Nem migránsok! Menekültek! – Veiszer Alinda a Mandinernek

Öt év után elfogyott a Prima Primissima díjjal járó pénz?

Az sosem volt félretéve. Abból lakást vettünk. Szóval nem erről van szó, nem pénzügyi döntés volt, hogy a Hír TV-hez szerződtem.

Akkor tehát az „ellenségem ellensége a barátom”-elv alkalmazásáról van szó?

Ez már érdekesebb felvetés, de a válaszom erre is: nem. Nem is akarom magam a g-day óta kialakult koordinátarendszerben értelmezni. Nem Simicska Lajos mellett vagy Orbán Viktor ellen köteleződöm el, nem így határozom meg magam. Arról van szó, hogy a Hír TV-nél adódott olyan lehetőség, amely elég izgalmas ahhoz, hogy éljek vele.

Ha egy éve hívják ugyanoda, fel sem vetődött volna, hogy igent mondjon.

Ez igaz.

Miért nem?

Egészen más volt a csatorna hangvétele.

Nézte is, vagy ez ilyen ballib körökben megszokott sztereotípia?

Nem tudom, milyenek a ballib körökben megszokott sztereotípiák.

Olyanok, hogy az egy csúnya fidesztévé.

Az őskortól nézem a Hír TV-t! Kifejezetten imádtam, amikor még Seszták Ágnes és Gréczy Zsolt gyilkolták egymást a képernyőn, de mi azért átéltük a tévészékház ostromát belülről, közben meg láttuk, mit közvetít az eseményekről a csatorna. Szóval rendszeres nézője voltam a Hír TV-nek mindig és tényleg úgy gondolom, hogy egy éve messze nem volt olyan izgalmas, amilyen most.

Túl azon, hogy önt megkeresték, miben látja a változást?

A kettő összefügg, de például figyelem a híradókat és látom, hogyan válnak objektívebbé, szakmaibbá.

A Hír TV továbbra is polgári, konzervatív, jobboldali tévéként határozza meg magát.

Nincs bajom a konzervativizmussal. Ahogy nincs bajom a liberalizmussal sem. Elmegyek egy szakmailag vállalható televízióhoz, amely teret enged annak a műsorkészítési módnak, amelyben hiszek.

Simicska Lajos hívta fel, hogy elcsábítsa?

Nem.

Ő mindenesetre egy éve még a korrupció szinonimája volt, a fideszes oligarcha, nemde?

De. Én nem is dolgoztam akkor a Simicska-birodalomban.

Simicska mára megszentült?

Nem, de nem kell nekünk kávézgatnunk, a műsorról egyeztetnünk. Egyszerűen az a helyzet, hogy most kiderül, hogy a piacon is meg tudnak-e élni a cégei. Ez így sokkal vállalhatóbb.

Nem lehet, hogy egy éve sem kellett a műsorvezetőknek kávézniuk, műsorról egyeztetniük Simicska Lajossal?

Nem tudom, valószínűleg nem. De ön erről többet tudna mondani.

Nem kellett. Tehát: nem volt igazságtalan, hogy egy éve még Simicska-bérencezték a Hír TV-s kollégákat? Nem azt kellett volna nézni akkor is, hogy szakmailag jók-e?

Igaz, hogy az alapján kell megítélni a kollégákat, amilyen a teljesítményük. Ez egyébként részemről így is volt. Soha nem vágtam senki fejéhez, hogy hol dolgozik, ha egyszer minőségi munkát végzett. Most sem kell. Ha nagyon belemegyünk, ha valakinek nagyon baja van mondjuk Simicska Lajos személyével, akkor elkezdjük megnézni mindenkinek a tulaját? A végén akkor hol fogunk dolgozni?

Azt azért megkapta a hírre, hogy áruló, ugye?

Egy ismerőstől kaptam meg és volt két ilyen üzenet a Facebook-oldalamon is.

Merthogy mégis csak a Klubrádióból indult és balliberális újságíróként van elkönyvelve.

Az lehet, de nincs dolgom azzal, hogyan könyvelnek el. Hogy magánemberként mit posztolok egy-egy témáról, az nem befolyásolhatja, hogyan állok a szakmához. A lényeg, hogy értékes emberek elmondhassák a véleményüket. Van, hogy vitatkozom velük, persze. Emlékszem olyan Zárórára is, amikor megfagyott a levegő.

A Hír TV-s műsora tehát a Záróra folytatása lesz?

Nem egészen. Olyan műsort szeretnék készíteni, amely sokkal aktuálisabb, mint amilyen annak idején a Záróra volt, de megőrzi abból a kulturális-közéleti hatásokat. Hétfőtől csütörtökig este fél tizenegytől mindennap fél órát leszek képernyőn.

Kikkel? Merthogy kormányközeliek nemigen mennek be a Hír TV-be.

