Tíz évnyi szélsőjobboldali támadást tört meg a kordon nélküli Pride

„A Pride minden évben egy kicsit elszakadást jelent a valóságtól. Már évek óta azt veszem észre magamon, hogy a Pride után kicsit furcsa visszaérkezni Orbán Viktor Magyarországába. Ezrekkel megyünk együtt, nem bánt senki senkit, nincs rajtunk az elnyomás terhe, a kiközösítettség-érzés, hogy a saját hazánkban nem tisztelnek minket, és iszonyatos sűrűséggel van ott a levegőben az érzés, hogy emberek itt és most pár órára saját maguk lehetnek.

Éppen ezért engem nem zavart soha a kordon, mert valahogy ez az egész olyan idegen attól a valóságtól, amiben nap mint nap élünk. Nem volt lényeges az elzártság, mert egyébként is külön világ volt. Legalábbis én úgy érzem. És nem a buzik miatt idegen, hanem pontosan azért, mert nem nagyon számít, ki a buzi a tömegben. Ennek, és még számos olyan kérdésnek, ami a mindennapokat megterheli, ezen a helyen, ebben a pár órában egyszerűen nincs tétje.

De sokkal jobb volt így, kordonok nélkül (még ha nem is teljesen, erről később). Egész egyszerűen még az Orbán Viktorral terhelt valóságban is nevetséges, hogy 50-60 ellentüntető miatt ezreket zárnak el a Pride-tól, akik kívülről nézhetik ezt az egészet. És igen, van politikai jelentősége annak, hogy mintha az állatkertben lennénk, amikor »a kordon mögé zárva vonulnak a buzik«.”