Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Életének nyolcvanegyedik évében, 2015. július 23-án elhunyt Karátson Gábor Kossuth- és Prima-díjas író, műfordító, festő és filozófus, művészetpedagógus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Karátson Gábor 1935. május 21-én született Budapesten. Egyetemistaként 1956-ban szerepet vállalt az ELTE forradalmi bizottságában; a megtorlások idején börtönbüntetésre ítélték és kizárták az ország összes felsőoktatási intézményéből.
1968 óta rendszeresen szerepelt képzőművészeti kiállításokon. Nagy hatással volt rá Klee, Vajda és Bálint festészete, majd önálló utakon járva a természet, a napi újsághírek képei és a Biblia ihlették táblaképeit, bibliai akvarelljeit.
Több művészeti és filozófiai könyv szerzője, lefordította Lao-ce Tao te kingjét és a Ji kinget. Ötvenhatos regény című önéletrajzi ihletésű könyvében könyörtelen őszinteséggel néz szembe korosztályának sorsával: a világégés és a kommunista diktatúra idején felnövő nemzedék tagjainak sokféle útját idézi fel, azokét, akik így vagy úgy részeseivé váltak az 56-os forradalomnak, börtönökben sínylődtek, megérték az úgynevezett rendszerváltozást is, nemegyszer szereplőivé válva az akkor lezajlott eseményeknek. Utolsó regénye, A csodálatos kenyérszaporítás 2014-ben jelent meg.
Karátson Gábort a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.