A szlovákok jól jártak az euróval, másoknak megéri kimaradni
Felvetettük, hogy – attól eltekintve, hogy Dánia és az Egyesült Királyság kioptáltak az eurózónából, vagyis nem terheli kötelezettség őket a közös valuta bevezetésére – például a svédeknek eszük ágában sincs bevezetni a közös valutát az ország 1995-ös EU-csatlakozása óta; és a visegrádi országok közül Csehország és Lengyelország sem igyekszik erre. Bod Péter Ákos felvetésünkre úgy válaszolt: a svédek nem léptették be az ERM-be, az európai árfolyam-mechanizmusba a koronát, így addig nem ketyeg náluk az óra; a maastrichti szabályozás, az eurócsatlakozás pedig nem kikényszeríthető. A svédek viszont könnyen megtehetik, hogy kimaradnak, és ez igaz Csehországra, sőt lassan talán Lengyelországra is. „Ezek az országok a makroadataik alapján tartósan állnak olyan jól, mi az eurózóna átlaga, szuverén kockázati besorolásuk jó, állampapírhozamuk alacsony, azaz az euró átvételéből származó kalkulálható hasznuk kisebb, mint egy nagy államadósságot finanszírozó ország, például Magyarország esetében” – magyarázta Bod.
Mennyire érte meg az euró a közép- és kelet-európai országoknak? – kérdeztük Oblath Gábort. Az MTA kutatója szerint vegyesek a tapasztalatok. Szlovénia gazdasági fejlődése például megtorpant az euróbevezetés után, de szerinte ennek nem önmagában a csatlakozás az oka, hanem az, hogy tévesen mérték fel az euró bevezetésének következményeit: a maastrichti kritériumok teljesítését egyfajta „
kollektív megkönnyebbülés” követte, de aztán a korábban jól működő kollektív bérmegállapodási rendszer szétesett és az árak és a bérek mértéke elszakadt a gazdaság teljesítményétől. A balti országok számára – amelyek közül legutóbb Litvánia
vezette be a közös valutát idén január elsejével – nem jelentett érdemi változást az euró, hiszen korábban is „
szilárdan rögzített árfolyamrendszert tartottak fenn és saját maguk által vállalt rendkívül szigorú költségvetési politikát folytattak” – fejtette ki Oblath.