Martonyi: Az iszlám a harc civilizációja

Konferenciát szervezett az iszlám radikalizmus és a Nyugat viszonyrendszeréről a Danube Institute az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjával és a Professzorok Batthyány Körével együttműködésben. A rendezvényen magyar és nemzetközi szakértők az iszlám és egyáltalán, a korunk egyik legnagyobb kihívásáról értekeztek.

Frost: Magyarország bekerült az események középpontjába

Az esemény megnyitóján Gerald Frost, a Danube Institute igazgatója arról beszélt: az idei évben Magyarország is belekerült a Nyugat és az iszlám közötti konfliktus körüli események középpontjába a migrációs hullám nyomán. Ő maga beszélt a Keleti pályaudvarnál összegyűlt migránsokkal: sokan sokfélét mondtak az elindulásuk okairól, de Merkel meghívó szavaira, mint ígéretre sokan hivatkoztak. Frost szerint már most jelentős számú muszlim él Európában, csak Nagy-Britanniában 2,7 millió, Londonban félmillió, de Németországban és Franciaországban is további milliók élnek. A Danube Institute igazgatója szerint a nyolcvanas évekig nem is beszéltek az európai iszlámkérdésről Nagy-Britanniában, de most már nem lehet nem beszélni róla.

Visy Zsolt a Professzorok Batthyány Körének képviseletében arról beszélt: "Bárcsak ne kellene ilyen témájú konferenciát szervezni. Ha csak kivételes esetekben történne terrorcselekmény, és a világ békésebb volna!" De Visy szerint 2001 óta nagyot változott a világ, és azóta folyamatosan vizsgálni kell a terrorizmus és iszlamista radikalizmus okait és jelenségeit.

Martonyi: Az iszlám a harc civilizációja

A konferencia fő nyitóbeszédét Martonyi János volt magyar külügyminiszter tartotta meg. Martonyi szerint az emberiség jövője néhány alapkérdés megválaszolásától függ. Ezek közé tartozik a klímaváltozás, a szociális és gazdasági egyenlőtlenség, a tömegpusztító, nukleáris fegyverek ügye, a terrorizmus és a csak most beinduló globális migráció kihívásai. A külpolitikus úgy látja: beszélni kell a civilizációk találkozásából született konfliktusokról. Felemlegette Samuel Huntington sokat idézett, civilizációk összecsapásáról szóló művét. Martonyi szerint túl sokat kritizálták Huntingtont a művéért, pedig ő nem az összecsapást propagálta, csak leírta a helyzetet, keretet adott a világ értelmezéséhez.

Martonyi János úgy látja: a civilizációk különbségei az elmúlt 20-30 évben a globalizáció dacára csak tovább növekedtek, a konfliktusok valószínűsége növekszik. Az elkövetkező időben a kultúrák, civilizációk egymáshoz való viszonya lesz a meghatározó kérdés, amit az dönt majd el, milyen eredményre vezet az iszlámon belüli irányzatok egymás elleni küzdelme.Martonyi úgy látja: az iszlám civilizáció esetében egyszerűen nagyobb a konfliktus valószínűsége, mint más civilizációknál. A külpolitikus nagy és sokszínű civilizációnak tartja az iszlámot, amelynek különös ismertetőjegye, hogy itt a legerősebb az emberek elköteleződése a hit tételei iránt, miközben az iszlám esetében a vallást és a politikai hatalmat sem lehet elválasztani egymástól. „A civilizációk harca kapcsán az iszlám esetében arról is beszélhetünk: ez a harc civilizációja.”

A volt külügyminiszter szerint a világ többi civilizációjának kapcsolata az iszlám belső és külső konfliktusaitól függ. Hogy mit lehet tenni? A konfliktus elkerülésére Martonyi szerint meg kell ismernünk egymást, meg kell ismernünk az iszlám etikáját és logikáját. „Értsük meg az iszlámot, annak gyökereit és eszközeit.” 

A Nyugat építse újjá az identitását!

A külpolitikus úgy látja: a radikális iszlamizmus célja a globális kalifátus és a szerintük tiszta iszlám megteremtése. Ennek érdekében minden konfliktus kihasználnak a saját céljaik érdekében. Martonyi elismerte, hogy a radikális iszlamisták egy apró kisebbséget jelentenek a milliárdnyi muszlim között, de ettől függetlenül óriási problémát jelentenek az iszlám számára. Abdullah jordán királyt idézve: a mérsékelt iszlámnak vissza kell szereznie a vallást magának. 

Martonyi János szerint a mérsékelt iszlámot támogatni kell, és meg kell keresni a kereszténységet vele összekötő transzcendens gyökereket. Nem kell démonizálni az iszlámot, mint vallást. Nem kell elidegeníteni a mérsékelt muszlimokat. Az iszlám radikalizmussal szemben azonban fel kell venni a kesztyűt, és abból kell kiindulni, hogy annak hívei a maguk részéről háborút vívnak.

A volt külügyminiszter kiemelte annak fontosságát, hogy a nyugati civilizáció küzdje le saját kishitűségét, hagyjon fel az önostorozással, és határozza meg világosan önmagát. „Saját kollektív identitásunkat újra kell építeni, rekonstruálni kell a dekonstrukció helyett, enélkül vesztesek leszünk.”

Martonyi hozzátette: „Igen, elkövetünk hibákat, van, amikor beavatkozunk, amikor nem kellene, és van, amikor nem avatkozunk be, amikor kellene”. Mindezek mellett is badarságnak minősítette azt az állítást, hogy a Nyugat erőtlen. Szerinte a Nyugat hosszú távon érvényes, globális feladata az, hogy egyértelmű és pozitív módon meghatározza, fogadja el és szeresse önmagát.