Ungváry: Trianonnal nagyjából semmit nem lehet csinálni

Trauma vagy neurózis? — ez volt a címe annak a Trianonnal kapcsolatos beszélgetésnek, amelyet az Ökopolisz által szervezett Ökopódium előadássorozat részeként tartottak meg csütörtökön. A címben felvetett kérdés nem új, a meghívott előadó, Ungváry Krisztián maga is részese a közírók között erről folyó vitának.

Bevezetőjében a Juhász Gyulától idézett „Magyar az, akinek fáj Trianon” gondolatra reflektálva elmondta, továbbgondolásra érdemes Trianon problémájának kapcsolata azzal, hogy ki tartja magát magyarnak, és az illető büszke-e magyarságára. Általában olyasmire büszke az ember, ami mögött valami teljesítménye van, mondta a történész, majd hozzátette, ő heteroszexuális, katolikus és barna hajú, de ezekre nincs oka büszkének lenni, mindez ugyanis épp úgy természetes állapot, mint az, hogy magyar.

A sajátunkon kívül is vannak nézőpontok

Ungváry Krisztián kijelentette, Trianon emészthetetlen, feldolgozni nem lehet. „Sem lenyelni, sem kiköpni nem tudjuk, nagyjából semmit nem lehet vele csinálni” – mondta. Már az elején leszögezte, fontosnak tartja, hogy aki Trianon témájában nyilatkozik, ezt a különböző csoportok különböző érzékenységének figyelembe vételével tegye. A probléma egyik megoldásának azt tartaná, ha minden érintett megértené: léteznek más nézőpontok is. El kell fogadnunk, hogy egyeseknek azt jelenti a magyarságuk, hogy kritikusabbak a saját nemzetükkel és annak történelmével, és azt is, hogy a szlovákoknak, vagy a románoknak nem jelentheti Trianon ugyanazt, mint nekünk.

A történész szerint szinte lehetetlen sikeres Nemzeti Összetartozás Napját csinálni. Mint mondta, ez sokkal bonyolultabb kérdés, mint amivel például a magyar pedagógusi kar az iskolákban megbirkózni képes. Nem tartja szerencsésnek azt az oktatásban gyakori megközelítést, miszerint Magyarország Trianon ártatlan elszenvedője. Szerinte a Trianon-térképek helyett a Kárpát-medence etnikai térképe lenne az, ami a tantermek falán kicsit érthetőbbé tenné a történteket, még ha nem is magyaráz meg mindent.

A nagypolitika nem szeretés kérdése

A Koltay-féle Trianon-filmről a történész szerint sokat elmond, hogy abban „a múlt rendszer egyik cenzorpolitikusa” és egy „a dokumentumok szerint a rendszerváltás előtt hálózati személyként nyilvántartott” személy a fő szakértők. Kiemelte Nemeskürthy István azon állítását, miszerint Trianon oka az volt, hogy a magyarokat „sosem szerették”. Ungváry számára elképesztő, hogy egyesek szerint a nemzetközi nagypolitika „szeretés kérdése”.

Ungváry úgy látja, Trianonhoz vezető okok közül az egyik legfontosabb, hogy a soknemzetiségű Magyarország nem volt vonzó a saját nemzetiségei számára, és mindeközben a magyar elit nem csak azt nem értette meg, hogy milyen ajánlatot kellene tennie számukra, de azt sem, hogy egyáltalán válaszolnia kellene bizonyos igényekre. Ha 1920-ban szavazáson dönthették volna el a nemzetiségek, akarnak-e Magyarország részei maradni, nemmel szavaztak volna – magyarázta, hozzátéve, hogy például a szlovákok kevésbé érezték magukat itt idegennek, mint az egyértelműen elszakadni vágyó szerbek. 

Lényeges tehát, hogy Magyarország felelősségét is megértsük, mindamellett, hogy például a nagyhatalmi felelősség is vitathatatlan a teljesen elhibázott békeszerződésben – derült ki az előadó szavaiból, aki szólt a Trianon óta a környező országok által elkövetett, a magyar kisebbség elleni megaláztatásokról és kisebbségi jogi jogsértésekről is.

A nyugatellenes jobboldal hungarikum

A címben feltett kérdésre Ungváry Krisztián úgy válaszolt: Trianon Magyarországon trauma és neurózis is. Előbbi azért, mert valódi hatása van a mai életünkre, máig alakítja a politikát és gondolkodást. És neurózis azért, mert olyan tüneteket is generál, mint a nyugatellenesség. Tény, hogy ezt a békét nem diktatúrák, hanem demokráciák kényszerítették ki, és mindez nagyban hozzájárul a magyar társadalomban ma tapasztalható demokrácia- és nyugatellenes hangulathoz. „A nyugatellenes jobboldal hungarikum” – jegyezte meg. Azt is elmondta, az érintett szomszédos országokban Trianon csak neurózis, de a jelentősége egyre csökken, például Romániában egyre kevesebb szavazatot lehet gyűjteni az Erdélyt elszakítani akaró magyarokkal való riogatással.

Összefoglalójában elmondta, Trianonról való gondolkodásban még nagyon messze a változás. Egy kérdésre arról is beszélt, a Nemzeti Összetartozás Napjára hasznos program lenne, ha az a határon túli magyarok megismeréséről szólna, mert gyakran tűnik úgy, hogy az anyaországiak a fejük felett, nélkülük beszélnek róluk. És azt is szükségesnek tartaná, hogy a szomszédos országokkal való párbeszédre lehetőséget adjunk. Ennek kapcsán elmesélte, korábban volt egy olyan ötlete, hogy a térség fővárosai tartsanak egymásnál kiállításokat az ottani „forró témákról”, így Prágában lehetne egy tárlat a Beneš-dekrétumok hatásairól, Budapesten pedig a Trianon előtti Magyarország kisebbségekkel szembeni agresszióiról. 

Mindez egymás megismerését szolgálná, ami elkerülhetetlen, mert együtt kell élnünk – jelentette ki Ungváry Krisztián.