A bolsevizmus olyan ideológia volt, amely úgy ígért földi mennyországot, hogy megtagadta Istent – ám ezzel az embert is megtagadta. Legalábbis megtagadta az ember egyetemességét: a kommunizmus szerint nincsenek univerzális emberi értékek, csak osztálytudat, osztályérdek, sajátos osztályerkölcs – mondta.
Trócsányi László arról beszélt: a sztálini rendszer nem egyszerűen a jogállamisággal szakított, hanem az egyéni felelősség elvével, az európai és egyetemes emberi civilizációnak egyik alapvető vívmányával. Emlékeztetett, hogy a szovjet büntetőtörvénykönyv 1934 után külön tényállásként rögzítette, ha valaki „a nép ellenségének családtagja” volt.
Ez a megfélemlítés új fokozatát jelentette. Az embert már a saját családja sem védhette meg – mondta, utalva arra, hogy a szovjet úttörők elé olyan gyereket állították példaként, aki saját édesapját tagadta meg és jelentette fel, mert kulák volt. Emlékeztetve arra, hogy az alaptörvény nemzeti hitvallása kimondja: „tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését”.