Szóval tüntetünk

„Mindnyájunknak megvannak a politikai nézetei, elképzelései, kinek sarkosabb, kinek kevésbé sarkos. De megtanultuk, hogy olyan közegben mozgunk, ahol a politikát kiszűrjük a rendszerből, és a habzó szájú kommentárokat tanárként nem engedhetjük meg magunknak. Éppen ezért jöttek sokan közülünk zavarba, és érezték kellemetlenül magukat a felszólalók némelyikét hallgatva. Hiszen mi tanárként voltunk itt jelen, nem magánemberként. A szakmáért, mely nem viszi be az iskola falai közé a politikát, s hiszi, hogy a politikának sem szabad betörnie az iskola falai közé, s hogy mindez valami másról szól. Nem szeretünk mocskosfideszezni, nem szeretünk hazaárulózni, nem szeretünk aljasgyávázni, mert ez nem méltó. Mint ahogy nem méltó a demagógia sem, mely a beszédek többségét jellemezte. Ennél azért többre számítottunk. (...)