Itt a változások kora a magyar sajtóban

A Mi jön az irányított média után? című, a Millenium Intézet és a Mérték Médiaelemző Műhely által szervezett konferencia második részében (a médiakutatók vitájáról itt olvashatják tudósításunkat) D. Bányász Gergő, a Hír TV főszerkesztője, Gál J. Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, Pető Péter, a felfüggesztett Népszabadság felfüggesztett főszerkesztő-helyettes és Rajcsányi Gellért lapunk, a Mandiner főszerkesztője vitatkozott a magyar média jelenlegi helyzetéről, hogy minek köszönhetően jutottunk el a jelenlegi helyzetbe, illetve arról, hogy mi jöhet még mindezek után.

A beszélgetést Pulai András, a Millenium Intézet és a Publicus Intézet igazgatója moderálta, aki felvezetésként a konferencia résztvevőinek is megmutatta a Publicus sajtószabadsággal kapcsolatos, a Népszabadság felfüggesztését követő napokban készített felmérésnek eredményeit, amiről korábban már a Mandiner is beszámolt.

Ezt követően első körben mindenkit arról kérdezett, érzik-e a saját bőrükön a magyar médiában zajló, illetve azt érintő változásokat?

Unikum

Pető Péter, mint a Népszabadság főszerkesztő-helyettese természetesen erre azt válaszolta, hogy nagyon. Szerinte „sajtótörténeti unikum”, ami a lap körül történik, hogy Liszkay Gábor lett az egyik menedzser, és hogy a felfüggesztés óta a mai napig nem nézett a szemükbe a menedzsment egyetlen tagja se. Pető úgy látja: nyilván lehet még a mostaninál is centralizáltabb a magyar média, és felhívta a figyelmet arra: éppen a konferencia alatt jött ki az a friss hír, miszerint a Fidesz kinézte magának a Lapcomot is.

D. Bányász Gergő arról beszélt: a Hír TV jelenleg kivételezett helyzetben van, hiszen azt csinálnak, amit akarnak, önjáróan működnek, senki nem szól bele a szerkesztőség munkájába. Szerinte későn kaptak észbe az illetékesek, hogy valamit tenni kellene, most pedig már csak arra lehet építeni, hogy a Hír TV-hez hasonló kis szigetek alakuljanak a nyomtatott és az online sajtóban is, és rendezkedjenek be így, ki tudja, hány évre. Szerinte csak külföldi befektetőkre lehet számítani a magyar piacon, akik nincsenek függőségben, ennek híján marad a „partizánharc”.

Gál J. Zoltán arra hívta fel a figyelmet: a kiszolgáltatottság és a centralizáltság nem csak a tartalmat érintheti, hanem „ha a Fidesz elviszi a Lapcomot is”, akkor azzal a Mediaworks nyomdája után elviszik a második olyan nyomdát is, ahol képesek napilapot nyomtatni. Ennek kapcsán megjegyezte: üzembiztonsági szempontból okozhat problémákat, hogy a Népszavát a Mediaworks nyomdája nyomja. Ami a Népszava és a Geomédia felvásárlást illeti, arról annyit mondott: Magyarország veszélyes hely a médiabefektetők számára, de arra készülnek, hogy átmentsék azt, ami érték a magyar sajtópiacon. Tanulni akarnak abból, ami a Népszabadsággal történt.

Rajcsányi Gellért arról beszélt: a magyar politikai sajtó állapota rossz, de szerinte lehet még rosszabb is a helyzet a jelenleginél. Szerinte nincs olyan hosszú távon működőképesnek látszó nemzetközi médiamodell jelenleg, amit át lehetne venni, hogy rendes és fenntartható politikai sajtó működhessen. A Mandiner főszerkesztője szerint a kiszolgáltatottságot egy általános médiaválság okozza. Ennek része a technológiai változás, a Google és a Facebook térnyerése, amik a hirdetési bevételek egy jelentős részét elviszik a hagyományos média elől. A krízis része a nyomtatott sajtó válsága is. Nem csak a Népszabadság, de a többi magyar print politikai napilap léte sem magyarázható már racionálisan. Ráadásul míg Nyugaton a nyomtatott lapok jellemzően szinte azonnal reagáltak az internet elterjedésére, így a kezdetektől erős az online jelenlétük, addig Magyarországon későn eszméltek, és addigra már az Index és az Origo mint kifejezetten online szerkesztőségek lettek a piacvezetők. Rajcsányi megjegyezte, hogy  az Index is nehéz helyzetbe kerülhet a jövőben, ha a tulajdonosa, Spéder Zoltán gondol egyet és kiszáll a médiapiacból.

Politikai merénylet

Pető Péter erre reagálva azt közölte: valóban minden országban zajlanak technológiai változások, de sehol nem történt olyan, hogy egyetlen éjszaka alatt beszántották a legnagyobb politikai napilapot. Szerinte ez egy „politikai merénylet” volt, aminek nincs köze ezekhez a változásokhoz. Megjegyezte: kétség kívül minden kormány idején aránytalanul voltak elköltve az állami hirdetések, de olyan nem volt, mint most, hogy az állami költés 1 százalékát kapja az a lap, amiből többet adnak el, mint az összes többi napilapból összesen. Ironikusan hozzátette: biztosan gazdasági okokból kapcsolták le a Népszabadság archívumát is.

