdamellényt, azonban azt válaszolta, hogy ha most, 2017-ben kellene felvenni, akkor nem venné fel. Indoklása szerint annyi mindennel terhelt a Gárda mint jelenség, mint szervezet, hogy azzal nem tud azonosulni. Elmondása szerint az általa életre hívott Magyar Gárda nem azért alakult, amit a sajtó bemutatott belőle. Amerikai mintára akart egy hazafias szervezetet alakítani, és emlékeztetett, hogy annak idején Für Lajos és Wittner Mária is jelen voltak a Gárda rendezvényein.  Azonban nem volt felkészülve arra, hogy ez a szervezet ennyi és ilyen sokféle gondolkodású embert vonz magához.

Az egész politikai színeváltozáshoz hozzátette még, hogy: „Köszönetet kell mondanom Orbán Viktornak. Mert ha valaki hatott rám ebben elmúlt időszakban, abban az értelemben, hogy ezen az úton menni, kell és hogy a demokrácia értékes, megtanított engem is tisztelni a demokráciát és a demokratikus intézményeket, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, ez bármilyen furcsán hangzik, az Orbán Viktor és az elmúlt néhány év, amit kormányon töltött.”

Ha ez nem lett volna elég: „Demokráciát onnan tanult, hogy szembehelyezkedett azzal, amit megtapasztalt Magyarországon?” –  kérdéssel is segített nyomatékosítani Vona mondandóját Rangos Katalin. 

A magyar demokrácia 1990 után sem volt egy mintademokrácia, folytatta Vona, azonban amit 2010 után Orbán a demokráciával tett, az hatott kijózanítólag vallomása szerint: „Mindent, amit erről gondoltam, az alapvetően változott meg.” 

Ez a támadás ugyanis azt jelzi, hogy nincs igazi érv ellene és a politikája ellen. Elmondta, hogy amikor Terry Black transzvesztita művésszel hírbe hozták, akkor nem az volt a baj, hogy homoszexualitással vádolták, mert ha igaz lenne, bevallaná. Az volt a fájó, hogy azok, akik szélsőségességgel vádolják Jobbikot, azok kijátsszák ellenük a meleg kártyát, hogy ezzel lejárassák őket a vidéki szavazók előtt.

Milyen lesz a Jobbik-rezsim?

A Jobbik kormányra kerülését pedzegetve Vona elmondta, hogy „az elszámoltatással nem lehet sokat várni”. A feje tetejénél kell kezdeni ezt a kérdést, a pókháló közepénél, a póknál. Az a fideszes mese járja, hogy a király, tudniillik Orbán Viktor, jó szándékú uralkodó, de a tanácsadói rosszak, ha Orbán tudná, mi történik, akkor megakadályozná. Azonban szerinte ez a lehető legtávolabb áll a valóságtól, ezt lassan maguk a fideszesek sem hiszik el.  Az elszámoltatás feltétele Vona szerint az, hogy az elszámoltató maga is tiszta legyen. Ne fordulhasson az elő, hogy alábbhagy az elszámoltató lelkesedése, amikor elé teszik a saját korrupciós ügyét.

Vona elárulta, hogy Gyurcsány Ferenc mellett őt is megkeresték azzal, hogy terhelő dokumentumok vannak birtokukban Orbánról, de mivel bizonyító erejű adatokat kért ebből, ez szépen, lassan, de elhalt, miután nem mutattak semmit. Blöffszerűnek tűnt az ügy, azonban, ha lesz valami a birtokában, akkor előáll a bizonyítékokkal. Azt azonban kijelentette, hogy: „Ha nekem fogadnom kellene, hogy volt- e Orbán Viktornak direkt vagy indirekt módon svájci bankszámlája, akkor nagy tétben mernék fogadni, hogy volt. Ha kormányra kerülünk, mindent megteszek, hogy bebizonyítsam ezt.”

Vona három kategóriába sorolta azt, hogy miként viszonyulnának az előttük álló teendőkhöz. Mint elmondta, vannak olyan dolgok, amiket meg kell őrizni. Ilyen a makrogazdasági egyensúly fenntartása, hogy a költségvetési hiány nem lép 3% fölé, ilyen a kormány családtámogatása, illetve megvédené a határon túliak szavazati jogát is.

A meglepetésre a megszüntetendő dolgok közé sorolta a korrupciót, társadalmi és sajtómanipulációt. Szellemes megjegyzése szerint ő a közszolgálati televízió egyes csatornáját, csak „migráns egyesnek" nevezi. Azon dolgok közé pedig, amit meg kell változtatni, a szakpolitikának a teljes mellőzését említette, a szakpolitika hiányát nevezte az Orbán kormány legfőbb bűnének. Ez szerinte jellemző az oktatás, az egészségügy területére, de szinte mindent végig lehetne sorolni, állítása szerint.

