Schiffer: A TTIP megkötése hazaárulás

A TTIP-ről, azaz az Európai Unió és az Egyesült Államok között kötendő szabadkereskedelmi megállapodásról szólt a Political Capital és a Common Sense Society által szervezett szerdai konferencia egyik kerekasztal-beszélgetése a Duna Palotában.

Az egyezmény ellen

Szükség van-e a TTIP-re? – dobta fel az adekvát kérdést a beszélgetés moderátora, Joshua Dill, mire az elsőként megszólaló Schiffer András azonnal és határozottan válaszolt: nincs. Az LMP társtelnöke – aki már több fórumon kinyilvánította: határozottan ellenzi az egyezményt – természetesen nem állt meg az egyszavas válasznál, és egyértelművé tette, pártja nem az Egyesült Államokat, mint partnert kifogásolja, minden hasonló szabadkereskedelmi paktummal kapcsolatban ugyanilyen szkeptikusak. A szabadkereskedelem ugyanis – állítja a politikus – a kizsákmányolást és a természeti erőforrások „felzabálását” jelenti. Aki szerint a szabadkereskedelem az emberek javát szolgálja – így Orbán Viktor is –, neoliberális, mondta Schiffer.

Később beszélgetőpartnereire reagálva leszögezte, pártja – amellett, hogy neoliberális sem volt soha – nem antiglobalista, hanem ökopolitikai eszmék mentén gondolkodik. Az antiglobalizmus szerinte olyan, mintha valaki Nap- vagy Hold-ellenes lenne, a globalizáció tudniillik megváltoztathatatlan velejárója a jelenünknek. Azt viszont nem tudja elfogadni, hogy egy olyan világot építsünk, amelyben értéknek számít az, hogy a helyben megtermelt javak helyett az árukat több tízezer kilométeren át utaztatják, és az áruk ilyetén szabad áramlása érdekében lebontjuk azokat a szabályokat, amiket eddig az egészségünk, a biztonságunk és a természet védelme érdekében hoztunk meg.

Ennek kapcsán emlékeztetett: a TTIP nem a vámszabályok lebontását jelenti, a tárgyalások főként más területeken célozzák a deregulációt. Példaként hozta, hogy az Egyesült Államok pénzügyi szabályozottsága jóval szigorúbb az európainál, ugyanakkor az élelmiszer-biztonsági, valamint természet- és munkavédelmi szabályok tekintetében az unió előírásai támasztanak sokkal nagyobb elvárásokat. Emlékeztetett: az USA az ilyen témájú legfontosabb nemzetközi egyezményeket sem ratifikálta. Az TTIP előkészítése Schiffer szerint arra irányul, hogy mindkét fél kölcsönösen engedjen a saját joga által szabályozottabb területeken, azaz bontson le a hosszú idő alatt felépített szabályrendszeréből.

A szabályok lebontása egyrészt pusztulásba visz, másrészt a nagyvállalatok számára teremt a kis- és középvállalatok által behozhatatlan versenyelőnyt – mondta –, és végleg esélytelenné teszi az amúgy is rossz helyzetben lévő magyar termelőket. Hazánk legkeresettebb exportcikke a tengerentúlon a toll, ami viszont eddig is vámmentes volt – jelezte a pártelnök, majd hozzátette: ránk nézve egyedül az autóiparban hozhat fellendülést a TTIP, viszont nem biztos, hogy ez a mi érdekünk is. Akarunk-e örökre összeszerelő ország lenni? – szegezte kérdését a hallgatóságnak.

Amellett, hogy egy ilyen egyezmény globálisan is pusztító, Magyarország érdekeit különösen sérti, és mivel az egésznek a logikája alapvetően hibás, ez az elképzelés nem jöhet létre olyan tartalommal, amelyre ez ne lenne igaz – foglalta össze álláspontját Schiffer András. A TTIP elfogadása ugyanolyan hazaárulás, mint a paksi bővítés – közölte. A párhuzamot abban is látja, hogy a tárgyalások dokumentumait ugyancsak 30 évre titkosították a tárgyaló felek.

