Vigasz, remény

„A második világháborúban a hitleri Németország által véghezvitt holokauszt – bár voltak sajnos bőven előzményei nemcsak az ó- és középkorban, de az újkorban is, a francia jakobinusok által államilag vezérelt tömeggyilkosságoktól az amerikai indiánok kiirtásán, a koreaiak és a kínaiak millióit elpusztító japán vérengzéseken át az ukrán parasztok millióit éhhalálra ítélő sztálini terrorig – mégis egyedülálló fordulópont az emberiség történelmében. A civilizált Európa közepén egy totalitárius diktatúra a náci fajelmélettel megideologizált antiszemita gyűlölet jegyében több millió zsidót irtott ki állami parancsra, tudatos, szisztematikus, »iparszerű« módon, szabályos halálgyárakban. (…)

Igazuk van azoknak, akik a mostani évforduló kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy hetven évvel a holokauszt után erősödőben van Európában az antiszemitizmus. Az elmúlt időszakban ismétlődően előfordultak zsidó emberek, zsinagógák, üzletek ellen gyűlöletből elkövetett erőszakos cselekmények, legutóbb Párizsban egy kóser boltban négy zsidót ölt meg egy iszlamista terrorista. De egyre több antiszemita bűncselekményt követnek el Belgiumban, Svédországban, sőt Németországban is. Nem véletlenül jelentette ki hétfőn Merkel német kancellár: szégyenfolt a hazáján, hogy zsinagógák és zsidó közösségi intézmények állandó rendőri védelemre szorulnak. Szerencsére Magyarországon ma nincs ilyen szégyenfolt, hosszú idő óta nem fordult elő nálunk zsidó honfitársaink elleni tettleges erőszak. Bár az antiszemitizmus jelensége verbális szinten nálunk is létezik, erősödéséről és pláne a magyar zsidók növekvő veszélyeztetettségéről beszélni – ahogy Mose Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke tette – súlyos tévedés. Miként Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója is a valóságtól igencsak elrugaszkodott kijelentést tett, amikor egy interjúban azt állította, hogy a holokauszttagadás problémája többek között éppen Magyarországon vetődik fel a »legélesebb jelleggel«.

De még az igazságtalan és nem mindig jóhiszemű vélemények sem mentenek fel bennünket a kötelesség alól, hogy küzdjünk a gyűlölet ellen – de ne a gyűlölet eszközével. Nekünk a Káin-emberek ellen a törvény és a szeretet erejével lehet és kell küzdenünk, ezért példamutató Fahidi Éva auschwitzi túlélő beszéde. Ő azt mondta: »Mi tudjuk, hogyan teszi tönkre a gyűlölet a lelket, és magasan a gyűlölet felett állunk. Ez a mi szomorú vigaszunk.« Teljesen igaza van, de tegyük hozzá: ez egyúttal a mi reményünk is.”