A tárgyalás május 10-én volt, a főtanácsnoki indítványt szerdán publikálták, és a bíróság várhatóan az ősszel hozza meg döntését az ügyben. Mind a tanács, mind a mellette beavatkozók, tehát az ellenérdekű felek egy része kiemelten kezelte a szolidaritás kérdését, amely álláspontjuk szerint a megtámadott határozatban megjelenő intézkedést kíván meg a tanácstól. Magyarország ezzel szemben jelezte, hogy a szolidaritás elve nem csupán a megtámadott határozatban foglalt szabályozási környezet által tud kiteljesülni, valamint a szolidaritás kifejezése nem mentesíti az uniós intézményeket az alól, hogy tiszteletben tartsák a szerződésekben foglalt kötelezettségeiket, ideértve egyebek mellett a megfelelő jogalap alkalmazását vagy a megfelelő eljárási szabályok tiszteletben tartását.
Hangsúlyozták: Magyarország álláspontja, hogy a jelenlegi migrációs helyzet megoldását nem képezheti semmilyen, automatizmuson alapuló elosztási mechanizmus. A migráció kiváltó okait az Európai Unión kívül kell kezelni, továbbá még inkább meg kell erősíteni a határellenőrzést. Ugyanakkor határozott a magyar álláspont abban, hogy az üldöztetés elől menekülőknek és a ténylegesen nemzetközi védelemre szorulóknak biztosítsák a nemzetközi védelmet – szögezték le.
Közölték, a főtanácsnokok a bíróság nem ítélkező tagjai, szerepük, hogy részletesen indokolt indítványt nyújtanak be a bíráknak, így segítve azok munkáját. A főtanácsnokok függetlenek, megfelelő jogi szakértelemmel. Kiemelték, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot, a testület azzal ellentétesen is határozhat, azonban az indítvány vitathatatlanul lényegesen befolyásolja a döntést.
Az Európai Bíróság főtanácsnoka 344 pontból álló, 120 oldalas indítványának végkövetkeztetései között azt javasolja a bíróságnak, hogy utasítsa el a tanácsi határozat megsemmisítése iránti kereseteket. Yves Bot szerint a formai magyar érvekkel ellentétben tartalmára tekintettel nem lehet jogalkotási aktusnak minősíteni a megtámadott relokációs határozatot.
Másik érve értelmében nem ellentétes a határozat elfogadása az Európai Tanács 2015. júniusi következtetéseivel, amelyek szerint a tagállamoknak „konszenzus útján” kell dönteniük a nemzetközi védelemre szorulók elosztásáról „a tagállamok sajátos helyzetének figyelembevételével”, a következtetések ugyanis az áthelyezés egy másik projektjéhez kapcsolódnak.