Tanfelügyelet: az ingyen túlórázás és értelmetlen bürokrácia netovábbja

A tanfelügyelő egy napja

Képzelje el a következőt: kora este elbúcsúzik családjától és vonatra száll Budapesten, mivel péntek reggel nyolckor jelenése van egy soproni iskolában, ahol tanfelügyeleti feladatot kell ellátnia. Eddigre már átnézte a látogatandó pedagógus kolléga portfolióját, az iskola pedagógiai programját, SZMSZ-ét, a kérdőíves (önértékelési, szülői, munkatársi) felmérések összesítését, az adott intézménynek a pedagógussal szemben megfogalmazott elvárásait. Vesz magának a boltban vacsorának és reggelinek valót, egy olcsó hotelben száll meg.

Másnap reggel legkésőbb hét körül találkozik az úgyszintén tanfelügyelő, azaz szakértő kollégájával, majd az iskolába érve megismerkedik az aznap ellenőrizendő tanárral és a nevelőtestülettel. Beszélgetnek egy kicsit, nyolctól az ellenőrizendő kollégájának két órájára beül, majd megbeszélik mindezt. Megtekinti a kolléga tanmenetét; az adott tanítási egységre vonatkozó dokumentációját; az egyéni fejlesztési terveket, tanórán kívüli programterveket; osztálynaplót és egyéb foglalkozási naplókat; a tanulói füzeteket, produktumokat. Ezután felvesz vele és az iskola egyik vezetőjével egy-egy interjút – egy 17 oldalas kérdőív alapján. Szakértő kollégájával értékelik a látottakat, majd jegyzőkönyvet ír, dokumentumokat nyomtat, szkennel, adatokat adminisztrál. 

Jó esetben délután hat körül kilép az iskola kapuján, útnak indul Budapestre, és péntek este tíz-tizenegy körül már újra együtt lehet a családjával. Otthon feltölti a jegyzőkönyvét, majd kitölti az értékelő lapot, megjelöli a kiemelkedő és fejleszthető területeket, majd várja, hogy kollégája jóváhagyja a már korábban közösen megbeszélt értékelést.

Ha ez megtörtént, lezárult a folyamat. Ha nem, újra egyeztetniük kell, míg egyetértésre nem jutnak. Erre 15 nap áll rendelkezésükre, de sietniük kell, mert nagy valószínűséggel a következő héten újabb helyszínre delegálja őket az Oktatási Hivatal, s azt a látogatást is elő kell készíteniük. Mindezt önnek nyolc óra munkaként számolják el, viszont a saját iskolájában lehet, hogy neheztelnek önre emiatt a tanárkollégái.

Mi ez az egész?

A tanfelügyelet önmagában jó ötlet – vélekednek lapunknak a pedagógusok. Annak ellenére is, hogy a rendszerváltás előttről nincs jó emlékük azoknak, akik átéltek akkori szakfelügyeleti ellenőrzést, ami rettegésben tartotta a pedagógusokat, mivel nem pusztán a pedagógiai munkát figyelték, hanem a pártállami hűség is gyakran szempont volt egy-egy túlbuzgó szakfelügyelő esetében.

A tanfelügyeletet – kissé más formában – az Orbán-kormány élesztette újjá 2010 után. Feladata az, hogy külső visszajelzést nyújtson a pedagógusok és az oktatási intézmények működésével kapcsolatban a minőség biztosítása érdekében. Az Orbán-kormány mindezt a pedagógus életpályával együtt vezette be. Eszerint több kategóriába sorolják a tanárokat: gyakornoknak, „ped1”-be és „ped2”-be, ahogy az érintettek nevezik, ezután pedig nem kötelező módon jön a mesterpedagógusi vagy kutatótanári minősítés – utóbbihoz rendszeresen publikálni kell tudományos eredményeket.

A frissen végzetteknek mentortanár melletti két évnyi gyakornokság után kötelező jelentkezniük a ped1-es minősítésért; ami ha nem sikerül, újabb két év áll rendelkezésükre – majd ha az sem, akkor kaphatnak megint két új évet, de azt már másik intézményben kell eltölteniük.

Ugyanez a procedúra a ped2-es minősítés esetében, ahova hat év után lehetséges, majd kilenc év után kötelező jelentkezni. A mesterpedagógusi és kutatótanári minősítés azonban opcionális, viszont utóbbi csak a pedagógusok 1 százaléka lehet.