Politikusokkal nem kell beszélgetnem, ez kikötésem is volt, amúgy pedig szerencsém van, hiszen a konzervatív értelmiség jeles képviselőihez is személyes kapcsolat fűz. Sokuk már a Zárórában vendégem volt, Freund Tamástól Schmidt Máriáig. Az a célom, hogy ők is eljöjjenek, most is. Dolgozni fogok ezen.

Sokat kell rajta dolgozni, vagy önnek könnyen kötélnek állnak?

Egyetlen olyan választ kaptam, hogy még kivárna az illető, előbb szeretné meglátni, mi lesz a csatornából. Emellett kaptam huszonöt olyat, hogy örömmel, persze, megyek, ha hívsz – szerencsére ezt kapom általában. Függetlenül attól, milyen az illető világnézete, mindenkit lehet opponálni és provokálni. Ez feladat is. Az viszont nem dolgom, hogy a saját világlátásomat belevigyem az érveimbe. Ha valaki nagyon baloldalian vagy nagyon jobboldalian gondolkodik egy adott kérdésről, mondjuk a migránskérdésről, az én dolgom az, hogy a saját rendszerén belül provokáljam kicsit.

Hopp! Azt mondta, „migránskérdés”!

Igen?

Igen. Hogyhogy nem „menekült”?

Ez jött ki éppen. Sokat mondták a tévében reggel, biztos azért. Kicsit sajnálom, mert egyébként teljesen következetesen használom a „menekült” szót.

Mi is a baj a migránssal?

Mást jelent. Nem fedi azt a tömeget, amelyről beszélünk.

A menekült fedi?

Az sem feltétlenül, de legalább emberséges.

Miért? A migránsban benne van a menekült és a jobb életre vágyó gazdasági migráns is.

Nem. A „migráns” gazdaságit jelent.

Már hogy jelentene? Csak annyit jelent, hogy valaki mozog. Nem mond okot.

A „migráns” nem a háború elől menekülőt jelenti. A szakirodalom megkülönbözteti a migránst és a menekültet és talán ez számít. Angolul mondjuk nem zavar a „migrant” szó. Magyarul agresszívnak érzem.

Tényleg? Nem a Horgosnál rendőröket dobáló csürhét érzi agresszívnak?

Nem mondom, hogy ott nem voltak agresszívak egyesek, de biztosan van három ilyen és öt olyan. Nem tudok így csoportban gondolkozni.

A szerdai kődobálók és határáttörők eléggé csoportnak tűntek.

Azok az emberek háborús övezetből jönnek. Persze, hogy sokkal felfokozottabbak a reakcióik. Én egyszerűen az ember felől igyekszem közelíteni.

A rendőr nem ember? Miért nem mondjuk az ő oldaláról közelít?

Tisztelem őket is.

Abban legalább meg tudunk állapodni, hogy a határokat védeni kell?

Ez ennél sokkal komplexebb. Ha jogilag közelítünk, mondhatunk ilyet, de nekem ez nehezemre esik. Már csak azért is, mert ott voltam Szíriában, amikor kitört a forradalom. Turista voltam. Minden második ember arról beszélt, hogy náluk sosem lesz nagy gond, ők jóban vannak az elnökkel. Ott voltam a kurd narancsárusnál, a szír szőnyegesnél, a motelban, ahol valamiért a Nyugati Pályaudvar képe lógott a falon... Láttam, milyen kedves emberek. Amikor pedig azt látom, hogy bajban vannak, ezek az élmények jutnak eszembe.

Szerbiában miért is vannak bajban?

Biztonságba akarnak jutni. És persze borzasztó, hogy ezt a biztonságot mindenki Németországban reméli megtalálni...

Gyakran már az sem elég jó.

Vagy Svédországban, vagy Dániában. Nyugaton. De a központ Németország. Mondjuk nekem is megfordult már a fejemben, hogy ott éljek, ahogy félmillióan már el is mentek nyugatra. Szóval én ezt a logikát követem. Az emberét. Akit lehet, hogy ismerek is, lehet, hogy épp ő az a kecskepásztor, aki annak idején megvendégelt engem, a vadidegent. Igyekszem beleképzelni magam a helyzetükbe. És nem tudom, el mernék-e indulni ekkora útra egy szál nadrágban, gyerekkel.

Lehet, hogy van némi felelősségérzete és nem rakná bele a gyereket a könnygázba egy törvénytelen határroham első sorában.

Azt borzasztó volt látni. Próbáltam onnan megközelíteni, hogy az ember a gyerekét a jobbik oldalon akarja tudni. Én nem tenném át a hároméves lányomat a határon, az biztos. Vannak katasztrofális dolgok. Ez ilyen volt.

De azért szeressük az egész világot és fogadjunk be mindenkit?

Nem mondom, hogy mindenkit be kell fogadni, nem is dolgom ebben a kérdésben állást foglalni. Mit tudom én, milyen kvóta vállalható és milyen nem. Erre vannak a politikusok. De alapvetően humanitárius oldalról, szociális érzékenységgel közelítem a helyzetet.

