Imádok magyarokkal dolgozni

„Voltál már Magyarországon?

Nem még soha, pedig vicces módon az elmúlt években magyarokkal élek együtt, hiszen magyar a házvezetőnőm és a férje is. Odavannak Budapestért meg a régi magyar kajákért, mindig lelkesednek, úgyhogy el is döntöttem, hogy elmegyek Budapestre velük meg a gyerekekkel, ha az étterem megnyílt, és kicsit lenyugodtak a dolgok. Az éttermeimben is nagyon sok magyar dolgozik egyébként.

Igen, találkoztam néhánnyal tegnap én is.

Imádok magyarokkal dolgozni! Ha sikerül felvenni egy magyart, munkaadóként mindig azt gondolom, hogy jól járunk, mert sokat dolgoznak, de intelligensek is. És ezt teljesen őszintén mondom, teljesen őszintén. Nem csak azért, mert most itt beszélgetünk! (...)

Tudom, hogy nagyon régóta harcolsz az iskolai étkezés megreformálásáért és egészségesebbé tételéért. Ennek lett eredménye Angliában?

Rengeteg siker és nagyon sok eredmény lett. Ami tíz évvel ezelőtt még normális volt, ma már nem normális. Most sem tökéletes minden, de azért nagyot léptünk előre. Tizenegy évvel ezelőtt nem voltak előírások az angol iskolában az ételekre, semmi. De a kutyakajára persze volt, a kutyáknak nem lehet bármit adni! Az volt tehát a helyzet, legalábbis törvényileg, hogy az emberek jobban törődtek a kutyájuk, mint a gyerekük egészségével.

Negyven évig nem nyúltak a gyermekétkeztetéshez, azóta egymilliárd fontnyi összeget tettek a iskolai étkezési rendszerbe, szilárd előírások és szabályozások vannak, több a szakács, jobbak az eszközök. Végre sokkal több pénzt költ a kormány egy gyerek étkeztetésére, miközben sokkal több helyi élelmiszert használunk, hogy elkerüljük a pazarlást. Rengeteg iskolában sokkal jobb az étel, de az iskolák negyven százaléka még mindig küzd. Nem könnyű dolog, hiszen a menzák a legforgalmasabb éttermek az országban, kétezer embert etetnek meg 45 perc alatt. Nagyon nehéz ezt jól csinálni, ha egy étterem séfjét betennék egy iskolai menzára főzni, napokig csak bőgne, ez a legnehezebb melók egyike. De úgy tűnik most végre bevezeti a kormány cukoradót is, ami tovább javíthat a helyzeten. (Sugar tax, azaz cukoradó, nálunk chipsadónak hívják, hivatalos neve népegészségügyi termékadó – KGY.) Úgy tudom, hogy Magyarországon is van ilyen adó.

Igen, van. Te hiszel ebben az adóban?

Igen. Nem tökéletes, de hát semmi sem az. De a kormánynak akkor is meg kell könnyíteni a gyerekeknek az egészségesebb ételek elérését, és egy kicsit meg kell nehezíteni, hogy hozzájussanak a szarhoz. Mire egy gyerek kétéves lesz, már mindenhonnan bombázzák az egészségtelen ételekkel, nekem úgy tűnik, Magyarország legalább felismerte a problémát, és garantálom neked, hogy ezt mindenki követni fogja, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne tegyük.

Szerintem Magyarország nagyon különleges helyzetben van, mert nagyon sok még a természetes vegyszermentes, GMO-mentes, nem szennyezett terület. Rengeteg nagyon jó alapanyag van, tudom, mert látom, rengeteg magyar szakácskönyvem van, és ugyan nem tudom elolvasni őket, de látom a képeket, és látom, hogy fantasztikus dolgokat lehet belőle kihozni. És szerintem fontos dolog, hogy Magyarországon valaki mégiscsak foglalkozik az egészséges táplálkozással, mégiscsak bevezették a chipsadót. Persze fogalmam sincs, hova megy a pénz, csak remélni tudom, hogy az oktatásba.

Nem igazán.

Pedig az ilyen adókból befolyt pénznek nem a politikusok zsebébe kellene menni, hanem az egészséges táplálkozáshoz kapcsolódó oktatási programokba. (...)

Ismersz bármilyen magyar kaját?

Jöhetnék ilyen klisékkel, mint gulyás meg a paprika, amit egyébként nagyon szeretek, de mint mondtam, nagyon sok magyar szakácskönyvem van, és nagyon sokat nézegettem őket – úgy érzem, teljes egészében értem ezt a konyhát. Mint ahogyan egy idegen nyelvet megért az ember. Értem az egész filozófiát mögötte, és tényleg alig várom, hogy megkóstolhassak néhány nagyon eredeti, hagyományos dolgot.

Régebben azt mondtad, hogy az összes könyvedet egyedül írod. Tényleg van még erre időd?

A legutolsó apró, kicsi szóig. Sőt a legújabb könyvemhez a képeket is én fotóztam. Soha nem változtatnék ezen. Mindent száz százalékig én csinálok, máshogy nem érdemes. Akkor elkezd szétesni az egész.”