A  szakértők feladata egyrészt ezen minősítések elvégzése, másrészt ezektől függetlenül a tanfelügyelet ellátása. Ehhez járul az intézményvezetők és harmadikként majd az intézmények ellenőrzése is – amely a pedagógiai program megfelelő végrehajtására koncentrál elsősorban, de összegezni kell hozzá az adott iskola tanárainak anyagait is.

Feszültség a tanári karban

Tanfelügyeletet ellátó és minősítést végző szakértő csak az lehet, aki mesterpedagógusi fokozattal rendelkezik. Ezért az életpálya-modell bevezetésekor megadott szempontok alapján kiválasztották azokat a pedagógusokat, akiknek elég tapasztalata és színvonalas munkája volt ezen feladatkör ellátásához és a mesterpedagógusi fokozathoz. Ezután tanfolyamra kellett menniük, amelynek végén vizsga gyanánt egymást „tanfelügyelték” felvételen rögzített óráik ellenőrzésével, majd pedig minősítették. Ezt a szakértői munkát pedig az Oktatási Hivatal ellenőrei felügyelték. Azaz a szakértőjelölteket duplán ellenőrizték.

Ezután indulhatott a munka. A minősítési és tanfelügyeleti rendszer viszont már a kezdetektől létszámhiánnyal küszködött: eredetileg ötezer munkatársat szerettek volna az OH-nál három tanfolyamon kiképezni; majd a nyolcadik tanfolyam befejeztével, 2015 decemberében sikerült elérni a kívánt létszámot. Megkerestük az Oktatási Hivatalt, tájékoztatásuk szerint 5065 szakértőjük van, s kérdésünkre hozzátették:  közülük „a jogszabály szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt jelentő életkort 447 fő éri el öt éven belül (2021-ig)”.

Emellett más problémák is adódtak. A mesterpedagógusoknak több fizetés jár az alacsonyabb besorolásúaknál, ám ha szakértők is egyben, akkor jár nekik hetente egy szabadnap és 26 helyett csak 18 óra megtartását kell vállalniuk – amit egymásra vetítve megkapjuk, hogy gyakorlatilag heti nyolc óra áll rendelkezésükre a tanfelügyeleti feladatok ellátására. Egy tanári kar sem rajong viszont azért, ha valamely tagjának kevesebb lesz az óraszáma, hiszen azt szét kell osztani a többiek között, így a tanfelügyeleti munka vállalása kiválthat kisebb-nagyobb feszültséget a tantestületekben.

Állandóan változó szabályok

A szakértőnek alapvetően az Oktatási Hivatal utalja ki a munkát. Ők mondják meg neki, melyik héten hová kell mennie, ha kell. Eleinte a szabályozás azt írta elő, hogy lakhelye 50 kilométeres körzetében kap megbízásokat, majd később ezt 100 kilométerre változtatták, de ez a gyakorlatban akár 200 kilométert is jelenthet. Simán leküldenek valaki Budapestről Sopronba vagy a déli határhoz. Vannak összeférhetetlenségi szabályok is: azt az iskolát például nem ellenőrizhetik, amiben a házastársunk tanít vagy tanított két évvel ezelőttig. 

A hivatal így magyarázta a szakértők messzire küldését: „amikor egy összerendelésnél a kötelező, jogszabályban előírt szabályok szerint kell az összerendeléseket elvégezni, a távolsággal kapcsolatos szempontok hátrébb sorolódhatnak. A kirendelési távolságok csökkentését az Oktatási Hivatal többek közt a szakértői kapacitások területi kiegyensúlyozásával tervezi mérsékelni.”

A tanfelügyeletért alkalmanként eredetileg tízezer forint költségtérítés járt. Most a benyújtott számlák alapján térítik meg a költségeket, de az OH-nak felülvizsgálati joga lett, azaz visszadobhatják a számlákat, mondván, az adott költség nem indokolt.

A szakértői utazáshoz tömegközlekedést vehetünk igénybe, esetleg saját autónkat vagy házastársunk autóját használhatjuk. A legajánlatosabb a tömegközlekedés, abba tud az Oktatási Hivatal a legkevésbé belekötni, ha ugyanis autóval mennek, de a vasút vagy a busz olcsóbb, gyakran visszadobják a benzinszámlát. Annak ellenére így van ez, hogy a hazai viszonyok közt sok helyre lehetetlen időben lejutni és onnan időben visszajutni a családunkhoz vonattal vagy busszal. A vasúton és buszon nem lehet igénybe venni a pedagógusigazolvánnyal járó 50 százalékos kedvezményt, áfás számlát ugyanis csak teljes árú jegyre adnak – ez persze végső soron nem a szakértőknek, hanem a hivatalnak pluszköltség.

