Barátunk az MSZP?

„Jó reggelt Magyarország.

Jó reggelt, netadósok, jó regelt kishantosiak, jó reggelt ökotársak, jó reggelt norvég pénzesek, trafik-károsultak, földmutyi-károsultak, vasárnapi tescóba járók ésatöbbiek. Fel kéne ébredni. Tényleg kurva jó volt, hogy az őszön csináltatok egy világító telefonos kis flashmobot a hídon…. de ez még kevés. Innen nézve a legjobbkor jött a Jobbik győzelme. Na nehogy azt higyjük már, hogy egy telefon felmutatása az éccaka közepén, az már parlamenti képviselet. Sajnálom, nem az, és az sem érdekel senkit, hogy tüntetés közben sikerült szintet lépni az Angry birdsben. Ehelyett fel kellene építeni egy országos szervezetet, megkérdezni az embereket, mit akarnak, és igen, meggyőzni a csendes többséget arról, hogy most már nem oké otthon maradni, és leszarni, hogy a két rossz közül épp melyik alakít kormányt. Nagyobb a tét annál, hogy épp ki fogja megtömni a zsebeit a mi adóforintjainkból. Hogy ez rengeteg munka? Hogy 3 év alatt kellene vagy másfél millió szavazót összekaparni, hogy legalább egy vasárnap délutánra összekapják magukat? Attól tartok nem fog menni. A semmiből legalábbis nem. Párszáz ezer embert meg lehet mozgatni, talán még párszáz ezret megmozgatnak a ma is aktív mozgalmak, alapítványok, pártok, de ez még mindig semmi ahhoz, hogy megvédjük a demokráciát. Esetleg félmillió bizonytalant fel lehet rázni 3 év alatt, de ne álltassuk magunkat. Nem sikerült az áttörés sem az LMP-nek, sem a többi kispártnak.

Félmillió civil magában tehát nulla, de ha hozzáadjuk az MSZP állítólagos egymillás táborát… már másfél. És most lehet szidni, hogy na tessék, kibújt a szög a zsákból, biztos pénzelnek is, álnéven én vagyok mesterházi, satöbbi, mindenki kap öt percet anyázásra. A politika azonban nem a tündérmesék otthona. Itt a legkisebb királyfi nem győzi le a sárkányt, esetleg koalíciós kormányt alkot a kurtafarkú malaccal, meg a vasorrú banyával. Tudom, hogy arról, illetve azokról a pártokról van szó, amelyek egyszer-kétszer már komolyan leszerepeltek, amelyek közvetlenül felelősek a magyar demokrácia pusztulásáért, de ilyen a demokrácia. Ez a mi országunk, ezek vagyunk mi, magyarok. Hogy szeretjük azt gondolni magunkról, mi ennél jobbat érdemlünk? Hogy szeretünk sértődötten legyinteni a politikára, mondván szaros, mocskos és gusztustalan? Kérem alássan, az ott a mi szarunk, mocskunk, és ne álltassuk magunkat: a Jobbik épp porcelántányérra szedi, hófehér abroszt terít és már eteti is. Na nem velünk, büszke magyarokkal, hanem - hamarosan - a gyerekeinkkel. Én még középiskolában tanultam, hogy József Attila így köszöntötte Thomas Mannt: fehérek közt európai. Nem biztos 2018 után ez még tananyag lesz. Így elmerengve pedig Gyurcsány, Mesterházy és a többiek bűnei egyre jelentéktelenebbnek hatnak. Ezek sosem voltak, vagy lesznek annyira erősek, hogy egy diktatúrát lenyomjanak a torkunkon, én ezektől nem félek. Abban sem bízom igazán, hogy majd képesek lesznek megmenteni az országot, de arra a cirka egymilla baloldali szavazóra szükségünk lesz, hogy legalább 4 évvel eltoljuk a katasztrófát. Barátunk az MSZP.”