Pálfordulások, Canossa-járások, csanádias üzelmek

Szegedi Csanád esetére kitérve elmondta, hogy az neki személyesen is egy fájdalmas történet volt. Nem örült, hogy Csanád távozott a pártból, személyes barátok, nemcsak politikus társak voltak.

Kiemelte emellett azt is, hogy miután kiderült Szegedi zsidó származása, Borsod megyei elnökké választották. De az egykori EP-képviselő belekeveredett egy uniós vesztegetési ügybe, ezek után ő maga döntött úgy, hogy távozik a pártból. A Jobbik elnöke elmesélte, hogy egy alkalommal egy másik magas beosztású Jobbik-tag is jelezte, hogy ugyanabban a cipőben jár, mint Szegedi Csanád, ami a származást illeti, azonban Vona jóságosan megbocsátott neki.

Rangos felidézte annak a jobbikos képviselőnek az esetét is, aki súlyosan meggyalázott egy holokauszt-emlékművet, azzal, hogy beleköpött a Duna-parton elhelyezett cipőkbe, amelyek a Dunába lőtt embereknek állítanak emléket. Értetlenségének adott hangot amiatt, hogy annak a képviselőnek sem kellett távoznia a pártból, megúszta a felelősségre vonást. Vona szerint nem lett volna helyes, ha a büntetés irányába mennek a fejlődés helyett, szerinte akkor az egész folyamata lehetetlenné válik.

„Azt képviseljük, hogy lehet változni” – jelentette ki Vona. Azt furcsállja, hogy amikor ez a folyamat lezajlik, akkor egyesek nem örül annak, hogy ez esetleg valódi meggyőződésből valósul meg, hogy ez egyáltalán megtörténik. Annak örülnének, ha vissza tudnák nyomni a Jobbikot és Vonát abba a szélsőjobboldali skatulyába, amibe évekkel korábban belekerültek. A kirekesztés alapja, amikor azt mondom, hogy valaki nem tud megváltozni, mi azt az esélyt kérjük, hogy be tudjuk bizonyítani, hogy meg tudunk változni, mondta a Jobbik elnöke. Ugyanakkor figyelmeztette a hallgatóságot arra is, hogy a Jobbikot nem szabad néhány extrém megnyilvánulás alapján megítélni. Az elmúlt időszakban tömegek áramlottak a párthoz, a párt is és a szavazói is jelentősen átalakultak. A közel egymilliós Jobbik-szavazótáborra utalva Vona azt mondta, hogy:

Vona véleménye szerint mind a Fidesz, mind az MSZP abból élt az elmúlt években, hogy azt kommunikálták a választóik felé, hogy bár nem jól kormányoznak, de a szavazatukkal meg tudják akadályozni, visszatérjenek a nácik vagy adott esetben a kommunisták. Vona szerint se kommunisták, se nácik nincsenek az országban, ez az egész valójában egy aljas XX. századi játszma. Beismerte azonban, hogy korábban ennek a játéknak ők is részesei voltak, azonban ezt a megosztottságot nem ők találták ki, ők ebbe belecsöppentek. Hozzáfűzte azt is, hogy a néppártos fordulatot komolyan veszi, és ha a saját pártja nem tud vele tartani ezen az úton, akkor nem akar ennek a közösségnek a vezetője lenni.

Novák Előd és Torockai László személye is felmerült a beszélgetésben, két olyan politikus, akik meghatározták a Jobbik szélsőséges politikáját. Vona elmondta, hogy a két politikust ő külön kezeli. Novák Előd, a néppárti folyamatnak, amit Vona meghirdetett, rendszeresen az ellenkezőjét képviselte, kialakult közöttük egy olyan politikai nézetkülönbség, ami nem volt feloldható egy idő után. Ezek után Nováknak mennie kellett a frakcióból, illetve a párt élvonalából.

Azonban ami Torockai Lászlót, Ásotthalom polgármesterét illeti, Vona elmondta, neki is lehetősége van változni, illetve Torockainak kiemelt szerepe van, mint a migráns válság elleni munka megtestesítőjeként. Kiemelte azt is, hogy Torockait a helyi DK-szervezet is támogatta, ami jól mutatja azt a széles társadalmi támogatottságot, ami mögötte van. 

Vona szélesebb perspektívára térve, a generációja nevében kéri azt, hogy ne kelljen tovább cipelniük a XX. század terheit. Mint fogalmazott, minden ember Magyarországon valamilyen fájó sebet hordoz, amit a XX. század viharai ütöttek rajta vagy a családján. Senkit nem kér arra, hogy elfeledjék a múltat, ne fájlalják sebeiket, azonban a magyar jövő azon múlik, hogy képesek leszünk-e a történelmileg megörökölt traumáink fájdalmából kilépni, és új lapot nyitni, építkezni.