Magyarországon túl kicsi a merítési háló egy új elit kialakulásához, az elitváltást ezért néhány cserével és pár mezváltott játékossal tudjuk le – jelentette ki Feledy Botond, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora, aki Ungváry Krisztián történésszel értékelte a magyar elit elmúlt száz évét és lehetőségeit az Elit 2020 konferencián.
„Az elittel szembeni kritika csak önkritika lehet. Amikor kívülről érkezik a bírálat, az a forradalom, amely akasztással végződik” – jelentette ki Ungváry Krisztián a hétvégi Elit 2020 Konferencián.
A mai elit elmúlt száz évét, az elitváltás esélyeit Kolozsi Ádám moderálásával Ungváry Krisztián történész és Feledy Botond, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora vitatta meg a Moholy–Nagy Művészeti Egyetemen.
Fárasztó az önkritika
Feledy Botond szintén az önkritika fontosságát hangsúlyozta. Mivel azonban ez fárasztó folyamat, az elit nem szívesen végzi el – vélte. Ahogy fogalmazott: az elit keresztje, hogy folyamatosan fel kell tennie olyan kérdéseket, amelyek által saját magát és értékrendjét kérdőjelezi meg. Ám legyen bármilyen kimerítő is a belső kritika, az egészséges, termékeny vitát szül. Nem így a rendszeren kívülről érkező bírálat, „melynek végén az Európai Parlament elé visszük a bajainkat vagy bevetjük az atomfegyvert.” Ezek szerinte semmi jóra nem vezetnek.
Ungváry Krisztián szerint azért sem szerencsés kívülről bírálni az elitet, mert az nem lehet rosszabb, mint mi magunk vagyunk. „Mindenki olyan elitet kap, mint amilyet megérdemel.”
Nincs lehetőség elitcserére
Noha sokan más véleményen vannak; a huszadik század elitje sem volt sokkal sikeresebb, mint a mai – vélte Ungváry Krisztián. Ugyan a két világháború között az ország gazdasági sikereket ért el, az akkori elit sem tudta bővíteni sorait. A további bővülést ráadásul a zsidótörvények is akadályozták. Inkább a korlátozott lehetőségek – s nem is feltétlen az antiszemitizmus – kényszerítették rá Nobel-díjas tudósainkat már akkor is, hogy külföldre menjenek. „Ez pedig mindig is így volt és így lesz.”
A kiutazási hullám megnehezíti a magyarok dolgát – értett egyet Feledy Botond is. Szerinte ugyanis a magyar elit egy része külföldre távozott, a visszaáramlás azonban még nem indult meg. Így elitcserére nincs lehetőség, mert túl kicsi a merítési háló. „Egy-egy cserét, valamint pár mezváltott játékos felküldünk a pályára”, így zajlik a látszólagos elitváltás nálunk – vonta le a nem túl derűs konzekvenciát Feledy Botond.
***
Fotó: Kincses Gyula.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Komoly dolguk akadt a tűzszerészeknek.
A legkevesebbet dolgozó EP-képviselők közt négy magyar, mind a négy tiszás.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Hajmeresztő elmélettel állt elő Szergej Lavrov.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 70. rész.
Johann Wadephul szerint Ukrajna győzelme az egyetlen elfogadható opció a NATO számára.
