Schmidt: Ehhez jöttek azok az otrombaságok, hogy Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nyilvános beszédében alkotott véleményt arról, hogy Székesfehérvár állíthat-e szobrot Hóman Bálintnak – persze ki sem tudta ejteni a város nevét. Miközben Seattle-ben Lenin-szobor van, ami, úgy látszik, neki teljesen rendben van. A seattle-i Lenin Obamának nem jelent problémát, őt a székesfehérvári Hóman zavarja. Nyilván az amerikai adófizetőknek is ez utóbbi az igazán fontos kérdés. Szóval az a probléma, hogy azalatt az obamai nyolc év alatt az amerikaiak – és ez egyébként általános a régióban is – ellenszenvessé tették magukat, és nem tudom, hogy ezen Trump képes lesz-e majd változtatni. Remélem, hogy igen.
Applebaum: Van itt egy pár dolog. Emlékszem, említetted, hogy az amerikai ügyvivő leckéztetett téged Horthyról. Egyetértek Veled. De keresem, azt a pontot, amikortól az ellentétek elkezdődtek közöttünk. És egyetértek abban is, hogy az amerikaiaknak nem dolga beleszólni a magyar történelem értékelésébe. De visszatekintve: miért is tették? Az oka, azt hiszem az, hogy azt gyanították – persze csak találgatok, mert nem ismerem azt az embert, akire utaltál, és a véleményem gyakran eltér az USA kormányáétól és Obamáétól is sok tekintetben –, attól féltek, hogy Orbán számára Horthy egyfajta példaképpé vált, és vissza akarja hozni az egypártrendszert Magyarországra.
Schmidt: De hát Horthy alatt nem volt egypártrendszer!
Applebaum: Rendben. Azt gyanították, hogy Orbán egyfajta totalitarianizmust akar, és a tiltakozásnak ezt a szimbolikus formáját választották. Miért mosolyogsz, ez szerinted vicces?
Schmidt: Viccnek azért picit túlzás. De Magyarország egy szuverén állam. És azért vagyunk szuverének és szabadok, hogy ne más mondja meg nekünk, hogy mit kell a saját történelmünkről gondolnunk. 45 évig nem tudtunk a Horthy-rendszerrel foglalkozni, mert a szovjetek nem engedték. Most meg az amerikaiak nem engedik nekünk? De hiszen ez a mi dolgunk, ez a mi múltunk.”