Hozzátette: „Egy olyan folyamatról beszélünk, amiben a korábbi uniós biztos civil szervezetek közül 8-cal, nagyvállalatok közül 119-cel ült le tárgyalni.” Azt pedig szintén az állami szuverenitás elleni merényletként értelmezi, hogy – ha megvalósulna a megállapodás – a vállalatok választott bíróságok elé citálhatnának államokat olyan jogszabályok megalkotása miatt, amikre egyébként választói felhatalmazást kaptak. Reményét fejezte ki, hogy az érintettek végül észbe kapnak, és „megálljt parancsolnak a nagyvállalati nyomulásnak”.

Az egyezmény mellett

Az LMP-s politikus két beszélgetőtársa Szapáry György, 2011-ben kinevezett, volt washingtoni nagykövet és Szelényi Zsuzsanna, az Együtt parlamenti képviselője voltak. Utóbbiak egyetértettek abban, hogy az egyezmény fontos, mi több, ők maguk határozott támogatói annak.

Szapáry szerint ma már nagyon kevesek vonják kétségbe a TTIP szükségességét, „van, ahol természetesnek veszik, hogy lesz egy ilyen egyezmény”. A Schiffer által elmondottakat pedig úgy intézte el: „ezekkel az érvekkel én nem tudok mit kezdeni”. Később annyit mégis hozzátett, hogy az egyezmény nem a szabályok lebontását, hanem közös szabályok létrehozását jelenti.

Azt is kijelentette, nem szeret számokat idézni, mert „a számokat az ember csinálja”, és többnyire hamar kiderül, hogy nem állják meg a helyüket. A lényeg az – mondta –, hogy a célok helyesek, és ezek megvalósulása érdekében minden államnak készen kell állnia a kompromisszumokra. Elismerte, ennek az egyezménynek is lesznek vesztesei, ahogyan minden változásnak, például a rendszerváltás külgazdasági átállásának is voltak, de azt üzente, a következményeket nem szektoronként, hanem összességében kell nézni. A volt nagykövet biztos abban, hogy előnytelen paktum nem köttetik, mert „egyik fél sem nyom le semmit a másik torkán”, és „kompromisszumot mindenütt el lehet érni”.

A megállapodás szükségességét többek között abban látja, hogy a nyugat jelentősége a kelet megerősödésével relatíve csökkenni fog, és mivel ez nem feltétlenül lesz békés folyamat, az esetleges keleti támadásoktól az ilyesfajta gazdasági közösség jobban meg tudja védeni a részeseit. Vitapartnerei azon észrevételéhez, miszerint a TTIP megkötése civilizációs kérdés, annyit fűzött hozzá, hogy „a civilizációs problémát nem a TTIP jelenti”.

Az, hogy a tárgyalások elhúzódnak, legkevésbé sem érte meglepetésként – úgy látja, ilyen folyamatokhoz az EU-nak hosszú évekre van szüksége. Ugyanakkor ebből fakadó veszélynek azt tartja, hogy a felek később a legvitatottabb kérdések kivételével fognak megpróbálni időt nyerni. Egy így születendő „miniegyezményről” azt gondolja, hogy a lehető legrosszabb kimenetel volna, mert nem hozná meg a kellő hatást, ám hosszú időre elodázná az igazán fontos kérdések rendezését. Azt is el kell kerülni szerinte, hogy mindez egymás hibáztatásába, egy úgynevezett „blame game-be” fulladjon.

Ugyancsak nemkívánatosnak tartja, hogy az amerikai elnökválasztási kampány közeledtével vélhetően napi közéleti kérdéssé teszik a megállapodást, és „a politikusok bele fognak szólni”, mire Schiffer András közbevetette, hogy „véletlenül demokrácia van”. Szapáry a génmanipulált élelmiszerek importjának témájában megjegyezte: „Amerikában szinte minden mezőgazdasági termék GMO-termék”, Európában viszont viszont nincs egységes álláspont erről. „Szerintem ez abba az irányba fog menni, hogy minden ország saját maga döntheti el, hogy akar-e termelni, GMO-t, vagy nem.”

