Kertész Imre lett a kormány holokausztbohóca

„Csakhogy Schmidt, miközben a szerinte a baloldal által számkivetett, épp a jobboldal keblére megtérő Kertészt ünnepli, megfeledkezik pár apró epizódról. 2002 után bizonyos lapokban és tévéműsorokban nagy divat lett az imrekertészezés. Az író nemzetellenesnek, hazaárulónak való kikiáltása, állandósuló lezsidózása. Schmidt nem tesz említést a leplezetlen örömről és helyeslésről, ami ezekben a körökben Kertész Németországba költözését fogadta, és cikkében nem tér ki például arra a 2009-es Die Zeit interjúra sem, melyben Kertész csalódottan beszél a hazai antiszemitizmusról, a szélsőjobbról, az elfojtásról, a traumák feldolgozatlanságáról.

Ahogy a Kertész-gyűlölő ballibekről szóló okfejtések közepett Schmidt radarja alatt maradt a magyar viszonylatban óriási költségvetésű (és amúgy bűn rossz) 2005-ös Sorstalanság-kurzusfilm is, amivel a kormány kedveskedett a szemlátomást örvendező írónak.

De mindez most már mégsem számít, mert Kertész Imre napokon belül nyilvánosan elfogadja az Orbán-kurzus legmagasabb kitüntetését. Azt a kitüntetést, aminek elődjét amúgy Hermann Göring birodalmi marsall is megkapta. És akkor a díjat kifundálók számítása szerint hirtelen igazzá válik mindaz, ami az Alaptörvény elején, a Terror Háza katalógusaiban és Schmidt Mária cikkeiben olvasható: nem más, mint a díjat elfogadó Kertész Imre fogja azokat hitelesíteni. (…)

Lehet, hogy Kertész – némi gőggel – abban bízik, hogy ő a nagyobb formátumú figura, és valójában ő használja Orbánékat? Mert ha annak ellenére akarják kitüntetni, hogy teljesen mást gondol, akkor tessék, csak rajta? Mert aki például a megszállási emlékmű melletti érvnek őt hozza fel, attól mostantól meg lehet kérdezni, hogy szerinte mégis melyik Kertész-mondat támasztja azt alá? És akkor máris vége a vitának, mert az ilyenek nyilvánvalóan soha egyetlen sorát nem olvasták?”