A Hír TV főszerkesztője arról beszélt: nem lehet megkerülni a jelenlegi helyzet kialakulásában magának a sajtónak a felelősségét sem, hogy képes-e erőt mutatni vagy sem? Mint elmondta: a Nemzet-csoportban reflexszerűen merült fel, hogy ahol lehet, segítsenek és biztosítsanak helyet a Népszabadság munkatársainak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ő személy szerint ezt akkor is megtenné, ha a Magyar Hírlap munkatársai kerültek volna hasonló helyzetbe. És feltette a kérdést: vajon akkor is létrejött volna ez a konferencia, ha a Magyar Hírlappal történik hasonló, mint most a Népszabadsággal? D. Bányász szerint amíg egymást gyalázzák a különböző oldali sajtótermékek, addig bármikor megtörténhet újra az, ami a Népszabival történt.

Kitért arra is: a kormánypártok bojkottja ugyan megnehezítette a Hír TV munkáját, de megvannak nélkülük, ahogy a kormány is megvan a Hír TV nélkül. És felhívta a figyelmet arra is: más médiumok zavaros tulajdonosi hátterével szemben az ő tulajdonosuk – Simicska Lajos – „kint van az asztalon”.

Gál J. szerint abban valóban van igazság, hogy van egy általános médiaválság, de szerinte nem lehet figyelmen kívül hagyni a speciális magyar helyzetet, ezt a kettőt el kell választani egymástól. A Magyar Hírlap kapcsán megjegyezte: vannak újságok és annak látszó tárgyak, így a szolidaritás foka is nyugodtan változhat. Továbbá odaszúrt D. Bányásznak is, amikor azt mondta: „itt ülünk és annak örülünk, hogy a magyar média szabadságának szigete Simicska Lajos”, miközben szerinte nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy honnan is származhat valójában Simicska pénze.

Drága műfaj

Pető Péter kérdésre elmondta: 25 ezer példányban fogyott el a „népszabadságos” Fedél Nélkül, ennyit a Magyar Időkből szerinte csak egy hét alatt adnak el összesen. Kitért arra is: lehetetlen helyzetben vannak a munkavállalók, és amúgy is egy traumát fog okozni mindenkinek, hogy tudják: ebben a formában már sosem fognak együtt dolgozni többet. Kitért arra is: az olvasóknak fizetniük kell tartalomért, ha akarják a sztorikat, ellenkező esetben ezek nem fognak megszületni, mivel egy drága műfajról van szó. Ezért is fontos pillér a finanszírozásban a közösség, ahogy ez működik mondjuk a Direkt 36 vagy az Átlátszó esetében. Kiemelte: a Népszabadság mindennap megtermelte azokat a történeteket, amiket aztán a híradók feldolgoztak. A lappal együtt egy „üzembiztos beszállító” veszett el, és ezt nem lehet kis műhelyekkel pótolni szerinte.

A Népszabadság munkatársainak jelenlegi helyzetéről elmondta: egyfajta „emberkísérletnek” is lehet nevezni azt, ami most folyik. Senkinek sem szűnt meg a munkaviszonya, az bármeddig fenntartható, és addig nem is mehetnek sehová. Hogy miért nem mondanak fel, annak pedig egyszerű az oka: egymás iránti szolidaritásból. A top újságírók egy része most jött, így náluk szóba sem jöhet a végkielégítés – mégis maradnak, hogy a nehezebb helyzetben lévő tördelőknek, korrektoroknak, vagy a kevésbé ismert, de a lap szempontjából nélkülözhetetlen újságíróknak a legjobbat harcolják ki, és persze vissza akarják szerezni a lap archívumát is.

Rajcsányi Gellért a jólelkű és/vagy nagy pénzű befektetők médiamecenatúrájával kapcsolatban feltett kérdésre úgy válaszolt: kevés olyan szintű milliárdos van Magyarországon, mint Simicska Lajos a maga médiabirodalmával; hiszen legalább több száz millióba kerül évente egy komolyabb médium működtetése. Szerinte a jelen helyzet azt is magával hozhatja, hogy ha Magyarországot egy másik kategóriában fogják elkönyvelni a nagyvilágban, akkor külföldi civil szervezetek vagy milliárdosok fognak pénzt ölni a magyar nyelvű sajtóba.

Gál J. Zoltán szerint nincsenek „jótét lélek milliárdosok”, és megjegyezte: a nyomtatott sajtó még drágább, mint az online, egy napilap már milliárdos beruházás. Ugyanakkor ő személy szerint hisz abban, hogy mindez működhet piaci alapon is, szerinte 30 ezres előfizetői réteggel már fenntartható lehet egy lap. A Népszava és a Geomédia adás-vétele kapcsán érkezett kérdésre elmondta: valóban pontos az a sajtóhír, hogy nem a Marquard a vevő. Ugyanakkor a tulajdonost illetően magabiztos volt, hiszen hónapok óta folynak a tárgyalások az üzletről. Megjegyezte azt is, hogy nincs jó hangulat a Népszava szerkesztéségében, hiszen a jövőben egy kisebb, de ütőképes szerkesztőséggel kívánnak dolgozni, ahol nem mindenkinek lesz helye. Annak ellenére, hogy így körülírta, a hvg.hu kérdésére sem volt hajlandó azonban kimondani azt, hogy elbocsátások lesznek az immár egyetlen baloldali napilapnál. Viszont megjegyezte: a következő időszak legnagyobb kérdése a Népszava szempontjából is az, hogy pénzre váltható-e a Népszabadság „felfüggesztése” miatti felháborodás; s az olvasók levonják-e azt a következtetést, hogy igenis áldozniuk kell a lapokra, ha azt akarják, hogy azok megmaradjanak.