Orbánról vitázott TGM és Schiffer

Az ellenzéki párt vezetője kifejtette: a Jobbik választási eredménye annak köszönhető, hogy „az újkapitalizmus nyomorát szabadon hagyták az úgynevezett demokratikus pártok”. Schiffer András úgy vélte, akkor lehet visszaszorítani a populista pártokat – szerinte ide tartozik a Fidesz és a Jobbik –, ha Magyarországon az alkotmányos ellenzék pártjai nem vitáznak azon, hogy az 1989-ben létrejött konstrukció alkalmatlan volt a legalapvetőbb igazságtalanságok kezelésre.

Tamás Gáspár Miklós értékelése szerint ma Magyarországon két szélsőjobboldali párt van, amelyek az államot védelmezik, vannak jobbközép pártok, amelyeket itthon baloldalinak neveznek, és „liberális és jóléti állam-maradékokból” állítják össze programjaikat. Emellett van az LMP, „a magyar politika szfinxe, amelynek karakterével kapcsolatban a párt is kutatómunkát végez” – fogalmazott, enyhe derültséget keltve.

Krekó Péter, a Political Capital vezetője erre úgy reagált: a Fidesz nem szélsőjobboldali párt, de „a Jobbik kottájából játszik”. Szerinte a nagyobbik kormánypárt egyre többet átvesz a Jobbik politikájából, és ezt Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde is megerősítette. Megjegyezte: a Jobbik szavazótáborának fele középfokú végzettségű, a párt nem a rendszerváltás veszteseit, hanem a státuszvesztéstől félő középosztályt tudja megcélozni. Az elemző leszögezte: a rendszerváltással olyan intézménystruktúra állt fel, amely képes volt a politikai viszonyok megfelelő keretek között tartására; Magyarország az első Orbán-kormány idején is demokratikus mintaállamnak számított. Nem a rendszerrel, hanem a politikai szereplőkkel volt probléma, az elmúlt húsz év félresikerült alkotmányos, jóléti forradalmak időszaka volt - tette hozzá.

Schiffer András ezzel szemben kijelentette: nem hisz abban, hogy vannak jó intézmények, de rossz emberek azokat elrontják. Nem lehet félretenni a jogállamiságban bekövetkezett 1989-es fordulatot – mondta. „A kérdés, igaz-e az, hogy arról a rendszerről, amit Orbán Viktor 2011-ben lebonthatott, az embereknek nem volt jó véleményük” – jegyezte meg.

Tamás Gáspár Miklós szerint világszerte erőteljes a szabadság korlátozása, de a társadalmak hiába elégedetlenek, passzivitásban vannak, és az alternatíva illúziója sincs meg számukra. A miniszterelnök tusnádfürdői beszédével kapcsolatban a filozófus azt mondta: attól fél, nem veszik elég komolyan „azt a politikai tragédiát, aminek a beszéd erőteljes összefoglalása. Ami abban kifejeződik, megérdemli a legmerevebb szembenállást” – fogalmazott.

Schiffer András szerint Orbán beszédében semmi új nem jelent meg. A miniszterelnök ebben nem a kétsebességes Európával hadakozik, nem azzal, hogy Európán belül működik egy „tőkeszivattyú a magországok és a periféria” között, hanem küzdelmet folytat a centrummal szemben azért, hogy a saját oligarcháit ne bolygassák kívülről - mondta. Úgy vélekedett, „a beszéd üzenete, hogy a magyar társadalom döntő része haszontalan tömeg, akiket közmunkára ki lehet vezényelni – erről szól az orbáni utópia”.

Krekó Péter a miniszterelnöki beszéd új elemeként említette, hogy az illiberalizmus mint pozitív címke, most jelent meg először. Az is újdonság, hogy az Európai Uniót mint a nemzet megerősödésének akadályát nevezte meg, az ellenzéket pedig nem is említette, mert nem jelent semmilyen fenyegetést rá nézve. Orbán Viktor beszédének jelentősége az, hogy annak helyzetértelmezéséből az egész parlamenti ciklus programja következik – mondta az elemző.