Nemnövekedés: utópia vagy új modell?

2016. augusztus 30. és szeptember 3. között Budapesten, a Budapesti Corvinus Egyetemen tartják az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Nemnövekedés Konferenciát. A konferenciával párhuzamosan kerül megrendezésre a Nemnövekedés Hét, amely városszerte jelentős rendezvényeket foglal magában, amelyen a szélesebb közönség is megismerkedhet a Nemnövekedés fogalmával és konkrét, gyakorlati kezdeményezéseivel.

A szervezők szerint a nemnövekedés nem kifejezetten mainstream áramlat, így szükség lenne arra, hogy a közbeszédben is megjelenjenek a témái. A nemnövekedés témaköréről csütörtökön Köves Alexandra jövőkutatással foglalkozó közgazdász tartott rövid ismertetést. Köves korábban tizenöt évig uniós fejlesztéspolitikai területen dolgozott: elmondása szerint az itt megtapasztalt problémák fordították az uralkodó áramlatok megkérdőjelezése felé.

Végesek a lehetőségek

Köves szerint a nemnövekedés egyszerre kutatási terület, mozgalom és adott esetben életmód: tehát elméleti és gyakorlati szinten is vizsgálja a véges lehetőségekkel rendelkező világban a növekedés korlátait, alternatíváit, amelyek igazságosabb társadalomhoz, egészségesebb környezethez vezethetnek. A nemnövekedés kutatói szerint a gazdasági növekedés a fejlett országokban elérte a társadalmi és ökológiai határokat és nem old meg minden problémát.

A nemnövekedés alapvetéseket igyekszik megkérdőjelezni, olyan fogalmakat újradefiniálni, mint a jólét/jóllét, fejlődés, munka, igazságosság, felelősség, szolidaritás, illetve a demokrácia. A kérdések között szerepel, hogy milyen az ember, hogyan ágyazódik be a gazdaság a társadalomba, és hogy a technikai fejlődéssel párhuzamosan hogyan alakul át a munkavállalás. A nemnövekedés kutatói úgy gondolják, hogy a gazdasági-társadalmi-környezeti válság mellé egy negyedik terület, a képviseleti demokrácia válsága is társul.

Jó értelemben vett utópia

A kérdések megfogalmazása mellett természetesen az alternatívák keresése is fontos terület: javaslatok születnek a nagy rendszerek átalakítására, az újraelosztás igazságosabbá tételére (ilyen például a feltétel nélküli alapjövedelem témaköre), az ökolokalizmus megteremtésére, a nemnövekedéshez szükséges csökkentési mechanizmusok megtervezésére, illetve az újrafelhasználás, újrahasznosítás témáira. Összességében tehát egy paradigmaváltási alternatíváról van szó, amely a jelenlegi mainstream keret megkérdőjeleződése, esetleg összeomlása esetén kerülhetne előtérbe.

Köves Alexandra szerint ez az irányzat egy jó értelemben vett utópiaként szolgál, hiszen könnyebb változtatni akkor, ha van valami kitűzött cél: a reális utópia befolyásolja a cselekvéseket.

A közgazdász ugyanakkor leszögezte azt is, hogy a nemnövekedés nem szól a technológiai fejlődés megállításáról, sem pedig általában véve a lemondásról vagy arról, hogy „vissza kéne menni a barlangba”. Ambiciózus célnak tűnik, de Köves egyébként a rendszerek teljes, gyökeres átstrukturálásáról beszél, ami a nemnövekedés propagálói szerint végbemehet alulról szerveződve, demokratikus úton is, de nem kizárt, hogy a paradigmaváltáshoz egy nagy összeomlás szükséges.

Az elméleti kutatások, megoldáskeresések mellett a gyakorlati megvalósítás témája is megjelenik: ezek elsősorban olyan alulról jövő, nemnövekedés által megfogalmazott célok irányába mutató kezdeményezéseket jelentenek, mint a közösségi kertek, a teherbicikli-hálózatot működtető Cargonomia, vagy az adott sajtóesemény gasztronómiai oldalát is kiszolgáló Házikó. Utóbbi cég vidékfejlesztési törekvéseit például catering-szolgáltatásokkal egybekötve igyekszik behozni a vidéki termelők termékeit a fővárosba.

A nyár végi-ősz eleji konferenciára ötszáz érdeklődőt várnak.