Makkoshotykán a XVIII. század óta élnek szőlőműves munkát végző cigányok, a zempléni település békés együttélését jól mutatja a több mint ötven vegyes házasság.
Lakatos Iván Ez egy ilyen falu címmel forgatott dokumentumfilmet a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Makkoshotykáról. A filmet a Duna TV mutatta be, elkészültét a Magyar Média Mecenatúra támogatta.
A film ajánlója a következőket írja: „Van egy Makkoshotyka nevű falu Magyarországon, ahol több száz éve békésen él egymás mellett a cigány és nem cigány lakosság. Igaz, hogy egy kis faluról beszélünk, de lakói szeretettel és egymás munkájának, egyéniségének tiszteletével néznek egymásra. Több mint ötven vegyes házasság is van a kb. 900 főnyi lakosságon belül. Segítik egymást a munkában, a magánéletben, a gondolkodásban. Ritka az ilyen hely. Ez egy ilyen falu...”
A filmben Makkoshotyka lakói mesélnek arról, honnan ered a „kapás cigány” kifejezés (a XVIII. században szőlőműveléshez hoztak munkaerőt), hogy milyenek a hétköznapok, milyen kemény a munka a szőlőben, és hogy mi az oka a fiatalok elvándorlásának. A videóban mások mellett Pocsai Ferenc, a falu református lelkésze így beszél cigányok és nem cigányok együttéléséről: „Itt nem volt gond, ha dolgozni kell menni, hogy ez nem megy dolgozni... itt mindenki megfogja a munka végét, ha kell.” Kántor Ferenc polgármester azt mondja, sokaknak sikerült segély helyett munkát biztosítani, Mirájder Katica pedig arról beszél, hogy kisgyerekeket vagy középiskolásokat szeretne tanítani.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A közösségemet meg fogom védeni!
A KIX beszippant. A KIX fojtogat és otthagy a tehetetlenség fájdalmával. A pesti mélyszegénység gyerekeinek megrendítő „így jöttem” filmje ez, az ártatlanság elvesztéséé és az ítélkezéssel való szembenézésé. A kollektív felelősségé.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
