Lattmann Tamás szerint az elkövetkezendő hónapok feladata, hogy megértsük, egy ilyen mértékű kívülről érkező hatás hogyan érinti az európai rendszert és annak – ilyen értelemben véve – alrendszereként működő Magyarországot. Egyvalamit azonban leszögezett: mi Magyarországról csak egy apró szeletkéjét látjuk a folyamat egészének, és még kisebb az a terület, amelyre hatással lehetünk. Éppen ezért nemzeti hatáskörbe tartozó eszközökkel nem lehet kezelni a helyzetet. Globális megoldás kell.
Egészen más perspektívából látja a folyamatot Dezső Tamás. Szerinte a válság gyújtópontja a muszlim világ szunnita gerincének a megroppanása. Valakik belenyúltak a Közel–Kelet azon területébe, amihez nem értettek, felbolygatva ezzel az ottani viszonylagos egyensúlyt. Majd kisebb gondolkodás után helyesbített: vagy nagyon érettek hozzá. Mindenesetre, amíg nem rendezi a konfliktusokat az az erő, aki generálta, Európa ki lesz téve a menekültválságnak.
Maróth Miklós egészen egyszerűen abban látja a probléma gyökerét, hogy míg az elmúlt években a Közel–Kelet népessége megháromszorozódott, addig Európa lakossága csak egyre csökken. Ilyen értelemben a migránshullámok törvényszerűnek mondhatóak. Orbán Balázs szerint a menekültválságot a 2. világháború után kialakított, mára már aktualitását vesztett menekültügyi jogrendszer katalizálja. „Ellenünk fordult a saját Genfi Egyezményünk”.