Tusványos tízévente kitermel egy vihart a biliben

„Az előbb említetted Tusványost: ahhoz kötődik az Ákoshoz kapcsolódó sajátos viszonyod, aminek nyomelemei még a legutolsó Kiscsillag-lemez egyik számában is előbukkannak.

Úgy látszik, Tusványos tízévente kitermel egy vihart a biliben, biztos a nyári uborkaszezonnal függ ez az össze. Akár a Quimby-ügy is ilyen lehet, aminél a miénk pedig még kevesebb vihart is kavart. Ákos ebbe úgy keveredett bele, hogy mint egy Fidesz-közeli művész megmondóember, nyilatkozott egy szerintem félreértett és valószínűleg direkt rosszul interpretált színpadi megnyilvánulásommal kapcsolatban. De ez az egész Tusványos egy akár külön interjút megérő téma.

Miért?

Maga a tusványosi szituáció. Erdélybe sokáig nagyon nehéz volt eljutni zenekarnak koncertezni. A magyar állam vagy az állam köré szerveződő különböző pénzelosztó rendszerek nagyon gyorsan lerombolták annak lehetőségét is, hogy normális, üzleti alapú piac alakuljon ki ott. Nálunk a kilencvenes évek első felében kialakult vidéki koncertturnék műfaját csak az ezredfordulóra tették tönkre a roadshow-k és utána a falunapok. Addig az önkormányzatoknak nem volt pénzük arra, hogy szórakoztassák a népet, utána lett, és ezzel lerombolták a jegybevételen alapuló, piaci alapú koncertszervezést.

Ezzel szemben Erdélyben?

Erdélyben a kezdetektől ez volt. A koncertszervezéssel különböző kulturális egyesületek foglalkoztak, amelyek politikai lobbik árnyékában éltek, politikai szervezetekhez kötődtek. Tusványos bizonyos értelemben ennek a terméke: egy lényegében ingyenes nagyrendezvény, amit a Fidesz nyilván azért tart fenn, mert van politikai hozadéka. Ettől függetlenül én még életemben politikussal nem találkoztam ott... ja, de egyszer, a Németh Zsolttal. De ahogy tavaly a Quimby megkapta azt, hogy a tusványosi fellépéssel a Fidesz tányérjából eszik – hát ezzel az erővel akkor hagyjuk abba, nem játszhatnánk önkormányzati rendezvényeken, falunapokon, de a Volt Fesztiválon vagy lassan már a Szigeten sem.

Ahogy mondtam, a valódi piaci kínálati-keresleti elven működő koncertpiacot már nagyon régen összekutyulták a kulturális döntéshozók. Csomó olyan produkció létezik Magyarországon, ami nem számít a jegybevételekre, tulajdonképpen itt pénzmosás folyik, ami a hagyományos piacot teszi tönkre lassan. A Kispál zenekar a klasszikus vadkapitalista időszakban működött. Aszerint kerestük pénzt, hogy mennyi jegybevételünk volt. Ezt mi a mai napig nagyjából így csináljuk, csak a piacon nagyon sok szereplő lett, akik különböző egyéb forrásokból tartják el magukat.„