Jaj de jó, hát mi is nagyon szerettünk volna már rég táblát állítani! – Kétnyelvű tábla Dunaszerdahelyen

Épp állítják a derék arcok a dunaszerdahelyi kétnyelvű közúti táblát a városi főút mellett, ami ugye egy nagydarab, több, mint száz kilós pléhcucc, kell a hordozgatásához alapból tíz ember. Megáll a csoport mellett a főúton egy fehér szalonterepjáró és kipattan két teljesen átlagos dunaszerdahelyi alak (+2 barátnő).

- Mit csináltok itt?

- Táblát állítunk.

- Jaj de jó, hát mi is nagyon szerettünk volna már rég táblát állítani! Beszállhatunk?

- Persze, gyertek.

Így került bele újabb négy ember a dunaszerdahelyi táblaállítók névsorába. Majd elhajtottak, de előtte még egy százeuróst belenyomtak az egyik munkaruhásunk kezébe, azzal, hogy szupportnak szánják a mozgalomnak és csak így tovább.

Pár perc múlva megjelentek a rendőrök és végigigazoltattak mindenkit. Nem különösebben szívóztak, de megbüntették azt az öt kocsit, ami szabálytalanul parkolt az út szélén, darabját húsz euróra. Így jött ki a dunaszerdahelyi második táblaállítás - nullszaldóból.