A felkészülés azonban már korábban kezdődik. A minősítés előtt harminc, a tanfelügyelet előtt tizenöt nappal az Oktatási Hivatal informatikai rendszerében át kell néznie a szakértőnek a meglátogatandó kolléga teljes, 90-160 oldalas portfólióját – amelybe beletartozik többek között a szakmai életút, az önértékelés, a tanterv, az óravázlatok, egyéb tevékenységek ismertetése, stb. –, s azt értékelnie kell 77 indikátor alapján, a meglévő hiányosságokat pedig minősítés esetén pótoltatnia kell.

Tanfelügyelés egy pont nulla

Ha a szakértők tanfelügyeleti megbízást kaptak, akkor a bevezetőben felvázolt feladatokat otthon elvégzik, mely legalább 15 órát vesz igénybe. A helyszínre érkezve a meglátogatandó órák előtt bemutatkoznak a nevelőtestületnek, majd megbeszélést tartanak a tanárral (egy óra). Ezután figyelmesen végigülik két óráját (dupla tanfelügyelet esetén négy órát látogatnak meg – 2-4 óra). Ezután kb. egy órát vesz igénybe (pedagógusonként) az órák megbeszélése (1-2 óra). Elkészítik az interjút a pedagógussal, ez megint kb. egy óra, majd az intézmény egyik vezetőjével, ami ugyancsak ennyi (2 óra).

Mindezeket figyelembe véve a helyszíni munka 9-16 órát vesz igénybe úgy, hogy közben nem tartottak szünetet a szakértők, nem kávéztak, nem cigiztek, nem mentek ki vécére és nem vették elő a szendvicsüket sem. Előtte pedig otthon már eltöltöttek 15 órát az előzetes felkészüléssel. Az összesen 24-31 óra.

Tanfelügyelés kettő pont nulla

Ha a szakértők minősítési megbízást kapnak, a szakértők az intézményben 7-15 órát töltenek el. De még előzetesen áttekintik a kolléga portfolióját, ami 90-160 oldal is lehet, amit értékelnek úgy, hogy mind a 77 indikátor többszörösen megkeresik a dokumentumokban, külön-külön kijelölik, majd pontozzák azokat. Azokkal az indikátorokkal kapcsolatban, melyekre nem találtak elegendő megfeleltetést, kérdéseket fogalmaznak meg, amit az elnök elküld a minősítendő pedagógus számára. Felveszik a kapcsolatot az intézményi delegálttal és a kollégával. Az elnöknek jelölt szakértő, ha kell kiegészítéseket vagy javításokat kér a pedagógustól (pl.: személyiségi jogokat sértő megjelenések: fényképek, nevek törlése). Egyeztetnek egymással. Az otthoni munka egy minősítés esetén legalább tíz óra. 

Mindezek után, a minősítés napján az első látogatandó óra előtt egy órával megérkeznek az iskolába és megismerkednek minősítendő kollégájukkal és az intézményi delegálttal. Ezt követően meglátogatják a kolléga két óráját (2 óra). Megtartják az óramegbeszélést (1 óra), majd a portfolióvédést (1 óra). Ezt követően újra áttekintik a portfolió értékelését (pedagógusonként fél óra). A szakos szakértő értékeli az órát mind a 77 indikátor szerint, amely kb. fél órát vesz igénybe. Ezt követi az adminisztráció (nyomtatás, aláírások, szkennelés, az adatok feltöltése a központi adatbázisba). Ha az intézmény jól felszerelt, a munkaidő kb. fél-egy óra, de ha a felszereltség gyenge, ez a folyamat akár több órát is igénybe vehet (laponkénti szkennelés, összefűzés egy dokumentumba). 

Ha egyszerre két pedagógus minősítése zajlik, akkor a helyszíni munkaidő 5,5-6 órával növekszik meg. Összesen viszont az otthoni munkával együtt 17-25 óra ment el, nyolc órányi bérért. Mindezt évente 25 alkalommal kell elvégezni. Az értékelés adatait pedig öt évig tárolnia kell a felügyelőnek, úgy is, hogy egyébként kötelező feltölteni az OH rendszerébe.

De mi az a POK?

