Más országoknak, például Új-Zélandnak, Kanadának, az Egyesült Államoknak, Bulgáriának, Görögországnak és Spanyolországnak is van hasonló programja, a magyar konstrukció ugyanakkor hungarikumnak számít: a kötvényt csak és kizárólag közvetítő cégeken keresztül lehet lejegyezni. Jelenleg hat ilyen vállalkozás kapott engedélyt, amelyek egy kivételével offshore helyszíneknek nevezett országokban vannak bejegyezve, mint a Kajmán-szigetek, Liechtenstein, Málta és Ciprus.
A nemzetközi kötvénypiacokon is furcsának tűnhet, hogy miért adóparadicsomokban bejegyzett cégek értékesítik a bizalom bástyájának számító állampapírokat, ellenőrizhetetlen tulajdonosi háttérrel, és fegyelmezetlen adófizetési morállal felvértezve. Az is beszédes, hogy a cégek többsége az Országgyűlés még Rogán Antal vezette gazdasági bizottságától kapott forgalmazási engedélyt. Pályázat természetesen nem volt meghirdetve, a vállalkozók »saját maguk jelentkeztek a programra«.
Sőt, ha nem sikerült valamilyen igazolást idejében beszerezni, Rogán Antal még azt a szívességet is megtette, hogy visszadátumoztatta a dokumentumokat, ahogyan ez két liechtensteini cég esetében történt. Nagy tétje van a letelepedési üzletnek, hiszen egy darab kötvény értékesítéséből 23–27 millió forint bevétel származhat. A közvetítő cégek ugyanis 14–18 millió forintos díjat számítanak fel ügyletenként. De ők kebelezik be a kamatot is, amit mi, adófizetők állunk. Ez állampapíronként mintegy 9 millió forintot kóstál. A program 2013-as indulása óta 3538 külföldi vásárolt, vagyis a Rogánhoz és Habonyhoz köthető közvetítők 81–97 milliárd forintot profitálhattak. Így már érthető, miből finanszírozza a miniszteri tanácsadó a luxuséletmódját.”