A védőbeszéd szerint a vádlott a székházostromra utalást nem fenyegetésnek, hanem figyelmeztetésnek szánta. Csak azt kérte a biztonsági őröktől, ami a munkaköri kötelességük: értesítsenek bizonyos személyeket. Jelentős érdeksérelem senkit nem ért és a vádlott egyébként is önként abbahagyta cselekményét.
Toroczkai László az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy bűncselekményt nem követett el, csak alapvető demokratikus jogaival élt, illetve aggodalmait árulta el a biztonsági őröknek. Senkit nem akart bántani, a rendőrökkel nem került konfliktusba, és a maga kérte meg a tömeget, hogy vonuljon el.
A vádlott szóvá tette, hogy a nyomozóhatóság korábban megszüntette az eljárást, amely csak az ügyészség miatt folytatódott. Az ügyészség fellépését „izzadságszagúnak” minősítette, és azt mondta: koncepciós ügyről van szó.
Miként került oda a tömeg?
A bíró szerint a történtek egyik lényeges momentuma, hogy miként került a tömeg a Bank Centerbe. Mivel a vádlott vezette az embereket, a tömeg az ő eszköze volt fenyegetésének nyomatékosításakor. A bíró kiemelte, a fenyegetés alkalmas volt arra, hogy az őrökben félelmet keltsen, és mindenképpen jogellenes volt, hiszen rendbontást helyezett kilátásba. Az önkéntes elállás a bíró szerint fel sem merülhet, hisz a rendőrök kiérkezése szakította félbe az eseményeket.