A Miniszterelnökség semmiben sem akadályozza a holokauszt gyermekáldozatainak emléket állító Sorsok Háza megnyitását, az emlékhely létrehozásában kiemelten fontosnak tartja a magyarországi zsidó közösség és a szakma egyetértését – jelentette ki a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára hétfőn az MTI-nek.
Latorcai Csaba ezt arra válaszul közölte, hogy a Sorsok Házának szakmai koncepcióját kialakító Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány szerint Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter szándékosan akadályozza az emlékhely megnyitását, ám az alapítvány szeretné folytatni a megkezdett munkát, hogy az intézmény megnyithassa kapuit a józsefvárosi pályaudvar volt területén. A közalapítvány az MTI-nek hétfőn küldött közleményében értetlenségének adott hangot amiatt, hogy a Miniszterelnökség a Sorsok Házáról 2013 őszén készített belső munkaanyagot végleges koncepciónak beállítva hozta nyilvánosságra.
Az ügy előzménye – a Népszabadság hétfői cikke szerint –, hogy a józsefvárosi intézményről a Miniszterelnökség egy dokumentumot küldött szét véleményezésre, az anyagot a Sorsok Háza létrehozásával megbízott Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója jegyzi. A lap történészeket és zsidó közösségek vezetőit idézte, akik az anyagot nem tartották szakmailag megfelelőnek. Az MTI megkeresésére a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára reagálásában azt mondta: a Miniszterelnökség nem akadályozza a Sorsok Háza megnyitását, sőt „kifejezetten abban vagyunk érdekeltek, hogy minél előbb megnyithassa a kapuit az intézmény”.
Tény azonban – folytatta Latorcai Csaba –, hogy egy ilyen emlékhely csak a zsidó közösség és a történész szakma egyetértésével jöhet létre, ezért is küldte ki nekik észrevételezésre a Miniszterelnökség a Sorsok Házához készült előzetes szakmai és kiállítási koncepciót. A helyettes államtitkár cáfolta, hogy ezt végleges koncepcióként beállítva küldték volna szét, mint mondta, a kísérőlevélben is az állt, hogy „előzetes szakmai és kiállítási koncepcióról” van szó.
Hozzátette, a Miniszterelnökség is most, a közalapítvány nyilatkozatából értesült arról, hogy a koncepciónak van esetleg egy „frissebb” változata a rendelkezésre álló változatnál, de a konszenzus érdekében – ha megkapják – készek ezt is megküldeni véleményezésre a Zsidó Közösségi Kerekasztal tagjainak.
A helyettes államtitkár többször is hangsúlyozta: elképzelhetetlen, hogy a Sorsok Háza a magyarországi zsidó közösség és a szakma egyetértése nélkül nyisson meg. „Mindenféleképpen úgy kell ennek az intézménynek létrejönnie, hogy ezt a konszenzust bírja, ellenkező esetben nem lesz Sorsok Háza” – jelentette ki Latorcai Csaba.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Kell is az erősítés, ugyanis a miniszterelnök szerint „Esztergom egy nagyon nehéz választókörzet”.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
A hazai kávézás történetét talán még sosem tálalták elénk ilyen okos, mégis szórakoztató módon, ráadásul közpénz felhasználása nélkül.
Panyi Szabolcs ezúttal is hozta a formáját.
Ahogy az ötgyerekes énekes, dalszerző Oláh Gergő életútja szintén példát mutathat sokaknak. A TV2 új dokurealityje, A mi történetünk harmadik epizódja róluk is mesél.
„Nem számít, mi az ára, de itt kell tartanunk.”