Szelényi Zsuzsanna is azon az állásponton van, hogy rossz egyezmény nem születhet, „mert akkor nem írják alá a felek”. (Ezen szavai közben Schiffer András az állítás feletti döbbenetét kifejezve hevesen gesztikulált.) Az Együtt képviselője abban is egyetértett a Szapáry által elmondottakkal, hogy nem szabad levenni a napirendről a forróbb kérdések megtárgyalását, és ezáltal egy „kiherélt” megállapodást kötni.

Schiffer figyelmét pedig arra hívta fel, hogy az Egyesül Államoknak vannak sztenderdjei, nem csak az EU szabályozása mérvadó. Szelényi kijelentette: aki tud alkalmazkodni, az sikeres lesz, aki visszavonul, az nem. Úgy véli, éppen a TTIP ad lehetőséget arra, hogy a beszolgáltató szerepéből kilépve egy progresszív, fejlődő országgá váljunk, ehhez csak meg kell találnunk a komparatív előnyünket.

„Magyarország egy kicsi ország, csökkenő népességgel. Az egyetlen igazán jó dolog, ami velünk az elmúlt évszázadban történt, hogy – túllépve a szovjet birodalmon – az Európai Unió részei lettünk” - hozta összefüggésbe a múlt tapasztalatait azzal, hogy miért jó a „közös gondolkodásban” való részvétel. Nem látja be, hogy az egyezménnyel a nyugat a vesztébe rohanna, az viszont meggyőződése, hogy a TTIP hallatlan lehetőségeket tartogat, ezekkel kell élni, és nem csak a GMO-ra fókuszálni. Hangsúlyozta, nem lát alternatívát a paktum esetleges elutasítása esetén.

Szelényi és Schiffer közös nevezőn szinte csak abban a kérdésben voltak, hogy az egyezmény elsősorban nem gazdasági, hanem civilizációs kérdés. Schiffer erre is utalt, amikor a hormonkezelt élelmiszerek amerikai engedélyezéséről megjegyezte: „az USA szabályozását én ebben nem tartom civilizáltnak”.

A beszélgetés végén Schiffer jelezni próbálta Dillnek, hogy még kíván röviden reagálni Szelényi néhány mondatára, erre azonban nem kapott lehetőséget. A Mandinernek négyszemközt azonban elmondta, különösen azt sérelmezte, hogy az Együtt politikusa a szájába adta, hogy ő a nyugat hanyatlásáról beszélt, és szerinte ezzel a kelet-nyugat kérdésben az orbáni politika mátrixába próbálta őt behelyezni. „Szó sem volt a nyugat bukásáról, én – mint általában a zöld mozgalmak – az egyezmény globális következményeiről beszéltem” – tette világossá Schiffer, aki szerint éppen ez a kelet és nyugat közötti „elmebeteg verseny” árt legtöbbet a bolygónak.

Kifejtette nézeteit Szelényi azon mondatával kapcsolatban is, mely szerint az az ország lesz sikeres, amelyik tud alkalmazkodni. „Ez úgy hazugság, ahogy van” – háborgott a pártelnök. Szerinte az olyan sikertörténeteket megvizsgálva, mint Dél-Koreáé vagy Finnországé, azt látjuk, hogy sokáig szigorú védővámok mellett erősítették a belső gazdaságukat, és így lett egy Nokia, így lett egy Hyundai, nem csak összeszerelő üzemek. Az sem igaz – állította –, hogy az egyezmény Unió sikere lenne: az előrejelzések épp azt mutatják, fennáll annak a veszélye, hogy a tengerentúl kereskedelme felül fog kerekedni Európa gazdaságán. „Ez akár az EU széteséséhez is vezethet” – zárta gondolatait.