„Félt a kutyáktól, de Bogáncsot szerette…” – lappangó Fekete István-kéziratok kerültek elő

Amikor a héten megcsörrent a telefon és Jánó Christopher volt a vonalban, szinte biztosak voltunk benne, hogy az ügyvéd a Bora Bora-ügy fejleményeit kívánja megosztani a Mandinerrel, hiszen a férj ügyvédje mind a mai napig. Jó ideje elengedtük a sztorit, hadd tegye a dolgát az igazságszolgáltatás, de Jánó segítségével mégiscsak mi rántottuk le a leplet arról, milyen eszközökkel befolyásolta a Nyíri család a magyar közvéleményt az ügyben éveken át.

Jánó azonban most egy szót sem szólt a perről. Teljesen más témában, hallható izgatottsággal telefonált és rögtön mesélni kezdte, mit talált otthon a „sublótban”: az egyik legolvasottabb, kiadásait tekintve Jókaival vetekedő írónk, Fekete István eredeti szövegeit régi, megsárgult lapokon.

Felkerekedtünk tehát Jánó első kerületi, a Batthyány tér közelében lévő lakása felé, hogy szemügyre vegyük a „sublótot” és annak tartalmát. Valójában gyönyörű, intarziás szekreter ez, első blikkre 19. századira tippeljük. Az idő meg is látszik rajta: szerencsére. Éppen ennek köszönhető most a felfedezés.

Jánó ugyanis megismert nemrégiben egy jó restaurátort, s úgy döntött: ha már itt ez a csodás bútor, megérdemelné, hogy visszakapja eredeti fényét, szépségét. Emiatt aztán elkezdte kipakolni a talán évtizedek óta érintetlen fiókokat. Régi iratokat szedett elő szép sorjában, s amikor a felső fiók alján a zsírpapírhoz ért, amellyel régen szokás volt kibélelni a bútorokat, érezte: az alatt is púposodik még valami.

Sárgás-barnás, géppel írt, kézzel javított szövegek voltak. „Írta: Fekete István”. Az egyik, a Szeptember című jól ismert, sokat idézett szöveg, de előkerült egy „Megtisztult emlékek” című visszaemlékezés a göllei kisiskolás évekre, valamint egy 160 oldalas, Tavasz című írás. Utóbbiról csak gyaníthatjuk egyelőre, hogy Fekete István munkája; főleg, hogy a fiókból húgának, Fekete Annának több írása is előkerült most. Ezek sem érdektelenek: szintén megsárgult lapok, géppel írva, köztük egy olyan visszaemlékezés, amelyben gyerekkoruk pillanatait idézi meg és bátyja, István csínytevéseit is részletesen elbeszéli. Ezen túl előkerültek még fotók és képeslapok egy bizonyos „Tupitól” – ez Fekete István lányának, Editnek a beceneve volt.

De mégis hogyan kerültek ezek a kincsek a sublótba, s főleg: hogyan került a sublót a Kanadában született, Magyarországra csak húsz éve költözött ügyvéd lakásába?

A történet kalandos, s szerepe van benne jócskán a véletlennek is. Jánó kisgyerek korában az emigráns magyarok körében – amilyenek szülei is voltak – szokás volt Magyarországról fogadni valakit, aki foglalkozik a gyerekkel. A nyolcvanas évek elején így került hozzájuk Kanadába Bözsi, azaz Bruckner Erzsébet – korábban ő már Amerikában is felügyelt mások gyerekeire, még korábban pedig a Fekete család cselédje volt. Bözsi aztán 1983-ban visszatért Magyarországra, s újra Fekete Anna szolgálatába állt – habár akkor már nem használták a cseléd szót. Feketéék akkor már régen, a negyvenes évek óta laktak a Batthyány térhez közeli nagypolgári lakásban, bőven volt hely benne Bözsinek is.

Hamarosan túl sok is lett a hely – Fekete Anna a nyolcvanas évek végén meghalt, Bözsi pedig egyedül maradt a lakásban. Aztán egyszer csak, a kilencvenes évek elején a Batthyány utcán sétálva összefutott Jánó Christopher édesanyjával. Fecci Gizella nem sokkal az első szabad választások után döntött úgy, hogy hazaköltözik Kanadából. Éppen elkezdődött a „tanácsi” lakások privatizációja, s mivel Bözsinek pénze még a lakás fenntartására is szűkösen volt, nemhogy a megvételére, adta magát a megoldás: Gizella megveszi az ingatlant, de Bözsi is ott lakhat, amíg csak él. 1997-ig élt, egy évvel az után halt meg, hogy Jánó Christopher is Magyarországra költözött, így aztán az ügyvédnek felnőtt korából is vannak róla emlékei. „Nagyon kedves, őszinte idős hölgy volt. Rettenetesen félt a kutyáktól, de Bogáncsot szerette. Igen, azt a Bogáncsot. Minthogy a Fekete család cselédje volt, »személyesen« ismerte a kutyát, akit mindnyájan ismerünk Fekete István regényéből.”

A lakással együtt a bútorok is Bözsire, majd Gizellára hagyományozódtak, édesanyja néhány éve bekövetkezett halála után pedig Christopheré lett minden. Így került tehát hozzá a sublót, benne pedig a most meglelt kincsek.

S hogy mekkora a most fellelt írások értéke, jelentősége? Hamarosan ez is kiderül. Jánó ugyanis nem csak a Mandinert hívta izgatottan a felfedezés után, de az ajkai Fekete István Irodalmi Társaságot is tárcsázta. Amint elmondta a történetet, s hogy mi mindent talált, az izgalom gyorsan átterjedt a vonal másik végére, jövő héten tehát az irodalmi társaság egy Budapesten élő tagja elmegy Jánóhoz és felméri a találtak jelentőségét. Minthogy Tupi, aki apácaként élt, 2013-ban meghalt, ma Fekete Istvánnak egyetlen, az Egyesült Államokban élő fia van életben: vele az ajkaiak tartják is a kapcsolatot, s az úr, aki Jánót meglátogatja majd, utóbbinak régi barátja is.

„Nyilván nem az enyém, amit most megtaláltam. Fekete István fiáé és persze mindenkié. Eszem ágában sincs megtartani magamnak” – mondja Jánó Christopher, aki ezért – függetlenül attól, hogy jelentős vagy csak érdekes, sokat ér vagy keveset – a társaságnak adományozza a fellelt papírokat, fotókat és dokumentumokat.