Visszatérő kivándorlókat szívat a bürokrácia

Az elvándorlás egyre nagyobb probléma Magyarországon, folyamatosan érkeznek hírek arról, hogy tízezrek hiányoznak bizonyos iparágakból, legyen szó a málna leszedéséről, a programozásról, vagy a balatoni vendéglátásról.

A kormány annyiban mindenképpen elismeri a problémát, hogy Gyere Haza Fiatal! néven külön programot indítottak százmillió forintból az Egyesült Királyságban élő fiatalokat célozva. A programot idén le is zárták: összesen százöten érkeztek haza a program keretében. Pedig lehet, hogy többen vállalkoznának a hazatérésre, ha nem próbálná ezt akadályozni a bürokrácia.

Kimentek...

Lapunkat egy olyan fiatal házaspár kereste meg, akiket egyébként sem érintett volna a fent említett program: nem az Egyesült Királyságban dolgoztak ugyanis, hanem Ausztriában. Történetük azért különösen érdekes, mert diplomáik megszerzése, illetve a rövid külföldi munkavállalás után pont azért tértek haza, hogy kiképezzék magukat egy olyan szakmában, amelyben jelenleg komoly munkaerőhiánnyal küzd az ország. Hamarosan kiderült azonban, hogy a hatályos törvények alapján, és mivel korábbi kiköltözésükkor mindent legálisan lejelentettek, nem jár nekik társadalombiztosás – vagy ha igen, akkor nagyon drágán.

B. és O. 2015 őszén döntött úgy, hogy hazai tanulmányaik befejezése után szerencsét próbálnak Bécsben. Szeptemberben be is jelentkeztek az osztrák fővárosban, O. pedig hamarosan munkát is kapott, amihez járt a társadalombiztosítás, ami feleségére is érvényes volt.

A hatályos törvények alapján az EU-ban nem lehet az embernek két helyen társadalombiztosítása, így a legális utat végigjárva egyrészt kijelentkeztek az itthoni rendszerből, felfüggesztve TAJ-számukat; másrészt a valóságnak megfelelően itthoni lakcímüket is megszüntették, ahogy azt az osztrák jog megköveteli.

...aztán hazajönnének

2016 elején azonban B. a programozó-szakmában jelentkező hazai munkaerőhiányról olvasva úgy döntött, hogy jelentkezik egy budapesti fizetős magánképzésre. Ekkor ingázni kezdett a két város között, ami alapvetően nem jelentett problémát, hiszen továbbra is Ausztriában élt, és biztosítása is megvolt, bár minden egyes alkalommal, ha Magyarországra jött, külön kérvényeznie kellett az EU-s biztosítási kártyát, mert nem volt még egy éves az osztrák biztosítása. Hamarosan azonban O. is úgy döntött, hogy belevágna a programozó-mesterség kitanulásába: ez pedig azzal járt, hogy vissza kell költözniük Magyarországra.

Vissza kellett csinálni tehát az egész bürokratikus folyamatot a lakcím-bejelentéstől a társadalombiztosítóhoz történő bejelentkezésig. Ekkor kezdődtek a problémák. Hivatalosan július végén szűnt meg a házaspár osztrák biztosítása, a hazai ügyintézést július végén kezdték, így úgy számoltak, hogy az ügyintézés borítékolható elhúzódása miatt lesz pár hét, amíg nem lesz biztosításuk. Arra azonban nem számítottak, hogy a hazai törvények következtében ez az időszak az ő esetükben egy évig is elhúzódhat.

Ehhez tudni kell, hogy a társadalombiztosítási járulékot többféle úton is fizethetjük: bejelentett munkavállaló után a munkáltató; nappali tagozatos diák után az iskola fizeti; illetve ezek hiányában fizethetjük mi magunk is, ami nagyjából nyolcezer forintot jelent havonta. A bejelentett munkanélküliek esetében ezt rászorultsági alapon átvállalhatja az illetékes szerv. Ezen felül még KATA-s cégalapítással és az ezzel járó egyszerűsített adózási formával is le lehet tudni a TB-fizetést. Lehet magánbiztosítást is kötni, de ezzel nem jár a sürgősségi ellátás fedezése, tehát egy baleset esetén könnyen adósságba verheti magát az ember. Van még egy opció, de erről később.

Törvénytől sújtva

B. és O. ugyebár már nem tanuló, az OKJ-s nappali képzéshez már éppen túl idősek; a jelenleg végzett iskola mellett nem tudnak munkát vállalni, és bár munkanélküliek, rászorultsági alapon nem vállalja át a TB-fizetést az illetékes szerv.

Ezért úgy döntöttek, hogy maguk fizetik be a fent jelzett nyolcezer forintos összeget, ekkor azonban nem várt akadályba ütköztek. Az új itthoni lakcímüket kisebb huzavona után sikerült bejelenteniük, azonban a biztosítotti jogviszonyt nem sikerült a választott módszerrel megoldani, mivel mint a NAV-nál kiderült, ahhoz az arra van szükség, hogy valaki legalább egy éve bejelentett lakcímmel rendelkezzen Magyarországon. Ők pedig – követve a törvényszerű utat – 2015-ben kijelentkeztek, lakcímük tehát csak egy hetes volt.

Ebből a szempontból az sem számít, hogy korábban huszonsok évig volt bejelentett magyarországi lakcímük. Az ügyet az 1997. évi LXXX. törvény 39. paragrafusa szabályozza, azon belül is a harmadik bekezdés, amely a Nemzeti Jogszabálytár adatai alapján utoljára 2013-ban, az azévi XCIII. törvénnyel módosult. A kérdéses előírás azonban már a törvény eredeti szövegében is benne volt, bár 2007-ben kikerült a szövegből, hogy aztán 2009-ben visszakerüljön. 

Egyetlen lehetséges út maradt tehát O. és B. előtt: különmegállapodást lehet kötni az OEP-pel, ez pedig azt jelenti, hogy ötvenötezer forintot kell fizetniük havonta, ami két emberre számolva máris száztízezer forintot jelent. Ezzel nagyjából ugyanott vannak, mintha csak ezért alapítanának valamilyen KATA-s céget, és fizetnék a havi ötvenezer forintot.