Mi a gond azzal, hogy sorba kellene állniuk? Ez, a bejutás legális módja annyira embertelen?

Ez jogi gondolkodás és ha így nézzük, igaza van. Nekem meg abban van, hogy ők elkeseredett emberek.

Akik a határrohamot összehozták és rendőröket sebesítettek meg? Amikor Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár nem őket, hanem a könnygáz bevetését ítéli el, ahhoz magyar újságíróként mit szól?

Nem tudom, mit kellene gondolnom róla. Nem voltam ott, nem láttam, mi történt. Annak higgyek-e, aki szerint a rendőrök állták a sarat, jól dolgoztak, vagy az ENSZ-főtitkárnak...

Mondjuk a videóknak? A saját szemének?

A videók sok mindent tudnak mutatni. Pontosan tudjuk, hogy a felvételek hogyan mutatnak egészen mást, mint ami a valóság, ha arra szándék van.

Mára tehát kiábrándult médiamunkás lett?

Nem. Hiszek abban, hogy van igazság. Csakhogy sokféle igazság van. Ezért sem szoktam határozott véleményt formálni. Ezért nem is mernék vélemény-újságíró lenni. Mindig azt érzem, hogy biztosan van olyan szempont, olyan információ, amelynek nem vagyok birtokában. Kicsit irigylem is azokat, akik mernek határozottat állítani, de én inkább megmaradok a kérdező szerepében. Megkérdezem azt, aki ott volt, hogy ő mit látott, a másik mit látott, lehetőleg legyen köztük vita, lássuk az eseményeket több nézőpontból is.

Vitát is vezet majd tehát az új műsorban?

Szeretnék. Ha két vendég van, az még nagyon jól működhet. Aktualitásokra reagálva vitát vezetni fontos, főleg, hogy a vitakultúra itthon elég gyerekcipőben totyog.

Konrád György is megmondja majd az igazat a Hír TV képernyőjén?

Lehet, hogy vendég lesz ő is, igen. Ahogy remélem Jankovics Marcell is. Mindenféle világnézetű embernek teret szeretnék adni, a mérce viszont nem a világnézet, hanem a tudás, a teljesítmény. A vendégek kiválasztásánál szempont az is, ha van valakinek aktualitása, újdonsága, amelyet még nem mondott el, amelyet nálunk mond el először.

Van álomvendég?

Sokan nem voltak még nálam. Tereskova sem, például. Ő lesz az első vendégem. De cél az is, hogy a harmincas tehetségek, akiket nem nagyon szed szét a média, pedig tettek már le az asztalra fontos dolgokat, tehát hogy ezeket az izgalmas fiatalokat behívjam.

Már csak néhány technikai részlet. Mi lesz a műsor címe?

A nevem.

Veiszer?

Nem. Alinda. Érdekes: míg a férfiak vezetéknévvel élnek a köztudatban, például Baló, Bolgár, Frei, a nőknél más a helyzet. Györgyi, Olga. Engem is mindenki Alindának hív. Egyébként ötletelés közben az ment, hogy „te figyelj, az Antónia műsorának mi is a címe?”. Mindenkivel kapcsolatban ez volt. Nekünk magunknak is a műsorvezető neve ugrott be először, nem a műsor címe. Amikor ez leesett, eldöntöttük, hogy nem is strapáljuk magunkat. Alinda lesz a műsor címe és kész.

Hogy jutott eszébe a szüleinek ez a fura név? Az Alida sem volt elég extra, tettek bele még egy 'n'-t?

Dehogy! Amikor születtem, még az Alida sem volt ismert név, az Alinda viszont nem is abból jön, hanem a Lindából. Eredetileg az lettem volna. Veiszer Linda. Jobban jártam így: remek hexametereket lehet faragni így a nevemből. Békés Pál egyszer faragott is belőle. Meg is ragadom az alkalmat, hogy buzdítsam a kortárs költőket: egy remek veiszer alindás hexameterrel be lehet kerülni a műsorba! A nevemmel tehát jól jártam. Az zavar csak, hogy például itt, a Mandineren, a kommentekben mindig a Veiszeren kezdenek élcelődni, arra alapozva kezdenek el zsidózni.

Pedig amúgy sváb név, nemde?

De, az. Csakhogy ez teljesen lényegtelen. Nem akarom előtérbe tolni, pro vagy kontra használni. Nem számít, hogy svábok, rácok vagy zsidók voltak-e a felmenőim. Az nem zavar, ha valaki megírja, milyen rossz volt szerinte a Záróra, ezért meg ezért. Azzal lehet valamit kezdeni. A nőellenes kommenteket, a kancázást, a zsidózást, a libsikurvázást viszont kikérem magamnak, körülbelül minden jóérzésű ember nevében.

***

Fotók: Földházi Árpád.