Ezt az elsőre bonyolultnak tűnő összefüggést talán legkönnyebben a jól ismert fogolydilemmán keresztül érthetjük meg. A fogolydilemma lényege, hogy két, súlyos büntetéssel fenyegetett fogoly egy olyan kihallgatási szituációban, ahol nem ismerik a másik fogoly viselkedését, vajon vallomást tesz-e egymásra. Ha egyikük sem tesz vallomást, mindketten alacsony büntetést kapnak; ha mindkettő vall, akkor mindkettő ugyanolyan, közepes büntetést kapna; de ha az egyik vall, a másik pedig nem, akkor a nem valló fogoly sokkal rosszabbul jár, mint a másik, s komoly büntetésre számíthat.
A fogolydilemma során a Nash-egyensúlya akkor áll be, ha mindkét fél vall a másikra. Ez elsőre furcsának tűnhet, mivel ha egyik fél sem vall, akkor elméletben kevesebb büntetéssel kell számolniuk. Azonban ez a helyzet nem stabil (nem egyensúlyi), hiszen bármelyik fogoly egyedül változtatva a stratégiáján (a másikra tett terhelő vallomással), a másiknál előnyösebb helyzetbe juthat.
Tehát az egyensúly akkor áll be, amikor mindketten vallanak egymásra, mivel erről a pontról semelyik fél nem tud úgy elmozdulni, hogy a másik rovására előnyt szerezhessen.
A játékelméletből ismert példák alapján az egymással versengő, össze nem fogó kis pártok között kialakulhat egy olyan egyensúlyi állapot, amelyben a külön induló szereplők egyike sem jár rosszabbul, mivel a többi játékos nem tud olyan lépést tenni, amivel a maga hasznára és a többiek kárára kiléphetne az egyensúlyi helyzetből.
Természetesen arra nincsen garancia, hogy minden szereplő jól jár, de arra igen, hogy a külön induló szereplők egyike sem őrlődik fel az összefogás „aprítóműhelyében”. Ha pedig a pártok ebből az egyensúlyi állapotból kimozdulnak, érdemi tárgyalásokba kezdenek és együttműködnek, akkor a szereplők kilavírozzák magukat egy potenciális egyensúlyi helyzetből, s az együttműködés egyes szereplői vesztesekké, míg mások nyertesekké válnak. Ezt a eshetőséget pedig, amelyben az együttműködő kis pártok – függetlenül a végső választási eredménytől – az együttműködésen belül relatív vesztesekké és relatív győztesekké változnak, a feltörekvő, jövőorientált, stratégiai gondolkodást követő pártoknak érdemes elkerülniük.