Az is gyakran előfordul, hogy olyan akut problémával kerül szembe a szakértő, amivel kapcsolatban nincs kompetenciája. Ilyen esetekre már kérték, hogy hozzon létre az OH egy forródrótot, azonnali segítségkérés nyújtására. Ez azonban nem történt meg. A hivatal a megkeresett tanárok szerint személytelenül és nagyképűen kommunikál, a kérdésekre a válaszokat két-három héten belül küldik. 

Rákérdeztünk a hivatalnál a forródrót problémájára, s ott azzal válaszoltak, hogy épp az ilyen kérdések kezelése, a rájuk való válaszadás „az Oktatási Hivatal szervezeti egységei, a területileg illetékes pedagógiai oktatási központok (POK) feladata”; épp azért, mert a POK-ok munkatársai jártasak a helyi viszonyokban, ők ismerik személyesen a szakértőket. Hozzátették: „amennyiben a POK-ok részéről, vagy a központban felmerül a jelenleginél gyorsabb és hatékonyabb, »azonnal hívható forródrót« létesítésének igénye, akkor meg fogjuk oldani a feladatot”.  

Saját laptop kell

Amíg az elmúlt évben minden látogatásért tízezer forintot fizetett papíron a hivatal – ezt a szakértők mindmáig nem kapták hiánytalanul kézhez –, addig idén már ugyanennyi összegben, de csak számlával igazolt és a hivatal által jóváhagyott kiadásaikat térítik meg, amelyek eléggé szűkre szabottak (utazás, szállás). Például a szakértőknek saját laptoppal kell rendelkezniük. A hivatal sem ezen feladatokhoz szükséges eszközök beszerzéséhez, működtetéséhez, sem amortizációjukból származó költségekhez nem járul hozzá.

Mindebből az következik, hogy a tanfelügyelők gyakorlatilag ingyen dolgoznak. Ez fokozottan igaz az igazgatók és helyetteseik esetében, mivel a munkaidő-kedvezmény fogalma az ő esetükben nem értelmezhető, nekik ugyanis munkaköri kötelességük a folyamatos rendelkezésre állás.

Ezt a munkát lehet végezni nyugdíjazás után is még öt évig, de ilyen feltételekkel aligha fogja vállalni bárki is. Akiknek azonban még sok van hátra a nyugdíjig, azokat gyakorlatilag megzsarolta az Oktatási Hivatal: hiába nem kötelező a mesterpedagógusi minősítés esetében szakértőséget vállalni és számos más opció is a mesterpedagógusok rendelkezésére áll, a hivatal már a kezdetektől visszaminősítéssel fenyegette azokat, akik nem vállalják tovább a szakértőséget. 

A szakértőkkel az idei szerződést is úgy íratták alá, hogy tavalyi járandóságukat nem fizették ki. Forrásaink maximum azt tartanák jogosnak, ha a folyamatosan változó szabályok és a pluszmunka miatt a szakértőséggel felhagyó tanárokkal kifizettetnék a mesterpedagógusi minősítésük árát, de a mesterpedagógusi cím megvonása esetén akár a próbapert is elképzelhetőnek tartják.

Minimális könnyítések

Az Oktatásügyi Hivatal a szakértőket épp cikkünk megszületése közben, február elején tájékoztatta arról, hogy csökkennek az adminisztratív terheik. Eszerint minden pedagógust csak három évente ellenőriznek, továbbá „tanfelügyeleti látogatás ütemezését és tartalmát összefoglaló forgatókönyv elkészítése, az informatikai felületre való feltöltése nem szükséges”.

A jegyzőkönyv adatgyűjtő lap lett, amelynek könnyebb, lazább a kezelése; a hivatal informatikai rendszerébe pedig egy rövidebb és egyszerűbb jegyzőkönyvet kell feltölteni; végül az interjú kérdéseinek számát belátása szerint csökkentheti a felügyeletet, minősítést végző szakértő. 

Mindent összegezve

a tanfelügyeletet, pedagógusi minősítést végző szakértőknek nem pusztán az a problémájuk, hogy nem fizették ki őket és egyesek érzése szerint megzsarolták őket. A mindennapi munkájukban problémát okoz a hihetetlen mennyiségű adminisztráció, az életszerűtlen megoldások, a rengeteg túlóra és a tanári karokon belüli feszültségek is, amelyek az ő távollétükből fakadnak, végül az Oktatási Hivatal kekeckedése az utazási költségeikkel kapcsolatban.

Ezekre várnak megoldást, melynek egy része emberi hozzáállás kérdése, mások viszont rendszerszintű változtatást igényelnek.