A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
A visszaemlékezések (Presser és a többieké) nem egy jópofa, laza csávót, hanem egy pofátlan, az ígéretet és az adott szót semmibe vevő, gátlástalan, lelkiismeretlen embert írnak le. Most ítt nem írok példákat, de a lazaság az nem egyenlő a másik semmibevételével.
Zeneileg középszerű volt, távol a Mel Collins, Ian McDonald vagy Dave Jaxon szintű zseniális szaxofonosoktól.
Nekem senkim se volt ez a drága zenész , másoknak biztos nagy veszteség, de ,hogy a bulvár meg nem bulvár újságok , "most eresztik le a koporsót" szalagcímmel írjanak róla, na az nem tetszik , hát ki volt ő , még a csermanek jancsi temetését se közvetítették élőben , hál istennek!